Közösség

Ahol menő a munka

6296

Ülsz egy irodában, próbálsz fókuszálni a monitorra, másra mondjuk nem is nagyon lehet, csak a steril falakra, vagy a mindennap ugyanott és ugyanúgy ülő arcokra, akik szintén küzdenek a billentyűzetekkel. Alig várod, hogy végezz, és beülj valami menő helyre ejtőzni, egy végre neked való közösségben mozgolódni, esetleg jöhet egy kis művészet is… Egy testvérpár pedig kitalálta, hogy ezt akár össze is lehetne vonni, hogy a munka is inspiráló legyen, és építkezni is lehessen, ha például kezdők vagyunk, nincs irodánk, vagy annyi emberünk, hogy érdemes legyen beruházni – az ismerkedésről nem is beszélve. Ebből lett a LOFFICE, az úgynevezett coworking-rendszerben működő munkahely, kiállító- és közösségi tér.

Klementz Anna és Kata a Zeneakadémia régi kottanyomdájának három emeletére költözött be a Liszt Ferenc térnél, és ez bizony látszik is a helyen, már csak azért is, mert meghagyták az indusztriális elemeket, hogy köréjük építsék a hely eklektikus stílusát. Van ennek még egy előnye: az árnyékos-fás kertben folyamatosan klasszikus zene szól, ingyen buli egész nap, „magnó sem kell” – mondja Anna, miközben körbemutogatja a helyet. A LOFFICE-ban húsz munkaállomás bérelhető, akár egy-egy órára is, az infrastruktúra, a kávé, a tea és a tárgyalóidő benne van az árakban, amelyek nem vészesek, sőt. Ezenkívül zárt tárgyalók és folyamatosan változó művészeti alkotásokkal dekorált rendezvényterem vár mindenkit. Ha valaki jön, székhelyként és telephelyként is bejelentheti a helyet, az iroda ekkor vállalja az adminisztrációt. Ha valaki filmezni akar, van stúdió felszereléssel, greenboxszal – nemsokára beindítják közös vállalkozásként is a filmes vonalat. Nyáron Art Diving címmel egyhetes workshopokat indítanak angol nyelven divattervezés, építészet és média művészet témakörökben, bejáratott nevekkel.

Még több kép a galériában! Fotó: Neményi Márton

A falakon képek, installációk, nem véletlenül: a LOFFICE nonprofit módon támogatja a képzőművészeket, rotálják a képeket a falakon, a Bring The Art Home program alapján szállítják őket menő irodákba, hogy a hagyományosabb közeget is inspirálják és vevőre találjanak. Sokkal inkább laza együttműködésről van szó, mint üzleti modellről: a művészek, ha épp jött az ihlet, a hely kialakításába is besegítettek, asztalokat, székeket terveztek, a falakra festettek, ötleteik még a vécék falára is beszivárogtak. Persze az egész LOFFICE zöld: a fűtés és hűtés passzív, fosszilis energiát nem használnak, a bútorok többsége újrahasznosított, kötelező a szelektív gyűjtés. Ja, és van egy kutya, Lujzi, aki nem neurotikus, csak óvatos, viszont a hely körbejárása során harminc centis magassága ellenére tökéletes asszisztenciának bizonyul. A részletekről Klementz Annát faggattuk ki a hatalmas táblával, kőfal elé helyezett magenta paddal és bocimintás székekkel tekintélyt parancsoló tárgyalóban.

Mesélj a kezdetekről!

A coworking egy Amerikában már létező munkastílus volt, ezt szerettük volna meghonosítani. A kisebb cégeknek nagyon nehéz irodát, vagy akár egy kicsi lakást bérelni, másrészt az adminisztráció szintén embert, időt, energiát és rengeteg odafigyelést igényel, mi viszont leveszünk a dolgozók válláról egy munkaerőnyi terhet, és kedvező feltételekkel tudnak nálunk munkaállomást bérelni. Magyarországon kialakulóban van ez a fajta munkastílus, úgy gondoljuk, hogy egyre több embernek van szüksége az ilyen típusú irodára. Aztán jött a válság, aminek hatására egyre többen adják fel az irodájukat, nem tudják fenntartani, ez tehát nagyon nagy segítség lehet azoknak, akiknek irodai környezetre van szükségük.

Tehát még jól is jött a válság?

Azért ezt nem mondanám, a válságot mindenki megérzi. De arra rámutatott, hogy az emberek túl sokat költöttek. Persze, a munkaerő a legdrágább, de amikor valaki le akar faragni a vállalkozása költségeiből, mégsem ehhez nyúl, mert ez termeli a legtöbb profitot is, hanem az eszközökhöz, mint például az iroda.

Mennyire volt nehéz ügyfeleket szerezni az elején? Megértették egyáltalán, miről szól ez?

Nem… irtó nehéz volt, nem tudták, mi az a coworking, hogy együtt, egy térben dolgozni jó dolog, hogy kapcsolatokat építhet az ember, bekerülhet egy közösségbe. Itt is nagyon sok cég dolgozik egymás mellett, és soha nem zavarták egymást. Amerikában már a multiknál is ez a módi. Sokszor előfordult, hogy egymásra találtak; valakinek például szüksége volt egy honlapra, és pont ott volt mellette egy webfejlesztő cég, akiket alkalmazott is. Zajlik a networking, barátságok köttetnek, sokaknak van mágneskártyája, bármikor jöhet-mehet, nagyon rugalmas a rendszer, a nyitva tartási idő pedig, mondjuk úgy, jelképes.

Milyen munkakörökből jönnek az ügyfelek?

Hú, nagyon széles a skála. Az elején inkább a művészeti szférából jöttek, de ma már nem tudom azt mondani, hogy van egy meghatározott réteg, amelyik erre kíváncsi. Van tolmács, tanár, informatikus, pénzügyes, programozó, művészeti menedzser, fotóriporter, könyvelő, fejvadász, marketinges, sajtós. Bocs, ha kihagytam valakit!

Klementz Anna (fotó: Neményi Márton)

Azt írták rólatok valahol, hogy ti vagytok a szabadúszók paradicsoma. Vannak még szabadúszók?

Persze, hogy vannak! Nehéz dolog ez, mert Magyarországon nem könnyű egyéni vállalkozóként fenntartanod magad. Külföldön ez működik, itt pedig sokan vannak más nemzetiségűek, franciák, németek, amerikaiak, itt van például a Northfoto fotóügynökség egyik munkatársa New Yorkból. A magyarok közül inkább kisebb cégek jönnek, szabadúszók ritkábban, projektjelleggel.

Mekkora a sorban állás?

Húsz fős a befogadóképességünk a földszinten, a másik két szintünk is használható  közösségi munkatérként, de tárgyalásokra és rendezvényekre is van igény, így foglaltságfüggő, hogy ott coworkingelnek-e vagy éppen ügyfelet fogadnak, workshopokat tartanak, sajtótájékoztatók, brainstormingok zajlanak. Még nem küldtünk el senkit, a 350 négyzetméter rengeteg lehetőséget, változatos tereket és közönséget takar. Helyhiányból még nem volt gondunk.

Mindig jönnek újak, vagy egy ügyfélkörből éltek?

Van fluktuáció, de stabil ügyfélkör is, akik hosszútávra terveznek. Az egyébként fontos szempont a LOFFICE-nál, hogy nem kötünk hosszútávú szerződéseket, nincs meghatározott idő, amit mindenképpen alá kellene írniuk, alkalmazkodunk az ügyfelek igényeihez. A szerződés bármikor felmondható, módosítható, egy flexibilis szolgáltatást nyújtunk. A cégek többsége jelen van nap mint nap a térben, itt dolgoznak, tartják megbeszéléseinket, fogadják ügyfeleiket, leveleiket, de vannak olyanok is, akik fizikailag nincsenek itt, de a székhelyüket ide jelentik be, és mi fogadjuk a leveleiket, küldeményeiket, üzeneteiket és mindenről értesítjük őket.

Mi volt a legmeglepőbb kérés, amivel előálltak az ügyfelek?

Extrém kívánság eddig nem volt… de egyszer megtaláltam az egyik srácot a vécében, alvás közben. Éppen mutogattam körbe a helyet leendő partnereiknek.

Van azért még Budapesten hasonló hely, ha ilyen pont nem is. Van valamiféle coworking-összetartás? Kommunikáltok?

Sajnos nem, pedig mi nyitottak vagyunk. Szerintem lépni fognak a többiek is. Sokan felismerik, hogy ennek nagy lesz a piaca a jövőben. Ha többen üzenjük, hogy ez egy jó dolog, az ügyfelek felismerik, hogy tényleg az. Mi egyelőre az épületen belül terjeszkedünk, ha minden igaz, a nyáron bővül a LOFFICE.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások