Étel+Ital

Hűtsd le magad!

6309

Amikor 30 fok fölé kúszik az a bizonyos higanyszál, erősen elkezd foglalkoztatni a kivándorlás gondolata. Vonzódni kezdek az észak-európai országokhoz, Kanadához, valamint Szibéria is pozitív színben kezd feltűnni előttem. Pingvin lehettem előző életemben vagy eszkimó, és szervezetem az újjászületés alkalmával valahogy nem állt át az üvegházhatással megfejelt kontinentális klímára.

Kegyetlen kánikula

Röghöz kötött voltom eddig még erősebbnek bizonyult, mint a kánikula, így nem lettem kanadai, finn vagy orosz állampolgár, sőt a Jeges-tenger szabad strandjain (már ha vannak ott olyanok) sem vagyok törzsvendég, de amint megérzem a hőség zavarát, azonnal szükségállapotot hirdetek és berendezkedem a túlélésre. A lehető legadaptívabb túlélési stratégiákhoz való hozzájutás érdekében évről évre bővítem biológiai, gasztronómiai és meteorológiai ismereteimet a tárgyban. Idén még nyelvtörténetileg is szélesedett a szellemi horizontom, ugyanis hűsítő receptek utáni vad hajszám közepette megtudtam, hogy a kánikula szó először 1575-ben fordult elő nyelvünkben, méghozzá Heltai Gáspár krónikájában, a következő szövegkörnyezetben: „Caniculában, mellyet hew hólnapnac nevezünc.” 

Maga a szó egyébként a latin canicula szó átvétele, melynek jelentése kiskutya. Az elsőre furcsának tűnő eredet magyarázata igen egyszerű: a Nagy Kutya csillagképre utal az elnevezés, ugyanis ennek feltűnésével hozták összefüggésbe eleink a forró napok beköszöntét. Más népek is osztoznak ebben az elképzelésben, ugyanis a francia, olasz, szlovák és orosz nyelvben is hasonlóképpen fejezik ki. Ennél is izgalmasabb az angol és német megnevezés, ugyanis ezekben a nyelvekben a latin dies caniculares, vagyis kánikulai napok tükörfordításaként szerepel a fogalom, úgy mint dog days, illetve Hundstage. Persze, a magyarban is van ennek nyoma, hiszen napjában sokszor sóhajtunk fel mostanság (én legalábbis mindenképpen), hogy „kutya meleg van”.

Jeges felest ne!

Most, hogy már pontosan tudjuk, miről beszélünk, rátérhetünk a gasztronómiai vonatkozásokra is, amik sok szempontból hasznosabbak, mint az etimologizálás. Tekintve, hogy forró napokon szervezetünk energiaszükséglete 15%-kal csökken, a folyadékbevitel viszont 3-4 liter is lehet, élelmezés tárgykörben célszerű folyékony halmazállapotú produktumokban gondolkodni.

Legideálisabb ilyenkor a könnyű étkek mellett a szénsavmentes ásványvíz nagyipari mennyiségben történő fogyasztása, ugyanis a szénsavas italok vízhajtó hatásúak, a cukor és a koffein megköti a vizet, az alkohol pedig kiszárítja a szervezetet – kizárásos alapon marad hát a jó öreg bubitlan. Ajánlatos azonban rotációs rendszerben magunkhoz venni a különböző márkájú vizeket, ugyanis ha ráállunk egy fajtára, könnyen előfordulhat, hogy bizonyos ásványi anyagokból túlzott mennyiséget fogyasztunk, másokból pedig a szükségesnél kevesebbet, és tudományosan megalapozott folyadékbevitelünk azonmód dugába dől.

A másik lehetséges probléma, hogy ilyen mennyiségű fogyasztás esetén a vizet jellemző három klasszikus tulajdonság (színtelen, szagtalan, íztelen) közül fokozatosan átcsúszik a hangsúly az íztelenre, és elkezdünk valami egészségtelen, mesterséges ízesítőkkel bőséggel ellátott léről fantáziálni, ami ráadásul a szomjunkat sem oltja. Ezt kiküszöbölendő, érdemes saját készítésű üdítőket gyártani. Álljon itt 2 + 1 kedvencem ihletforrásként!

Hűsítő üdítők

Mentás másképp

Ez a mojitót idéző frissítő a tavalyi nyár fejlesztése. Akkoriban kezdtünk a függőség határára sodródni, olyan mennyiségben vettük magunkhoz, melegen (akarom mondani, jéghidegen) ajánlom hát mindenkinek.

Hozzávalók:

  • 2-3 mentatea filter
  • 2-3 lime
  • méz vagy barnacukor ízlés szerint
  • 1,5 l víz

A mentatea filterekből félliternyi erős teát készítek, ízesítem a mézzel/barnacukorral, hozzáöntöm a maradék vizet és belenyomom a lime-ok levét. Ha túl meleg, várok egy kicsit, majd mehet a hűtőbe. Fogyasztása jégkockákkal felturbózva történik; az élmény fokozható speciális objektumokkal, amiket úgy állítok elő, hogy friss mentaleveleket és/vagy lime héjat fagyasztok a jégkockákba.

Gyömbéres elsősegély

Ez az üdítő idén nyáron vált toplistássá nálunk, ugyanis egy emberes pohár elkortyolása után még egy született eszkimó is kezdi elhinni, hogy nem viszi el a hőguta és megéri az őszt. Mennyeien hűsít ugyanis és feltölt energiával.

Hozzávalók:

  • kb. 5 cm-es gyömbérgyökér
  • 1 citrom leve
  • méz ízlés szerint
  • 1,5 l ásványvíz

Meghámozom a gyömbért és belereszelem egy edénybe, rányomom a citrom levét és a mézet, majd az egészet összekeverem és ráöntöm az ásványvizet. Kb. félórát állni hagyom (minél tovább marad így, annál intenzívebb gyömbér íze lesz, nekem a félóra az ideális), majd üres ásványvizes flakonba szűröm, és mehet a hűtőbe. Persze, ehhez is kötelező a jégkocka.

Kávé granita

Ezek az olaszok tudnak valamit! Korábban is erősen szimpatizáltam a konyhájukkal, de mióta felfedeztem a kávé granitát, azóta feltétlen hívük vagyok. A nagy rajongás oka pedig az, hogy vízmegkötő hatás ide vagy oda, én a legforróbb napokon sem vagyok meg koffein nélkül. Ez a Messina környékéről elterjedt jeges kávéféleség pedig minden koffeinfüggő számára ideális formátum a napi adag magához vételére.

Hozzávalók:

  • fejenként egy adag kávé
  • cukor ízlés szerint
  • fahéj, vanília, csokoládé, tej stb. az ízesítéshez

Lefőzöm a szükséges mennyiségű kávét, majd hangulatomnak megfelelően ízesítem. Mikor kihűlt, műanyag dobozba öntöm és elhelyezem a fagyasztóban. Tárolásra nekem a kiürült jégkrémes doboz vált be, mert az elég rugalmas a későbbi műveletekhez. Ekkor jön ugyanis a granita készítés lényegi mozzanata: időnként kiveszem a fagyasztóból és szilánkossá töröm egészen addig, míg kásás állagot nem ölt. Ebben a formátumban pohárba töltöm; ha nagyon türelmetlen vagyok, nekiesem kiskanállal, ha kevésbé, akkor megvárom, míg elkezd olvadni és szívószállal szürcsölöm el. Ha fokozni akarom az élvezetet, egy gombóc vanília fagyit pottyantok a tetejére és hagyom kissé ráolvadni, bár van, aki a tejszínhabra esküszik.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások