Divat

Egy fesztivál arcai

6412

Ha azt kérdezitek, mit vigyetek magatokkal egy tóparti fesztiválra, az egyértelmű válaszom: fürdőruhát, naptejet, kalapot, napszemüveget és – ahogy a szerkesztő kolléga tapasztalataiból kiderült – szúnyogriasztót. Lehetőleg minél nagyobb mennyiségben.

A Balaton Sound szerencséje és az egyik legnagyobb vonzereje, hogy a Balaton partján rendezik. Olyannyira, hogy a fesztivál főútjától néhány lépésre az egyik irányban van a víz, a másik irányba kicsivel nagyobbakat lépve a színpadok. A strandos kellékek így elmaradhatatlanok és az sem meglepő, ha valaki szimplán bikiniben vagy fürdőnaciban ugrik át aztán a színpadhoz bulizni.

Kötelező darabok (Fotó: Neményi Márton)

Vannak persze, akik ennél nagyobb feneket kerítenek a partinak és hozzák a maguk kultúráját. A Soundon megfér egymás mellett a két véglet: a már 1997-ben is sokatmondó, E-Klubos, öregsulis diszkós szett (fiúknak fehér sportcipő és/vagy fehér atléta alap!) és a nagyvárosi kommersz hipster viselet. 

Délutáni szettek (Fotó: Neményi Márton)

A kettő közötti skálán szabadon mozognak a fesztiválozók, akik a helyi erő szerint előszeretettel vegyítik a nyolcvanas évek végéről, kilencvenes évek elejéről visszatért, mára kötelező kiegészítővé avanzsált kalapokat a necctopokkal, amelyekre utalva a finoman sejtelmes jelzős szerkezet közel sem releváns.

A kalap alap (Fotó: Neményi Márton)

A merész Mayo Chix top alól nem kell merész mozdulat ahhoz, hogy kivillanjanak a tetoválószalonok egyensablonjai alapján készült ribanc rendszámok és a kőműves dekoltázs is.

Egyre megy (Fotó: Neményi Márton)

Természetesen ott vannak a külföldi divatblogok trendspirációját magukba szívó, lezsernek tűnő fesztiválszettjüket otthon precízen összeállító divatfanok is, akiknek nem hiányozhat a vállon átvetős retiküljükből a vörös, esetenként narancssárga rúzs sem.

Trendi elemek (Fotó: Neményi Márton)

Míg az első csoport tagjai rendre leszólítják a partifotósnak képzelt, komoly géppel felszerelt, témára vadászó újságírót, a második csoport pedig széles mosollyal csak hagyja, addig megvan az ellenpólus is: ki tudja, milyen tudatmódosítónak köszönhetően tévedt oda pár bölcsész még a klasszikus, tarisznyás korszakból; ők szigorú arccal ülnek a Borkertben, és nem hagyják, hogy bárki lefotózza őket.

Még mindig ropja (Fotó: Neményi Márton)

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások