Mi ez?

Hetero pride

6292

Végül csak engedélyezték: megrendezik a hetero büszkeség napját szeptember 4-én, a melegfelvonulás hagyományos útvonalán, az Andrássy úton. A forgatókönyv is ugyanaz, elvileg bulit, zenét terveznek a Hősök terétől az Erzsébet térre. Az ötletgazda-kezdeményező Koletár Csaba kétezer főre számít, amiből több lehet, tekintettel „az emberek többségének elavult és konzervatív szexuális irányultságára” – nyilatkozta ironikusan egy politikai napilapnak. 

A szervező már tavaly szeptemberben tervezte az eseményt, kérte is a budapesti rendőrséget, hogy engedélyezze és biztosítsa azt. Akkor visszadobták, mondván, hogy túl messzi az időpont, nem tudni, milyen közlekedésre lehet számítani. Most viszont – egy kormányváltás után – újra beadta a kérvényt, amely ezúttal zöld utat kapott. A cél az, hogy tiltakozzanak a „homoszexuális eszmék” nyílt gyakorlása, népszerűsítése ellen. Hogy jogilag mindez belefér-e, arról a szakértők nyilván elvitázgatnak majd egy darabig – valószínűleg igen, hiszen a hetero büszkeség napjának tervében semmi olyan nincs, amit a gyülekezési törvény kifejezetten tiltana. Több szempontból azonban mégis aggályos az ügy.

„Így születtünk”

„Ez elég ciki, és nem túl píszí az EU-n belül” – mondta az éves melegfelvonulásokat és –fesztiválokat szervező Szivárvány Misszió elnöke, amikor megkerestem, mit szól a dologhoz. A homoszexuálisok egyébként az Amszterdami Szerződés értelmében védett kisebbségnek számítanak, így a helyzet „duplán fura” azzal együtt is, hogy mindenkinek joga van elmondani véleményét - tette hozzá Steigler Sándor. Az említett szerződést Magyarország automatikusan átvette, amikor csatlakozott az Unióhoz; lényege, hogy lehetővé teszi a bi- és homoszexuálisok társadalmi helyzetének rendezését, ez alapján lehetséges törvényt hozni például a munkahelyi diszkrimináció ellen vagy az élettársi kapcsolat elismeréséért.

 

Nem csak heteróknak - Budapest Pride 2009 (fotó: Neményi Márton)

A Szivárvány-elnök szerint azért érthetetlen a kezdeményezés, mert ők, a melegek nem valami ellen állnak ki, hanem saját jogaikért. Ráadásul a megfogalmazással („homoszexuális eszmék”) eleve komoly bajok vannak, hiszen szó sincs eszméről, „ezt nem választja az ember, mi így születtünk, így élünk”. Ezt figyelembe véve a melegek ellen fesztivált szervezni „nem szerencsés”, elmenni rá pedig „nem lenne méltóságteljes” – indokolta meg Steigler, hogy miért nem kíváncsiak a hetero büszkeségre.

Akkor mi baj a melegekkel?

A homoszexuálisokkal kapcsolatos ellenérzések persze nem új keletűek, még csak nem is most a legsúlyosabb a helyzet. A valláserkölcsi tételektől a vélt vagy valós kimutatásokon át a „józan paraszti észre” hivatkozva ezernyi helyről ezerféle érvet hallottunk már arról, hogy miért lenne jobb, ha „visszafognák magukat”, hogyha már egyszer így élnek, legalább ne „mutogassák magukat”. A fórumok, kommentdobozok a fenti eset kapcsán is megteltek hasonló véleményekkel. Szokás szerint van, aki még azt is vitatja, hogy az azonos neműhöz vonzódás adott lenne: gyanús ugyanis, hogy választott, felvett, urambocsá’ terjeszthető életmód. Sokak szerint a melegekkel való kapcsolat árt a gyerekeknek, tehát például egy általuk örökbefogadott árva maga is meleg lesz, de ha nem is, sosem lesz „normális felnőtt”. Mások a Bibliára hivatkoznak, amely szerintük nyíltan kimondja, hogy a dolog természetellenes bűn, amely ellen harcolni kell.

A tudomány mai állása szerint a homoszexualitás nem betegség, hanem állapot, az orientáció veleszületett, legfeljebb az a kérdés, mikor szembesül, illetve mikor coming outol vele az illető. A genetikai tényezőn vitatkoznak a kutatók. A vonzalom ráadásul nem is két- vagy hárompólusú (hetero-, bi-, homoszexualitás), hanem egy skála: bár nehéz felmérni, de valószínűleg nincs száz százalékosan csak az egyik, vagy csak a másik véglethez tartozó ember. Nem keverendő össze a szexuális devianciákkal (szadizmus, pedofília stb.), amelyek tényleg veszélyesek lehetnek, ám ezek és a homoszexualitás közt nincs bizonyított összefüggés. Nem igazolták az örökbefogadással, gyerekneveléssel kapcsolatos városi legendákat sem. A magamutogatásnak, szexuális szabadosságnak természetesen vitathatatlanok a negatív hozadékai, de ez szexuális hovatartozástól függetlenül igaz.

Rács mögött

Az persze tény, hogy a homoszexualitás külön szubkultúrát jelent, amelynek tagjait nem (csak) másságuk, hanem közös ízlésük is összetart. Tőlünk nyugatra a nagyvárosokban már rég van saját öltözködési stílusuk, zenéjük, filmművészetük és persze klubjaik, amelyekben még akkor sem tör ki a pánik, ha véletlenül betér egy-két hetero, aki kíváncsi arra, mi lesz a menő zene egy év múlva a mainstream csatornákon. Hogy miként alakult ez ki, arról persze számtalan film is szól – az utóbbi években például a Milk, Sean Pennel a főszerepben.

 

Under the rainbow - Budapest Pride 2009 (fotó: Neményi Márton)

Nálunk pedig idén is megrendezik a Budapest Pride-ot – ez lesz a tizenötödik. Hivatalosan Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű Film- és Kulturális Fesztiválnak hívják, és július 4-től 11-ig tart majd. Lesznek filmek, workshopok, bulik, még villámrandi is, és persze felvonulás 10-én, szokás szerint az Andrássyn, és szokás szerint kordonok között, masszív rohamrendőr-sorfallal kísérve. Érdekes módon kisebb incidensektől eltekintve 2007-ig nem volt baj, akkor jelentek meg az első tojás- és sörösüveg-dobálók, akiknek nem volt gond áttörni a rendőrsorfalat, illetve megvárni a menet végét, és a környező parkokban bevárni a buliba igyekvőket, hogy egy-két „meleggyanús” arcot azért megruházhassanak. 

A következő évben már a környező utcákat is lezárták, hogy távoli ordítozás közepette mehessen végig pár száz megszeppent aktivista a hatalmas kordonok között. A könnygázszagú balhé persze nem maradt el, de a melegek biztonságban maradtak – bár bulinak éppen nem volt nevezhető a menet. A biztosítás olyan sikeres volt, hogy tavaly minden zavaró tényezőtől mentesen, teljes nyugalomban andalogtak végig az Andrássyn, az ellentábor már nem is nagyon próbálkozott, a kordonokon kívül vendéglátósok, turisták, nyugdíjasok integettek, tapsoltak vagy csak néztek kíváncsian, legfeljebb egy véletlenül a Bazilikába szorult esküvő résztvevőinek nem tetszett a dolog. Érdekes volt még, hogy a menetelőkön egy-egy szivárványszínű esernyőn vagy takarón kívül nem volt semmi, ami arra utalt volna, hogy ők bizony azok.

Hogy mi lesz idén, az pár héten belül kiderül, mi pedig másnap elmeséljük.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások