Étel+Ital

Tuti ízkombó

6588

Jól emlékszem az anyám arcára kiülő, intenzív „hol rontottam el?” kifejezésre, amikor egy beszélgetésünk során megemlítettem, hogy milyen jót söröztünk a barátaimmal az egyetem melletti kocsmában. Számára ugyanis felfoghatatlan borzadálynak számított a sör és a kocsma bármilyen pozitív relációja egy szem lánygyermekével. A kocsma még csak-csak feldolgozható, de a sör, az maga a rettenet. Rendes nő márpedig nem sörözik – jelentette ki kategorikusan, miután felocsúdott a traumából. Gyorsan meg kell jegyeznem, hogy a történet hepienddel végződött, ugyanis konzervatív felmenőm fejlődőképesnek bizonyult: máig őrzöm azt az sms-ét, amit néhány hónappal a fenti eset után küldött nekem Prágából, és arról számolt be, hogy az U Flekuban üldögél és barna sört iszik. Természetesen nem voltam rest azonnal gratulálni neki.

Kezdeti reakciója azonban nem tekinthető rendkívülinek, hiszen közhelynek számít, hogy a sör nem nőies ital, és több kutatás is arra az eredményre jutott, hogy a folyékony kenyeret kortyolgató nőket kevésbé tartják vonzónak a férfiak. Tagadhatatlan, hogy a hagyományos nőképtől távol áll a söröspohár, a korsó meg a krigli distanciája pedig fényévekben mérhető tőle, de én a magam részéről mindig gyanakvással és erős kritikával szemléltem a hagyományos nőkép bizonyos aspektusait, így hajlamos vagyok nem foglalkozni ezzel a sztereotípiával. Szeretem ugyanis a sört, és korsóval, ne adj’ isten üveggel a kezemben nem érzem magam kevésbé nőiesnek, mint koktéllal vagy fehérborral, ami papírforma szerint sokkal jobban passzol a nemi szerepemhez. Egyébként sem tapasztaltam még soha, hogy hátrány ért volna ilyen tárgyú vonzalmam miatt, sőt inkább azt vettem észre, hogy a pasik szívesebben kezdeményeznek, fesztelenebbek és sokkal inkább partnernek tekintenek, ha efféle nedű társaságában lelnek. Nagy lelkesedéssel fogyasztom hát – bár elsősorban kulináris és társasági szempontok motiválnak, nem az esetleges férfiúi érdeklődés. Hidegebb napokon dús, gazdag aromájú, selymes barna söröket, melegben könnyed világosakat, kánikulában pedig jöhetnek a radlerek. Igaz, ez utóbbiért az ortodox sörfogyasztók legszívesebben köveznének, mégis az a véleményem, hogy 30 fok felett komoly létjogosultsága van ennek a különös, sör-limonádé hibridnek. Ezenkívül az is mellette szól, hogy kifejezetten csajos italként tartják számon, legalábbis az ismeretségi körömben fellelhető hímneműek következetesen elhatárolódnak tőle, így a nemi szerepekkel is összeegyeztethető különösebb meghasonlás nélkül.

Az innovációt Herr Kuglernek köszönhetjük, aki az Alpokban található, Kugler-Alm névre hallgató vendéglő tulajdonosa volt. 1922 nyarán rémülettel tapasztalta, hogy kezd kifogyni sörkészletéből, és félő volt, hogy az arra bóklászó turisták, hegymászók és biciklisek ugyanolyan száraz torokkal távoznak majd, ahogy érkeztek. Önérzetes vendéglősként ezt nem hagyhatta annyiban, így maradék sörkészletét limonádéval felöntve prezentálta a kitikkadt népeknek. Mivel remek szomjoltónak és frissítőnek bizonyult, vendégei nemcsak hogy nem nehezteltek az újítás miatt, hanem kifejezetten kérték, így a sör-limonádé kombó pillanatok alatt slágercikké vált a kirándulók körében, és elsőszámú célközönsége nyomán Radler (biciklis) néven vonult be a köztudatba. Ez az elnevezés azonban nem márkanevet takar, ahogy sokan hiszik, hanem a sörből és limonádéból álló italfajtát, melyet az angolok shandy névvel illetnek, az elsősorban Ausztriában és Németországban népszerű, búzasörből készült válfaj pedig Russ névre hallgat. A történethez az is hozzátartozik, hogy Franz Xaver Kugler először barnasört használt, később finomította a receptet a ma általánosan ismert és sokkal harmonikusabb világos sör és limonádé keverékére.

A nagytiszteletű vendéglős nyomán bárki előállíthat önszorgalomból is radlert sör és limonádé 50-50%-os elegyítésével, de egyre több sörgyár jelentkezik citromos műremekekkel, amiket érdemes végigkóstolni. Én is ezt tettem, íme az eredmény:

Radler Lemon

A Pécsi Sörfőzde produktuma volt az első élményem ebben a műfajban néhány évvel ezelőtt, így régi ismerősként tekintettem rá. Igaz, most új korszak kezdődött a kapcsolatunkban, hiszen eddig még nem vetettem alá szisztematikus elemzésnek, hanem egyszerűen csak elkortyolgattam. Barátinak mondható áron vesztegetik, a tesztalanyok közül ehhez jutottam hozzá a legolcsóbban. Felbontás után a sörillaton átszűrődő szolid citromillat traubira emlékeztet, és az íze is erősen hajaz rá, így pillanatok alatt elmerülök a nosztalgikus életérzésben. Szinte egyáltalán nincs sör jellege: gyenge habja gyakorlatilag azonnal eltűnik, 1,4%-os alkoholtartalmát pedig meg sem lehet érezni. Kellemes, frissítő élmény, de kicsit erőtlen, jellegtelen.

Tuborg Lemon

Személyes kedvencem ez a márka, így komoly elvárásokkal nyúltam a citromos változatot tartalmazó pohár után, az eredmény azonban keserű csalódás lett a szó fizikai és átvitt értelmében is. Árát tekintve inkább a drága kategóriába tartozik, a kipróbált nedűk közül a második legborsosabb árral büszkélkedhet. A 2009 óta gyártott sör 4,92%-os alkoholtartalmával nem tekinthető olyan kontyalávalónak, mint fajtársai. Miután felbontom, hiába kutatok citromillat után, csak masszív sörszaggal találkoznak receptoraim. Az ízélményt tekintve ugyanez a helyzet: nagyon kell koncentrálnom, hogy érezzem a citromot, ugyanis a durva, keserű sör íz teljesen megszállja ízlelőbimbóimat. Alkoholtartalma viszont határozottan érezhető, ami ennél a típusnál egyáltalán nem pozitívum, hiszen szinte agyonnyomja az egyébként is nyomasztó italt. A márka iránti tiszteletből hosszan küzdöttem vele, de be kell vallanom, hogy az utolsó néhány korty sörhöz méltatlan módon a lefolyóban végezte.

Gösser Natur Zitrone

Ez a nedű igényelte a legnagyobb anyagi ráfordítást, de sörről lévén szó, azért nem kell súlyos ezrekre gondolni. A gyártó mesterséges adalékanyagoktól mentes, valódi citromlével készült, citromrostokat tartalmazó sörkülönlegességet ígér, alig várom, hogy megbizonyosodjak mindezekről. Felbontáskor kellemes, friss citromillatot érzek, amin finoman átsejlik a sör illata is. A citromrostokat nem sikerül felfedeznem, hiába forgatom az üveget, marad tehát az ízlelés. Nem tudom, hogy sörös üdítőt vagy üdítős sört iszom-e, mert olyan mesterien van megkomponálva az íz, hogy csak az összetevők egyensúlyát érzem, de nem is sokáig töprengek ezen. 2%-os alkoholtartalma is korrekt, üdít, frissít, tehát jól végzi a dolgát. Enyhén műcitromos utóíze némiképp mérsékli hedonista vigyoromat, de összességében elégedett vagyok.

Borsodi Friss

Az idei nyár újdonságának számít ez az ital, hiszen június elején tűnt fel a boltokban, így különösen kíváncsi voltam rá. Már a pénztáros lánynak is felcsillant a szeme, amikor elhúzta a vonalkódját a leolvasó előtt, amit egyértelműen pozitív előjelként értelmeztem. Igazán kedvező áron szereztem be, alig néhány forinttal drágább, mint a Radler Lemon. A kupak eltávolításakor azonnal megcsap a kellemes, friss, citromos illat, melyben a sörnek szinte nyoma sincs, így már ezen a ponton legalább 5 fokkal alacsonyabbnak érzem a kinti hőmérsékletet. A sör ízén is teljesen eluralkodik a citrom, ami fanyarabb, mint a többi alanyom esetében, de ez egyáltalán nem rontja az élvezetet, sőt. Olyan érzés, mintha friss limonádét innék, melynek ízét gazdagabbá, több dimenzióssá teszi az alig kiérezhető sör és a 2% alkohol, így azoknak is nyugodt szívvel ajánlom, akik egyébként ódzkodnak a folyékony kenyértől.  Nálam ez lett az abszolút befutó.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások