Mi ez?

Egyéniség csokiba öntve

6486

Aki még nem járt soha csokoládégyárban, az olyan filmek alapján próbálja elképzelni, mint a Charlie és a csokigyár pszichedelikus világa vagy a Csokoládé című film okkultista manufaktúrája. A 13. kerület egyik utcájában, két talponálló és egy élelmiszerbolt szomszédságában, egy korábbi fodrászüzlet helyén létesített kéthelyiséges csokoládéműhely kinézete alulmúlja ugyan a filmkészítők fantáziáját, mégis jó ideig gyermeki mosoly rögzül annak az arcára, aki eltöltött egy kis időt a steril falak között.

A chocoMe csokoládék alig egy hónapja jelentek meg a piacon, de  Mészáros Gábor, közgazdászból lett csokoládémesternek azóta nincs megállás. Ő az egyszemélyes vállalkozás kiagyalója, megvalósítója és üzemeltetője: csokoládéval fekszik és kel, ő készíti az összes táblát (óránként 20-25 darabot, ha nagyüzem van) emellett e-mailezik a vevőkkel, nyereményjátékokat talál ki, beszerzi az alapanyagokat, takarít, csomagol és újságíróknak nyilatkozik – mindezt határtalan lelkesedéssel. Gábor hét év marketinges munka után érezte elérkezettnek az időt, hogy a gyermekkori álom megvalósuljon, és megalapítsa a mini csokigyárat. A chocoMe lényege abban rejlik, hogy egy alaplapra - fehér csokoládé vagy 39 százalékos kakaótartalmú tejcsokoládé vagy 65,1 százalékos, viszonylag semleges ízű étcsokoládé - mi magunk választhatunk az 76 különböző feltét - liofilizált gyümölcsök, fűszerek, magvak, cukorkák, gumimaci és egyebek - közül. Egy tábla csokira maximum ötfélét tehetünk, de a variációk száma így is közel hatmillióra, egészen pontosan 59493123 fajtára rúg. A választék folyamatosan bővül, illetve változik.

Színek, ízek, illatok

„A feltétek közül sokról nem tudják, hogy micsoda, de a weboldalon mindegyikről olvasható egy rövid tájékoztatás. Abszolút kuriózumnak számít a vörösboros tengeri só. Ez a bordeux-i borvidékről származó bornak, illetve az Atlanti-óceán partjánál lévő kis, sótermelő szigetről származó sónak az egyvelege. A másik fajta tengeri só pedig Hawaii-ról való, ahol a tengervíz medencékben fekete lávaköveket helyeznek el, ami jellegzetes, mélyfekete színt ad a sónak.” A tengeri sós csokoládé első hallásra nagyon különleges, és tényleg: ínyenceknek tilos kihagyni. Különlegességnek számítanak továbbá az ehető virágok, mint a rózsa és az ibolya, amelyekből kóstolunk is. Valószínűtlennek tűnik, ha olyat írok, hogy a nyelvünkre helyezve a virág illatát érezzük ízként, de nehéz lenne jobban megfogalmazni az érzést. A rózsaillat letaglózza az ízlelőbimbókat és térdre kényszeríti a receptorokat.

Még több kép a galériában (Fotó: Neményi Márton)

Gábor folyamatosan szórja a tenyerünkbe a legkülönbözőbb ízű, formájú, keménységű gyümölcsszemeket, magokat, fűszereket. Nem tiltakozunk. Megismerkedtünk a liofilizált technikával tartósított gyümölcsökkel, amelyek sajátossága, hogy a szárítani kívánt, vizet tartalmazó gyümölcsöt lefagyasztják, aztán a jéggé fagyott vizet úgy tüntetik el belőle, hogy az szublimál. Az eredmény: intenzív aromájú szárított gyümölcs, amelyben nemcsak az íz, hanem a vitamintartalom és a gerjesztő szín is sértetlen marad, csak éppen nincs benne cukor. Gábor ezenkívül azért voksolt rájuk a kandírozott vagy az aszalt termékek helyett, mert itthon nem lehet liofilizált gyümölcsökkel készült termékeket kapni, a magyarok ízérzéke számára ez egy ismeretlen terület.

Meg kell említenünk az Etna lábánál termő, különleges zamatú brontei pisztáciát, amelynek kilója majd' 15 ezer forint, a magyar piacon éppen hiánycikknek számító pekándiót és a potencianövelő tulajdonságú, behatárolhatatlan ízű goji bogyót. Ennyi finomság láttán senki nem állná meg, hogy ne kezdje felfalni a saját alapanyagait, Gábor sem. „Mondjuk, én már leszoktam róla, de régebben rendszeresen csemegéztem belőlük. Amikor például nem volt időm ebédelni, akkor csináltam olyat, hogy a meleg csokoládéból kikanalaztam egy adagot a pohárba, tettem bele egy kis pisztáciát vagy narancshéjat, jól összekevertem és bekanalaztam.”

Ízlések és... csokoládék

Választhatunk chilit, aprított kakaóbabot, aranyport is, akik kommersz és ismerős élményre (is) vágynak, azoknak pedig ott vannak a Haribo macik, amik nagyon viccesen néznek ki félig csokiba temetve. A bőséges választék persze könnyen megzavarhatja az embert, de szerencsére a csokoládémester gondoskodott arról is, hogy ne vesszünk el túlságosan az ízek útvesztőjében. A kedvenc – és garantáltan – kipróbált kreációit feltöltötte a honlapra. Ennek ellenére néha befut néhány szélsőségesen individualista vásárló hajmeresztő óhajába. „Volt olyan, aki gumimacis-chilis-aprított kakaóbabos csokit kért. Nem írtam neki vissza, hogy ez nem feltétlenül fog működni, mert mindenkinek más az ízlése. Lehet, hogy neki pont ez jön be. Azért van ez a lehetőség, és azért csinálom ezt, mert olyan csokoládét tudsz magadnak készíteni, amilyet sehol máshol nem kapsz meg.”

Végül megmutatja a lényeget: a csokoládét, amelyet nagy, de gyönyörű zacskóba öntött kis bogyókként forgalmaznak, ipari mellékíznek nincs nyoma, átvitt és konkrét értelemben sem. Bár nem tudjuk megmondani, mi a különbség a kommersz bolti csokikhoz képest, ez abban a pillanatban nem is érdekel minket, ájuldozunk, érezzük, ahogy szervezetünk lázasan termeli a boldogsághormont. Gábor természetesen tudja a különbséget, lelkesen magyaráz kakaóarányról és –típusról, közben mutatja a temperáló gépet, szó van még páratartalomról és külső hőmérsékletről. Bárgyú vigyorral bólogatunk, a természetes drog egyre jobban átveszi a hatalmat, a maradék pár tiszta pillanatunkban áldjuk a diktafon feltalálójának nevét.

egyeniseg csokiba ontve cikk 1

Fotó: Neményi Márton

Gábor szereti pizzalaphoz is hasonlítani a csokoládétáblákat, amelyekre bármilyen feltét kerülhet. Kicsit kekeckedem, mert a klasszikus, minimál margarita gyakran kenterbe veri a sok és össze nem illő feltétekkel ellátott pizzákat. Akkor nem történhet pont ilyen ízrombolás az amúgy prémium kategóriás csokoládé esetében? „Úgy vagyok vele, hogy a gumimaci sem való csokoládéra, de azért tettem bele a választékba, mert különlegesség, csak nálam van ilyen, és beszélnek róla az emberek. És ha az ízek nem is harmonizálnak, akkor is egy élményt kapsz. Ez nem olyan, hogy bemész a boltba, bedobod a kosárba a tábla csokit, aztán egy perc alatt felfalod. Itt teljesen a része vagy a folyamatnak, ez a tábla csak a tied, és ha megkapod, akkor leülsz, megnézed közben a dobozát, kibontod, megszaglászod, mert jó illata van a gyümölcsöknek, szóval az egész felér egy kisebbfajta rituáléval.” Talán pont emiatt a rituálé miatt, talán pont azért, mert a csokoládéval általában a nőket célozzák meg a reklámok (kivéve talán a Sport, a Snickers vagy a Mars szelet), a manufaktúrától is 65-70 százalékban nők rendelnek, akik a legváltozatosabb alkalmakra vagy éppen saját maguknak visznek egy-egy táblával.

És készül a Cotcot-csoki

Aki ezek után kedvet kapott a dologhoz, és mondjuk, felcsapna egyből csokoládémesternek, annak kitartónak kell lennie, mert ahhoz, hogy bekerüljön a csokoládéakadémiára, ahova Gábor járt, jó fél évet kell várni. Felvételi ugyan nincs, de tandíj van, előképzettségre pedig szükség van. Ezt az ember megszerezheti autodidakta módon is. A négy hét intenzív képzés alatt egy kis műhelyben, elméleti és gyakorlati órák során sajátítják el a szakmai fortélyokat a világ minden tájáról érkező nebulók, majd az eredményes vizsga után megkapják a csokoládémesteri címet.

Fotó: Neményi Márton

Mi idő és pénz hiányában, de maximális lelkesedéssel felvértezve a Gábor-féle gyorstalpaló mellett döntöttünk, mert mindenáron el akartuk készíteni a Cotcot-csokit. Aznap a tejcsoki-készítés volt soron, így az alap adott volt. Összetett, zavarba ejtő, egyszerre csípős és édes táblát szerettünk volna, ezért választottunk narancsos borsot, pirított mandulát, kandírozott narancshéjat és liofilizált meggyet. Ezután kézbe került a kiöntőforma, amelybe a keverőgépben lévő, már tökéletes kristályszerkezetű, 33,8 fokos csokoládé került – kisebb ügyetlenkedés után. Ezután a tábla rákerült a rázószerkezetre, hogy a vibrálással távozzanak belőle a légbuborékok. Utána már csak a pultra kell helyezni, hogy megpakoljuk a feltétekkel – sorrendben a fűszerektől a legnagyobb méretű meggyig haladva. Alig egy óra hűlés után máris miénk lehet munkánk jól megérdemelt gyümölcse, amelyről csak szuperlatívuszokban tudnánk nyilatkozni. De nem tesszük. Kóstolja meg mindenki maga.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások