Meneteltünk

Szombat délután, a Budapest Pride melegfesztivál lezárásaként lezajlott a Meleg Méltóság Menet. Habár a Művész Moziban tartott meleg fesztivál már 15 éves múltra tekinthet vissza, ennek ellenére a magyar állampolgároknak még a felvonulás gondolatához sem sikerült teljesen hozzászokniuk.

Több országban is rendeznek a budapestihez hasonló meleg büszkeség menetet, amely mindenhol sikeres és biztonságos. Itt nem. „Ez egy nagy buli” - mondják tőlünk nyugatabbra még a hetero párok is az eseményről. Az a gyanúm, hogy ez nálunk még egy darabig nem lesz így. De miért nem tudunk felnőni a feladathoz?

Fotó: Fodor Csaba

Abszolút érthető mindkét álláspont, a melegeké is, de nézzük meg az ellenvéleményeket. Vajon miért gyülekeztek idén is ellentüntetők a menetet óvó kordonon kívül? Ugyan nagyobb atrocitás nem történt, és az ellenzők jóval kisebb számban jelentek meg, mint a tavalyi évben, ettől függetlenül látszik, hogy az emberekben ez egy tüske. Ez egyrészről érthető is, hiszen mindenki csalódott, elveszőben vannak fontos értékek, és úgy tűnhet, mintha a régieket ezekkel az újakkal akarnák helyettesíteni. Persze, hogy a más értékeket szem előtt tartó csoportok is hallatni akarják a hangjukat. Ezzel talán nem is lenne baj, csak arra nem jött még rá az ellenkező emberek többsége, hogy a gyerekes módszerek nem oldják meg a problémákat. Ugyanakkor mit várhatunk egy olyan országban, ahol mindennapos, hogy az emberek mások arcába vágják a véleményüket? És ehhez nem kell még csak melegnek sem lenni! Amíg nem tudjuk elfogadni például azt az alapvető tényt sem, hogy nem csak szép, hanem csúnya emberek is vannak, addig még nagyon messze állunk a meleg-hetero probléma megoldásától.

A menet 15 órától gyülekezett a Hősök terénél és bárki csatlakozhatott hozzá - a kordonon belülre - egy gyors táskaátvizsgálás után. A tapasztalat azt diktálta, hogy ilyen óvintézkedéseket vezessenek be. Nem voltak tömegesen felvonulni vágyók - sokan mondják ez a magamutogatás nem nekik való. Ebből is látszik, hogy egyik csoportot sem ítélhetjük meg és el csak a megjelentek alapján. Felvonulóknak és ellenérzőknek is tanulságos lehet ez. Voltak csöndesen transzparensekkel vonulók, de akadtak táncoló és felszabadult résztvevők is. Sokan átlagembernek tűntek. Feltűnést csak egy-két flitteres és hivalkodó ruhában, szőke parókával megjelenő transzvesztita keltett, de nem mondanám hogy ők voltak túlsúlyban. Egy-kettő közülük pedig annyira szépen volt kisminkelve, hogy esetleg csak a magasság miatt tippeltem arra, hogy az illető nem nőnek született. 

Még több kép a galériában! (Fotó: Fodor Csaba)

A felvonulás zökkenőmentesen haladt végig az Andrássy úton. Ez köszönhető a rengeteg rendőrnek és óvintézkedésnek is (a kordonokat nemcsak az Andrássy út Hősök tere és az Oktogon felőli oldalánál helyezték el, hanem minden kis utcában). A közelben lakóknak vagy a nem felvonulóknak egy kicsit nehézkesebb lett ezáltal a közlekedés, de az elviselhetetlentől messze volt. A metró nem állt meg a Vörösmarty utca, a Kodály körönd és a Bajza utca megállóknál, de ez az állapot mindössze három óráig tartott. A lakcímkártyával rendelkezőket pedig készségesen kísérték keresztül a rendőrök az Andrássyn.

Sok hetero támogató is akadt. Míg várakoztam egy férfi lépett hozzám, hogy megkérdezze mit tudok a vonulás menetéről, mikor kezdődik. Jelezte, hogy korábban még ő sem látott hasonlót, ahogy én sem, de megállapítottuk, hogy nincs „ráírva” senkire sem, hogy mire érkezett. Ez lehetett volna egy bármilyen más célú zenés megmozdulás - a látottak alapján legalábbis. Bárki megnézheti jövőre, ha nem hiszi. A feltűnően kinéző vagy viselkedő emberek láttán pedig  gondoljunk arra, hogy ilyen egyénekkel találkozunk akár a fesztiválokon, akár a hetero táborból is, de ezért még az egész hetero társadalmat nem kezdjük el utálni.

Az ellenérzésüket nem titkoló emberek véleményét nehéz komolyan venni, hiszen bármerre nézhetünk úgy, hogy ezt látjuk: unatkozó embereket, akik annyi szabadidővel rendelkeznek, hogy nem restek véleményt alkotni mindenkiről, bárkiről, és nemtetszésüket hangosan közzétenni. A tetszésüket általában megtartják maguknak, mert azzal nem lehet alázni. És most ne menjünk messzire: elég csak megnéznünk egy fórumot, ahol ha valakinek nem tetszik valami, azt a lehető legdurvább megfogalmazásban közli is. Egy ilyen országban merész vállalkozás akár furcsa ruhát is felvenni, nemhogy meleg felvonulást rendezni.

A következő évekre talán az is praktikus tanulság lehetne, ha kevésbé zárnák el a utat, utcákat. Akkor talán a menettel szemben ellenérzéseket  tápláló emberek sem háborognának azon, hogy mennyi szenvedést okoz nekik ez az esemény. Hozzátenném, ha a maguk értékrendjére csöndesen és békésen büszke embereket sem sértenék meg, az jelentene még nagy lépést, ugyanis az elfogadásnak oda-vissza kellene működnie. Aki pedig nem ezen okok miatt gyűlölködik, úgyis fog, mert ez egy ilyen ország, hosszú még az út az egymás melletti nyugodt életért. Mindenesetre valaki lehetne már okosabb és megmutathatná, hogy lehet egymás értékeit is tisztelni és tiszteletben tartani, alapvető értékek pedig akkor is vannak, ha a nemi identitásunk különbözik.