Közösség

A lájkol egy magyar ige

6597

Pár hónapja valami kütyüről kérdeztem egy nálam sokkal nagyobb geek ismerősömet. Mennyi memória van benne? JFGI  - jött a válasz foghegyről. Mivel túl cikinek éreztem ezek után visszaszólni, hogy ha már nem válaszolt, legalább erről árulja el, mit jelent, inkább rágúgliztam. Ezt találtam. Teljesen igaza volt egyébként – van, amiről az internet előtt ülve teljesen felesleges a másik embert kérdezni. Ne lopd az időm; just fuckin’ Google it. És jobb, ha tudod, hogy van egy réteg, amely a JFGI betűsort teljesen értelmes és elfogadott szóként használja. Miért is ne? Szükség van rá, rövid, velős, jelentéssel bír.

Tizenöt-húsz éve még megvolt a biztos módja annak, ha a nyelvészek le akartak írni egy nyelvi réteget, illetve egy jellegzetes használati módhoz, témához vagy a használókhoz magukhoz kötődő rendszert, úgynevezett regisztert. Fogták magukat, elmentek a használók közé – legyenek azok nyugdíjasotthonban tengődő idősek, kőművesek vagy falfirkászok – és jegyzeteltek. Sajátosságokat mindig találtak, hiszen egy közösség attól közösség, hogy saját nyelve van, és minél zártabb, annál inkább igyekszik úgy alakítani, hogy mások ne értsék. Az internet nyelvét viszont jelenleg lehetetlennek tűnik leírni, még akkor is, ha főleg írott médiumként minden szöveg azonnal rögzül, visszakereshető, dokumentálható. Ha létezne is egy csapat tudós, aki összegyűjtené az összes releváns jelenséget, szót, kommunikációs stratégiát, mire összeszerkesztenék és meggyőznék az Akadémiát, hogy adja ki, már rég elavult lenne az egész. Ráadásul valójában közösség sincs: mindenki a része és senki sem, aki online.

Az viszont biztos, hogy soha ilyen ütemben nem keletkeztek új szavak, mint most, és soha ilyen gyorsan nem fogadtuk be őket. A file-nak kellett pár év, mire hivatalosan is fájl lett, a lájkol viszont nagyjából azonnal elterjedt és befogadták. Használják, igény van rá, jelentése van; ha tetszik, ha nem, a lájkol bizony egy magyar ige. És bármilyen lehangoló is, amint a tizenhat éves unokaöcs a családi banzájon komoly arccal kimondott LOL-lal reagál a poénokra, a helyzet az, hogy a nyelv nem fog sem elsorvadni, sem meghalni, de még szegényebbé sem válni azzal, hogy hirtelen magyar anyanyelvű emberek milliói kezdtek online-ul beszélni.

Nem csak mi küzdünk a jelenséggel. Áprilisban egy amerikai bíróságon került egy fedél alá a legdurvább, szinte tényleg különálló nyelvként működő internetes szleng és a korrekt és patinás jogi nyelvhasználat. Tanúként hallgatták meg ugyanis Christopher Poole-t, a 4Chan nevű képmegosztó és –kommentelő közösség alapítóját, amely az internet egyik legvadabb anarchista fórumaként működik. Az ügyészség úgy találta, hogy ott szervezték meg Sarah Palin republikánus politikus levelesládájának meghekkelését. Már csak az hiányzott, hogy valaki lefordítsa nekik az ominózus párbeszédet. El kellett magyarázni nekik például, mi az a Rickroll, és miért használják igeként. (Akit érdekel: valakit úgy lehet rickrollozni, hogy egy érdekesnek tűnő linket mutatunk neki, amely valójában Rick Astley Never Gonna Give You Up című számának videójára mutat.) Természetesen nem értették – aki nincs benne a közösségben, vagy legalább részben nem ismeri a mentalitást, az nem tud az ilyesmivel mit kezdeni.

A nyelvészek többsége, bár szintén küzd a megértéssel, nem bánja, hogy így alakult: a nyelv mindig így változott, csak most sokkal gyorsabban és látványosabban teszi. A közösség tagjai gyakorlatilag versengenek azért, hogy ki találja ki a legújabb mémet és az ahhoz kapcsolódó szókincset. „Ez olyan, mint egy jutalomkitűző, vagy mint mikor nézzük a srácokat a gördeszkapályán, amint próbálnak lenyűgöző figurákat produkálni.” – illusztrálta a helyzetet David Crystal, a Bangori Egyetem nyelvészprofesszora. „Online megmutathatod, mennyire ügyesen tudod manipulálni az internet nyelvét.” A leglátványosabb példa a LOLcats hazája, az icanhascheezeburger.com, ahol direkt elírásokkal, ejtés szerint leírt szavakkal teremtenek kultuszt a vicces macskás képek köré – az oldalt annyian látogatják, mint egy közepes méretű hírportált. „Lehet, hogy (a tagok) nem olvasnak Shakespeare-t vagy Dickenst, de megmutatják, mennyire kreatívak; lenyűgözőek ezek a kis mozgalmak” – mondta a nyelvész, aki nem félti az angolt, hiszen úgyis múló divatról van szó.

A LOLcat-nyelvtől ugyan nem kell félteni a magyart, de a betűszavak már rég terjedőben vannak. OMG, WTF, a már említett LOL vagy mutánsai: ROTFL, extrémebb esetben ROTFLMAO, sőt, ha már itt tartunk, le lehet ütni a magas labdát (ROTFLMAOCETUNG). Ezek bizonyos körökben lazán átterjednek az élő szavas nyelvhasználatba – ha már írjuk őket, miért ne mondhatnánk?

A nyelvművelők általában sopánkodnak: idegen erők furakodnak be a leggyanúsabb helyekről, és veszik át régi szavak, mondatok, sőt teljes helyzetek szerepét, a netes szlenget tehát nem ártana visszaszorítani. A nyelvészek közben érdeklődve figyelik, mi történik, és emlékeztetik az előbbieket: amikor a nyolcvanas években megjelent a „ciki” szó, a sajtó egy emberként temette a magyar nyelvet, amely köszöni, azóta is él és virul. Valójában azonban senki sem tudja, mi lesz ennek a vége. A földi halandók számára is hozzáférhető internet még húszéves sincsen, Magyarországon pedig csak 3-4 éve igaz, hogy bárki talál netet maga körül, ha nagyon keres. Lehet, hogy a sokszor valóban infantilis nyelvi játékok kora hamarosan lejár, és kialakul az internetes sztenderd, ami magában foglalja majd a jellegzetességeket, de érthető lesz; lehet viszont, hogy az egész online közösségi lét olyan mértékben változtatja meg az erre fogékony milliók gondolkodását (tehát nyelvét), hogy valóban fel kell készülnünk a Mézga családban már megjövendölt újmagyar eljövetelére.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások