Közösség

"Hátezmegígyhogy?!"

6411

Aki összehasonlító elemzést vár, vagy netalán a hőskoron való merengést (amely minden bizonnyal épp most ért véget), annak csalódást kell okoznom: bizony először vagyok a Balaton Soundon. Egyébként dörzsölt fesztiválozó vagyok, nem lehet kihozni a sodromból porral, vizezett sörrel vagy hajnali hányástócsák kerülgetésével, de a helyzet az, hogy a Soundon, amely a szervezők bevallása szerint prémiumfesztivál szeretne lenni, volt pár pillanat, ami még nálam is kivágta a biztosítékot – pozitív és negatív értelemben egyaránt. Ezen pillanatokból nyújtanék most át – hogy elhülyült szerkesztők körében méltán népszerű kifejezéssel éljek – egy csokorra valót.

1. Árak

Nagyjából számoltam a szokásos másfélszeres fesztiválszorzóval, azaz fel voltam készülve a nyolcszáz forintos gyrosra, a négyszáz forintos palacsintára és a feltéttel véletlenszerűen meghintett, ötszáz forintos pizzaszeletekre. Ezeket a Sound magabiztosan hozta is, de a 650 forintos dobozos sör bizony túlzás – a Heineken marketingje agresszív, pláne, hogy nem lehet olyan látószöget találni a fesztivál teljes területén, amelybe ne lógna bele a zöld logó. Ja, és a riksák kétezerért vittek volna ki a kaputól másfél kilométerre lévő vonatmegállóba.

2. Balaton

Gyönyörű, tiszta, magas. Életmentő funkcióját kétóránként kihasználom. Sosem voltam büszke az úgynevezett magyar tengerre, de most pont így gondolok rá. 

Idillinek tűnik (Fotó: Neményi Márton)

3. Szúnyogok

Oké, tudtuk, hogy szúnyogirtásügyben ez nem az ÁNTSZ éve, de ami itt van, az mindent felül- (vagy alul-) múl. Nem csak a zümmögésről és a csípésekről van szó, hanem arról, hogy konkrétan élhetetlenné teszik a fesztivált naplemente és a három óra múlva beköszöntő tizenöt fok közt. Sétálás közben többet lenyeltem.

4. Első koncertélmény

Hosszú beállás és a roadok odaadó pakolása után megjelent a Klaxons frontembere, hogy közölje: a billentyűs nagyon beteg („teljesen készen van” – szólt az elfuserált fordítás), így bármennyire is szeretnének, nem tudnak játszani. Egyébként nagyjából százan lettek volna rájuk kíváncsiak, de ők látványosan méltatlankodtak.

5. Második koncertélmény

A Rotfront együttes nagyjából annyira passzolt a Balaton Sound szövetéhez, mint a Szelíd Motorosok a Halálos Iramban 2. részéhez. Ennek megfelelően alig lézengtek, de aztán megtörtént a csoda: a zene becsalta a legkevésbé kompatibilis arcokat is a küzdőtérre. Én pedig hivatalosan is Gryllus Dorka-rajongó lettem: azt sejtettem, hogy a bulifaktorral nem lesz gond, de hogy az énekesnő ekkora beleéléssel, mozgáskultúrával és grimaszokkal nyomja, arra nem számítottam.

A Rotfront (Fotó: Neményi Márton)

6. Nők

A nők nagy részének szívügye, hogy megmutassa nekem a seggét, a mellének bimbóján kívüli összes részét és a nonfiguratív deréktetkóját. Nem szenteskedem: az előbbi kettővel semmi bajom, az utóbbiak egy négyzetméterre jutó átlagmennyiségét viszont nehéz tolerálni.

7. Reggeli bulizók

A Balaton Soundon szó szerint sosem áll le a zene. Van egy kis lejtmenet reggel hat körül, amikor a dj-k visszavonulnak, de valami még így is mindig szól – ha más nem, a sátrakba visszaszivárgó bulizók kiabálása, akiknek feltétlenül szét kell kürtölniük, mennyire jól érezték magukat. Vannak viszont, akik még ekkor sem adják fel. Kilenckor végigsétáltam a főutcán, a már ekkor is népszerű sátrakban voltak, akik már buliztak, és voltak, akik még. Mozgásukból nem, legfeljebb a pupillák átmérőjéből lehetett következtetni, ki melyik csoportba tartozik.

Tolja (Fotó: Neményi Márton)

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások