Étel+Ital

Cső, lecsó!

6453

Ha lecsóról van szó, könnyen a falánkság bűnébe esem. Számomra ugyanis ez az étel a nyár elmaradhatatlan eleme, egészen hosszú ideig képes lennék napi szinten fogyasztani a túladagolás legkisebb jele nélkül. Épp ezért amint feltűnnek a piac standjain a paradicsomok és paprikák halmai, és nem kapok szívszélhűdést a hullámpapír csíkokra pingált árak láttán, azonnal megindul nálam a nagyipari méretű beszerzés és a lecsókészítő üzemmód, ami eltart egészen késő őszig.

Fotó: Flickr

Mivel tisztában vagyok vele, hogy a klasszikus, vagy ha úgy tetszik, hagyományos lecsó problémája sokak számára lelkiismereti kérdés, sietek leszögezni, hogy számomra a paprikából, paradicsomból, hagymából és tojásból álló variáció számít alapnak. Persze, jelen esetben ez inkább csak terminológiai kérdés, ugyanis már annyi parázs vita szem- és fültanúja voltam (résztvevője soha, ami gasztronómiai liberalizmusom nyilvánvaló jele), melynek során a tarhonyás, rizses, kolbászos és ki tudja még, milyen felekezetek összecsaptak, hogy a klasszikus, avagy hagyományos lecsó kérdését hajlamos vagyok a platóni ideák világába utalni. 

Fontos még azt is megjegyeznem, hogy ez az egyszerű, ám annál nagyszerűbb étel feltétlen tiszteletemet élvezi. Meggyőződésem ugyanis, hogy a megfelelő, esetenként a megszokottól eltérő fűszerezés jobbá, izgalmasabbá teszi az ételeket, ezért ilyen téren egyáltalán nem szoktam visszafogni magam. A lecsó azonban legtöbb ilyen irányú próbálkozásomnak ellenállt: akkor a legfinomabb, ha meghagyom a természetes ízeit és csak némi sóval emelem ki azokat. Persze, időnként azért elrugaszkodom az alapverziótól és kipróbálom valamelyik változatát vagy saját innovációkat prezentálok, nem beszélve az olyan fogásokról, mint a lecsós hús vagy máj. Enyhe képzavarral élve azt lehet mondani, hogy ez az étel olyan, mint a svájci bicska. 

Fotó: Flickr

Ha például valami tartalmasabbra vágyom, feljavítom egy kis padlizsánnal és krumplival, esetleg gombával, és ilyenkor inkább pritaminpaprikát használok. Ennek a fajtának a telt, édeskés íze ugyanis sokkal jobban illik a gazdag, kissé rusztikus végeredményhez. Mivel ez a koncepció erősen konvergál a francia lecsóhoz, a variációk áttekintését kezdjük ezzel.


Ratatouille (francia lecsó)

Hozzávalók:

  • 30 dkg cukkini
  • 30 dkg padlizsán
  • 1-1 piros és sárga húsú paprika
  • 40 dkg paradicsom
  • 1 fej lilahagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 2 ág kakukkfű
  • 5 evőkanál olívaolaj
  • őrölt bors
  • 2 evőkanál finomra vágott bazsalikom

Elkészítés
A cukkinit, a padlizsánt, a paprikákat, valamint a héjától megszabadított paradicsomot kockákra vágjuk. Egy edényben (én nagy serpenyőben szoktam) felforrósítjuk az olajat, és megpirítjuk benne a padlizsánt, majd belekeverjük a cukkinit, a paprikákat, a hagymát és a kakukkfüvet, belenyomjuk a fokhagymagerezdeket, és tovább pirítjuk. Ezután következik a paradicsom. Megszórjuk sóval, borssal, majd készre pároljuk. Ha elkészült, friss bazsalikomleveleket vagdosunk rá. 

Francia lecsó


Tarhonyás lecsó

Ez már inkább őszi csemege, esetleg hűvösebb nyári napokra ajánlanám, ugyanis tartalmas, tápláló ételről van szó.

Hozzávalók:

  • 25 dkg tarhonya (legjobb az apró)
  • 1 vöröshagyma
  • 2-3 paradicsom
  • 3 paprika
  • kevés olaj

Elkészítés
A kockára vágott hagymát és a vékony csíkokra vágott paprikát az olajon megfonnyasztjuk, majd hozzátesszük a tarhonyát, és állandóan kevergetve aranybarnára pirítjuk. Beletesszük a felszeletelt paradicsomot és megsózzuk. Felengedjük annyi vízzel, ami ellepi, felforraljuk, majd lassú tűzön főzzük, míg a tarhonya megpuhul. Ha elfőtte a levét, pótoljuk. Aki szereti a nagyon paradicsomos ízvilágot, víz helyett használhat paradicsomlét is.

Végezetül pedig lássunk egy olyan változatot, ami az eredeti koncepcióval már csak távoli rokonságban áll – földrajzi és gasztronómiai értelemben egyaránt.


Szerb rakott lecsó

Hozzávalók:

  • 60 dkg zöldpaprika
  • 60 dkg paradicsom
  • 50 dkg burgonya
  • 30 dkg hagyma
  • olaj
  • 10 dkg kolozsvári szalonna
  • só, pirospaprika

Elkészítés
Megforrósított olajon üvegesre pároljuk a kockára vágott hagymát. Hozzáadunk 2 szem meghámozott, felnegyedelt paradicsomot. A burgonyát héjában megfőzzük, meghámozzuk, karikára vágjuk. Tűzálló tálba vagy tepsibe lerakjuk a vékonyra szelt kolozsvári szalonna felét. Rá egy réteg főtt burgonya, majd felkarikázott zöldpaprika és paradicsom kerül. Leöntjük a hagymás szafttal, majd megismételjük a rétegezést. A tetejére szalonna kerüljön. Forró sütőben kb. 40 percig sütjük. (A recept forrása: Mindmegette.hu)

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások