Divat

Cigányok ideje

6477

Tavaly márciusban elsőként az Amaro Drom magazin közölt interjút Varga Erikával, aki akkor egyszerre készült az ötvös diplomája megvédésére, valamint kézműves- és divatműhelye, a nonprofit közösségi vállalkozásként működő Romani Divat Stúdió első bemutatójára. A tervezett bemutatkozáshoz képest egy év telt el a múlt szombati eseményig, ami tulajdonképpen reális, ha üzleti szempontból nézzük, és szinte álomszerű ahhoz képest, hány jobb sorsra érdemes roma kulturális kezdeményezés hiúsul meg profi támogatás híján, és lesz helyette jóval kevesebb pénzből zsíroskenyérosztogató népünnepély.

Tűkön ülve

A Gödör és környéke este nyolcra már kellemesen zsúfolt volt, majd a kezdésig hátralévő fél órában megtelt részben a törzsközönséggel, kisebb számban cigány fiatalokkal és családokkal, és nagy fényképezőgépet szorongató turistákkal. A kifutó melletti két-két széksorban a leglelkesebb támogatók ültek. Fejvadászszenzoraimmal nem tudtam nem észrevenni azt a két elképesztően gyönyörű, hat-nyolc éves kislányt, akik tűkön ülve, tapsra beállított tenyérrel várták a bemutatót, amit aztán rendesen végigujjongtak; tíz év múlva kifogástalan modell lehet belőlük, gondoltam. Az is feltűnt, hogy a hazai divatvilágból – remélem, tévedek – senki nem jelent meg rajtam kívül, mint ahogy cigány érdeklődő sem volt sok, holott a Gödört nagyon szeretik a cigány fiatalok, részben nyilván az Athe Sam Fesztivál miatt.

Izgultam, mert - mindenféle szentimentalizmus nélkül - szeretem a cigányokat, a bennük felhalmozódott tehetség és kihasználatlan energia miatt, amivel jó érzés szembesülni. Kíváncsi is voltam, főleg az általános fogadtatásra, és persze a ruhákra, az ékszerekre és a lányokra. Hasonló divatműhelyek és divatesemények pár éve léteznek már Romániában, Szerbiában és Indiában, de tavaly nyáron a London College of Fashion is tartott szemináriumokat a cigány kultúra túlélési esélyeiről a divat viszonylatában, ami végre egy üdítő újdonság, és végre valami, amire nem minimum tíz év a hazai reakcióidő.

A Romani Design kollekciója pedig nem óvatoskodik, hanem tényleg cigányos. Nem a hollywoodi sztárocskák kedvelt, vándorcigány-kivonatos Gypsy 05 márkájú maxiruhái ezek, sem a nagy külföldi divatházak diszkréten izgalmas motívumlopkodásának kellemesen finomhangolt termékei, hanem leginkább az oláh cigányság ma is használatos öltözetére emlékeztető, tényleg tarka, tényleg nagyon élénk anyagok óvatos újraértelmezései, hasonlóan figyelemfelkeltő ékszerekkel kiegészítve.

Aki tudja viselni...

A főleg feketével párosított élénkpiros, kék, zöld és erős rózsaszín szoknyák és estélyik főleg szabásukban és leginkább hosszban különböznek a tradicionális, jóval többet takaró viseletektől. A rakott szoknya és a több funkció betöltésére is hivatott kendő több szettnek is része, míg a fejkendő hiánya minden bizonnyal a legmerészebb eltérés egy decens cigány nő öltözetéhez képest, bár a ruhák között nem egy áttetsző mellrészű és/vagy mélyen dekoltált, heves vakuvillogásokat kiváltó ruha is volt.

Ami a trendibb, kevésbé markáns és valószínűleg eladhatóbb darabokat illeti, a háremnadrágot, a gumírozott mellrészű maxiruhát vagy az egyik különösen visszafogottra sikerült pasztell selyemoverallt ajánlom.

Cigányok ideje cikk

Forrás: Topmodell Magazin

Gyenge pontként a ruhákhoz párosított cipőket emelném ki, különös tekintettel a vietnami papucsra. Értem, hogy jellemző és szimbolikus, de vagy ragaszkodtam volna egy-egy igényes pár papucshoz, vagy inkább hagytam volna a lányokat mezítláb – minden irónia nélkül. Ugyancsak elnagyoltnak találtam az óriási, színes, masnis fejpántokat, és egy-egy nem túl finom, inkább játéknak, mint ékszernek tűnő darabot szinte feleslegesnek; nem a kevesebb több elve alapján, hanem épp ellenkezőleg: aki tudja viselni, viseljen durva ékszereket.

Bár kivétel nélkül vonzók voltak a modellek, az egységesség (magasságban, korban, ügyességben) hiányzott. Alkalmazhatnának természetesen több gyönyörű cigány lányt, mert nőiesebb vonalaik és mozgásuk, büszkébb kiállásuk és a tekintetükben bujkáló mélység miatt nem lehet nem rájuk figyelni, és ez nagy előnye lehet bármely kezdeti stádiumban járó projektnek.

Önmenedzselés

Aki járt már legalább egy budapesti divatbemutatón, el tudja képzelni, hogy a Romani Design bemutatója más volt, izgalmasabb és érdekesebb. Tiszttartó Johanna koreográfiája tisztességes munka, a zene jó, a modellek incselkedő mimikája pedig külön öröm volt - hogy nem tiltották meg nekik, külön dicséret.

A teljes csomagnak volt hangulata, és nem csak attól, hogy a kifutó közelében csoportosuló nők vagy az első sorban csicsergő kislányok a zene ritmusára tapsoltak. Az esemény maga volt felvillanyozó és érdekes, mert pionír ügyről van szó, mint ahogy a Romani Design ereje és potenciálja egyelőre nem a kollekcióban, hanem az üzleti vállakozás létrehozásában, fenntartásában és az önmenedzselésben rejlik.

Ha a kollekciót mint szakmai debütálást nézzük, kérdéses, hogy mikor jár jobban a Romani Design, és miként indíthat el divatot. Vagy marad az etnovonalon, és célcsoportjának a tehetősebb romákat, a renegát magyarokat és a hippis de pénzes külföldieket választja, vagy hosszútávon arra törekszik, hogy a divatszakmának és a szélesebb vásárlóközönségnek is megfeleljen, melyhez a stílus finomodása és az első kollekcióból hiányzó elvontság elengedhetetlen. Nehéz ügy, mert Varga Erika – és mások – azon elképzelése, hogy muszáj, hogy mindenki megismerje, és lehetőleg szépnek lássa a hagyományos cigány öltözködési kultúrát és a cigány embereket, nem fog gyakorlattá válni pusztán az autentikus stílus előtérbe nyomásával, igaz, nélküle sem.

A bemutatóról képeket itt és itt tekinthettek meg.

A szerző modellügynök, fejvadász.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások