Ökoszex? Na neeeee!

Szorgalmasan gyűjtöd szelektíven a hulladékot? Elzárod a vízcsapot fogmosás közben? Odaadod a megunt ruháid a rászorulóknak? És ezek után nyugodtan fekszel a párod mellé esténként, azt gondolván, ez elég? Ki kell ábrándítsalak! Eddig sejtelmed sem volt, hogy az esti összebújással is szennyezheted a természetet, ugye? Akkor jobb lenne, ha mostantól odafigyelnél egy kicsit!

Legalábbis erre hívja fel a figyelmet Stefanie Iris Weiss nemrég Amerikában megjelent, bár magyar fordításban még nem kapható könyvében (Eco-Sex: Go Green Between the Sheets and Make Your Love Life Sustainable). Az írónő állítja, hálószobai életünk éppúgy hatással van a környezetre (na, nem úúúgy!), mint bármilyen más tevékenység. A könyvet azért is írta meg, hogy erre a környezetszennyezés szempontjából elhanyagolt területre is felhívja a figyelmet.Weiss szerint a hátulütő ebben a témában éppen az, hogy a szexnél természetesebb dolog nincs, így bele sem gondolunk, hogy a rengeteg szer, amit közben használunk, mennyi kárt okozhat. Ott vannak például rögtön a különböző, síkosításra használt kenceficék. Ha nem vagyunk elég körültekintőek megvásárlásukkor, könnyen megeshet, hogy olyan terméket sikerül beszerezni, mely kőolaj- és egyéb káros származékokat is tartalmaz. Ezek a bőrünkre legalább annyira ártalmasak, mint a természetre. Szervezetünkben rákot okozhatnak, míg a kádba belemosva belekerülnek a vízelvezető rendszerbe, majd onnan a tengerbe, és már kész is a tragédia.

Ennél is nagyobb bajt jelentenek a születésszabályozó módszerek. Először is mindjárt ott van a probléma, hogy ezek a tabletták, illetve egyéb szerek éppen azért lettek kitalálva, hogy beleavatkozzunk a természet rendjébe, ami alapvetően nem helyes. Persze az írónő belátja, hogy szükség van rájuk, de meggyőződése, hogy sokkal óvatosabban kellene velük bánni, illetve a kutatások terén több energiát fordítani arra, hogy a környezetre és szervezetünkre egyaránt káros hatásokat (például túl magas hormontartalom) végleg kiküszöböljék. Arról már nem is beszélve, hogy ezek még mindig nem védenek a különböző nemi úton terjedő betegségektől, így a legjobb módszer továbbra is az óvszer marad, de persze abból is csak a latex.

És végül természetesen ott vannak a különböző szexjátékok is, mint a vibrátorok. Sok esetben ezek is tele vannak veszélyes anyagokkal, mint a ftalátok. (Ezek olyan lágyítók, melyeket gyakran adnak műanyagokhoz, hogy növeljék azok rugalmasságát, tartósságát, de használják a gyógyszer- és szexiparban is. Egyes országokban káros hatásaik miatt már készülőben van a szabályozás, mely korlátozná, majd végleg kitiltaná a ftalátokat az iparból.) Az anyag káros hatásait jó számba venni, mielőtt olyan szexjátékot (zselés vibrátor stb.) szerzünk be, mely tartalmazza. Nagy mennyiségben többek között hormonháztartásunkat is felboríthatja. Erre a problémára az írónő azt a megoldást javasolja, hogy mindig nézzük meg jól, milyen játékszert választunk, érdemes a szilikonból készült dolgokra fókuszálni.

A könyvről olvasva ellentmondásos érzések kavarognak az ember fejében. Az itt említett példák végeredményben mind megállják a helyüket, megfontolásra érdemesek. Sőt, egy tökéletes világban, ahol a társadalomnak csak a felére igaz a „tudatos vásárló” cím, ott említést sem érdemelne, hiszen kézenfekvő, hogy mindenből a környezet számára legkíméletesebbet válasszuk. Ám ez korántsem tökéletes világ, és annak ellenére, hogy ezekkel az érvekkel egy környezettudatos ember számára vitába szállni nehéz, mégis valahogy ellenérzéseket kelt. Legközelebb mi jön majd? Mindamellett, hogy a környezetszennyezés visszafogását magam is életbevágóan fontos dolognak tartom, zavar, hogy lassan kezd az az érzésem lenni, bocsánatot kell kérnem, hogy itt vagyok a Földön.