Kiszívattam magam

Köztudott, hogy az alternatív gyógyászat számos olyan vicces és furcsa gyógymódot alkalmaz, amit felfelé ívelő szájszeglettel, halvány mosolygással, majd tanácstalan toporgással szemlélünk. Aztán ha kipróbáljuk, a legtöbbször elhisszük: működik. Számomra ilyen volt az első köpölyözés művelete is, amit kívülálló szemlélőként eléggé riasztónak tartottam.

Még hogy égő üvegcsészéket helyezzenek a hátamra! Na ne már! Már a látvány elég bizarr volt, amikor a speciális üvegecskéket alkohollal kikenték, belobbantották, majd a hát két oldalára helyezve megvárták, amíg a bőr felpúposodik és belilul! Hosszas unszolásra végül belementem, hogy felfekszem a „műveleti asztalra”, és legyőzve minden aggályomat hagyom, hogy pecsenyét csináljanak belőlem!

Persze a pecsenyekérdés korántsem vetődött fel (erre később rájöttem), a bőr mindössze a hő és a keletkezett vákuum miatt dudorodik ki a megszokott síkjából, ezzel vérbőséget okozva az adott területen. Annak ellenére, hogy úgy néztem ki utána, mint egy hatpettyes katicabogár, kifejezetten kellemes volt. Egyébiránt a lila pettyecskékkel nem kell az idők végezetéig együtt élni. Egy hét alatt gyakorlatilag eltűnik teljesen. Ez idő alatt viszont csak kifejezetten akkor érdemes strandra menni, ha elviseled a fürkésző, kíváncsi tekinteteket, a keresetlen megjegyzéseket és a furcsa kérdéseket. Állítólag amíg lila a köpölyözés helye, addig fejti ki jótékony hatását a testedben, így különböző gyógykencékkel nem érdemes gyorsítani a folyamatot.

A természetgyógyászatban a köpölyözés technikája jó 3000 éves múltra tekint vissza, ami elég idő ahhoz, hogy elhiggyük, valami lehet a dologban. Európai tradíciókban főleg megfázások kezelésére használták a hát teljes felületére felpakolt csészékkel, a kínai gyógyászat azonban messzebb merészkedik, ugyanis számos súlyos és komoly panaszt kezelnek köpöllyel. Ők nem csak „ahogy esik, úgy puffan” módra aggatnak az emberre üvegcséket, hanem kifejezetten akupunktúrás pontokat stimulálnak ily módon, ezzel gyógyítva az asztmát, a magas vérnyomást, a gyomorpanaszokat, az ízületi fájdalmakat, vagy éppen az impotenciát.

Bár a kínai népi gyógyászat használja elsősorban a köpölyt, eleinktől sem állt távol ez a gyógyítási módszer. A kezdetleges változat ugyan merőben más volt, mint a ma használatos, ugyanis ehhez bármilyen meglepő, égő fadarab, krumpli és üvegpohár szükségeltetett. A krumplit karikákra vágták, beleszúrták az égő ágacskát, ráhelyezték a hátra, majd ráborították az üvegpoharat (ennek hiányában állatszarvat, bambusz vagy kerámia csészét). A hatás és a látvány ugyanaz, megnövekszik a bőr vérellátása, élénkül a vérkeringés, az erekbe friss vér és oxigén áramlik, és beindul a méregtelenítési folyamat. Manapság már a pumpás és gumicsészés változat a legelterjedtebb, de ez csak kényelmi szempontok miatt alakult ki, és azok kedvéért, akik idegenkednek a tűz közelségétől. Akik rendszeresen használják, még mindig a „piromán” köpölyözésre esküsznek! Mindkét változatot próbáltam, és meg kell állapítanom, igazuk van, mert kellemes, bizsergető melegség tényleg csak égő csészécskével érhető el.

Aztán hogy ne csak a gyógyulásról beszéljünk, itt van mindannyiunk szépségnyavalyája, a narancsbőr. Persze, sok folyadék, sport, helyes táplálkozás… Tudom! De ha mégis rá akarnál segíteni a folyamatra, akkor válaszd a köpölyözést. A kivitelezés annyiban tér el az előbbiektől, hogy a csészécskét vákuumostól csúsztatják a bőrön, természetesen előzetes kencézés, zsírozás után, hogy ne nyúzzon, csak szépítsen! A csúnya, de hatásos tipikus példája, ami azt hiszem, megér egy próbát.