Test

A punci illata

6556

Már gyerekkoromban megtanultam, hogy az információkhoz való hozzájutásnak nem feltétlenül az a legjobb módja, ha az ember kérdez. Sokkal inkább, ha hallgat. Egészen pontosan: hallgatózik. Így lettem egyszer fültanúja egy olyan beszélgetésnek, amelyben a punci illata/szaga állt a középpontban.

Visszatérve a kiindulóponthoz: a történet kimerül abban a pár mondatban, melyek során anyám elnyomott, suttogós hangon kifakad, hogy az egyik ismerősünk körül valóságos ösztrogénfelhő úszott, amikor ellátogattak hozzánk a házastársával néhány percre. „A férje most jött haza három hónap után külföldről. Én megértem, hogy nagy az öröm, de azért legalább megmosakodhatott volna, miután együtt voltak, mert áradt belőle a punciszag.” Akkor tudatosult bennem, hogy egy: a felnőttek rendszeresen beszélnek olyan dolgokról is, amelyekről nekünk, akkori gyerekeknek nem volt szabad; kettő: a puncinak bizony mások által is érezhető szaga van.

Pubertáskorban aztán ilyen irányú ismereteim is bővültek, az empirikus tapasztalatok aztán a szexuális élmények hatására kisebb magánenciklopédiává fejlődtek. A saját illatomból/szagomból tudom, hogy éppen milyen hangulatban vagyok, mennyire vagyok egészséges, mennyire vagyok szexi, vagy éppen hol tart a ciklusom. Az utóbbi években megjelent illatos hüvelyöblítőkre és tisztasági betétekre én is azonnal lecsaptam, de a velük való kísérletezés az első lépcsőnél megakadt. A puncim mintha okádott volna ezektől. A lemosókban és betétekben található parfümmolekulák ugyanis nem kompatibilisek az én bőrömmel, nem leszek jobb illatú tőlük, hanem valami furcsa szagot kezdek árasztani, ami ráadásul nemcsak tolakodó, de beszívja magát a nadrágomba, a bugyimba, a bőrömbe is. A hányinger kerülget tőle. Hát még akkor, ha máson érzem ugyanezt a szagot, amikor az illető a villamosra felszállva vagy a mozgólépcsőn állva húzza maga után, mert ő még elhiszi, hogy illatos lesz a pipereipar fent említett találmányaitól. És amúgy meg ki ne tudná, hogy a - nem csak az illatos - spray-k és öblítők megzavarhatják a hüvelyflórát, mert kimossák azokat a laktobacillusokat is, amelyeknek a védekezésben van szerepük. Éppen ezért a szokatlan hüvelyváladék esetén javasolt, speciális oldattal felszerelt hüvelyöblítő eszközt is csak néhány napig ajánlatos használni. Ha a tünetek nem enyhülnek, irány a nődoki!

Mint minden más, természetesen ez is ízlés és orrnyálkahártya kérdése. A magam részéről maradok a természetes, tiszta illatnál, maximum a popsitörlő kendőket viselem el. Amúgy eddig soha nem szóltak be, hogy szeretnének valami extra illatot érezni a két lábam között. Bár nemrég egy beszélgetés során egyik ismerősöm megjegyezte, neki nincs ellenére, ha a természetes illat némi mesterséges felhangot kap – mondjuk, érezni lehet az illető parfümjét az adott területen is. A kozmetikai ipar mintha csak meghallgatta volna a kérését: már létezik a punciparfüm. Igaz, a magát a világon egyedülállónak kikiáltott, erotikus, üvegcsébe zárt vaginaillatot nem a női szeméremtest illatosítására találták ki,  hanem a kézfejre kell tenni. A gyártó célja az volt, hogy a természetes intim illatot próbálja meg hosszú távon konzerválni anélkül, hogy megváltoztatná annak aromáját. Azért érdemes vigyázni vele, nehogy túl sokat használjon az ember a vágykeltőként alkalmazott löttyből, különben könnyen közbeszéd tárgyává válhat.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások