Közösség

Erre bulizz a Soundon!

6397

„Az a jó a VOLT-ban, hogy utána rögtön jön a Sound” – summázta valaki a júliust Facebook-állapot formájában. Bár az axióma némi hedonizmust és luxust sugall, hiszen keveseknek adatik meg munkaidő és tárcavastagság tekintetében, hogy mindkettőn ott lehessen, igazságtartalmába nem lehet belekötni. Másfajta bulira kell készülni, több vízzel és törtütemmel, de mindig lesz mire szeletelni, bólogatni, dülöngélni vagy önkívületben vonaglani, és ha mégis lesz egy-két óra üresjárat, a Balaton segít. Ajánlónkban ismét inkább a kevéssé ismert, de a mainstream vonalnál szimatunk szerint jóval izgalmasabb előadókra koncentrálunk. Szerkesztőségünk kollektív álláspontja az, hogy a dj-pult és a laptop bizony hangszer, a szakavatott kezeket semmi sem tartja vissza tehát a művészi teljesítmény elérésétől – javasoljuk ugyanezen hozzáállást nektek is.

A fenti alapállást csütörtökön rögtön be is bizonyítja majd Dj Bootsie, aki Magyarország egyik legsikeresebb zenei exportcikke; itthon kevésbé ismert, mint mondjuk Yonderboi vagy Zagar, de óvatosan megsúgjuk: mindkettőnél izgalmasabb. Most négytagú együttesével lép fel, a Bootise Quartettel, amelyben ő „csak” a kütyüfelelős – meditatív, lassú, nagyon eredeti, néha pedig egyenesen felkavaró hiphopról van szó. Akik nem így szeretnék kezdeni a Soundot, azok megnézhetik, hogy dj-znek a Bëlga tagjai. Utána a miheztartás végett hallgassuk meg a rave feltámasztóiként pár éve ünnepelt Klaxonst, amelynek rég kész a második albuma, csak éppen még nem adták ki.

Die Antwoord

A Pet Shop Boyst normális esetben nem ajánlanánk, hiszen ismeri mindenki, de berlini forrásunk szerint mostanában elképesztően látványos bulikat hoznak össze; ugye, senki nem akarja hetekig azt hallgatni, hogy mit hagyott ki? Az első nap fontos még Gryllus Dorka és őrült bandája, a Rotfront; ha mindenáron le akarnánk írni őket, azt mondanánk, hogy berlini-orosz-magyar klezmer-ska-rap balkáni sírva vigadással és némi cigány honvággyal, de szerencsére nem akarjuk. Ha túladagoltuk magunkat a sok hangszerrel, álljunk be Sven Väth kíméletlen gyártósorába, ahol a négynegyedek előállítását kísérhetjük figyelemmel.

Ha valaki nem értené, mit keres itt Tricky, annak eláruljuk, hogy a tavalyi Sziget legvadabb, legijesztőbb koncertje kötődik a hörghurutos bristoli triphopperhez, nyílt színi füvezéssel, állatias vonaglással, lehengerlő szexuális energiákkal és egy telibetrafált Motörhead-feldolgozással. Nagyjából ugyanezt abszolválja majd pénteken is. Ha kíváncsiak vagyunk, hogy nálunk ez hogy néz ki, irány a Realistic Crew, amit konkrétan zsenik csinálnak (Chabz a basszusoknál és Vranik Krisztián a laptop mögött, Berger Dalma a hangjával), de a rewindos mc Zeeket például ők sem bírták kihagyni. Figyelem, ezen a napon lép fel a sokak által megváltóként várt bizarr-vicces dél-afrikai zef bagázs, a Die Antwoord is, amiről nem tudjuk, merjük-e ajánlani – lehet, hogy végigröhögjük, lehet, hogy rémálmaink lesznek hetekig, vagy éppen ebben a sorrendben. Mindenesetre inkább merjük.

Ha már ott vagyunk, maradjunk Nora Naughtyn is, aki Csintalan Nóra, és nagyon ügyes, félig eredeti dolgokat játszó dj. A kényeztetés pedig folytatódik, bár Cadik inkább büntet a brutális basszustartománnyal és a zavarba ejtő ütemképletekkel, amelyekben annyira rutinos, de azért ne hagyjuk ki. Pénteken lép fel a jóval vidámabb Chromeo is, azaz egy funkban és diszkóban utazó értelmiségi páros Kanadából, saját bevallásuk szerint ők ketten az egyetlen arab-zsidó szövetség, amely működik. Zsúfolt, kompromisszumokkal terhelt nap lesz.

A szombatot nem kell olyan komolyan vennünk. Délután háromkor Datascent és a pofátlanul menő és fiatal We Plants Are Happy Plants lép fel, Magyarország kissé elkésett, de legalább fehér keretes napszemüveget viselő válasza a bootleg-kultúrára. Ennyit a nagyszínpadról. A Berlin Callingos Paul Kalkbrennert biztos nem kell bemutatnunk senkinek, aki dallamos house-ra vágyik, az megkapja a magáét – mi inkább azt javasoljuk, hogy célozzátok meg Carl Craiget, aki popzenetörténeti edukációként megmutatja, mi volt a nyolcvanas évek végén Detroitban, és mi történt azóta. Nem lesz sem olyan harmonikus, sem olyan szórakoztató, sem olyan változatos, mint berlini kollégája produkciója, de annál sokkal fontosabb performansz várható. Nézzük meg a South Centralt is, amely félig dj-kollektívaként, félig „igazi” együttesként működő formáció a remix, a mash-up és az élő előadás háromszögében. Ezután Yuksek szolgáltatja a francia lakossági breakbeatet, nem kötelező, de egy kis térdrogyasztós rugózást mindenképpen megér.

Vasárnap nyugodtan játszhatunk biztonsági játékot, azaz maradhatunk a nagyszínpad környékén: a Pink Martini öregsulis tánczenéje kellemes lesz - bármilyen rosszul is hangozzék ez a szó egy fesztivál esetében -, remélem, legalább annyira, amennyire vicces az, hogy huszonegy-két évesek készülnek a bulira teljes elánnal. A franciás fejletépős diszkóban utazó (amúgy belga) 2MANYDJS is biztos megéri majd a pénzét, akiknek pedig végük van, és nem szeretnének kísérletezni többé, azok Jamiroquaijal sem foghatnak mellé nagyon. Akiben viszont maradt még egy kis szusz, az mindenképpen nézze meg a Bin Jipet Harcsa Verával, és a Carbonfoolst, amelyben Titusz már csak háttérmunkás, egyébként profi módon összeszerelt és simára polírozott rockegyüttessé nőtte ki magát. Ha pedig már úgyis ott vagytok, könyörgöm, beszéljétek le a tinilányokat, hogy Fehér Balázs énekesre dobálják a bugyijukat, mert nem biztos, hogy a biztonságiak és a roadok megszánják őket és visszaszolgáltatják.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások