Étel+Ital

Gordon Ramsay kiakadna

6272

A konyha veszélyes üzem, és ha én beszabadulok, akkor még veszélyesebbé válik. Egyrészről igencsak vigyáznom kell a törékeny dolgokkal, másrészről meg nem árt az éles tárgyak közelébe sem engedni, vagy csak egy nagy doboz ragtapasz kíséretében. Persze, mindig sikerül a balesetek fölött érzett aggályaimat a szőnyeg alá söpörni (az üvegcserepekkel együtt...), és rendszeresen bemerészkedek a bűntetteim helyszínére főzni (a magam módján).

Pár napja is így történt, amikor korgó gyomorral és üres hűtővel áldott meg a sors. Némi zöldség és egy kis tejföl árválkodott csak némán, abból meg elég kevés dolgot lehet összecsapni. Tekintettel arra, hogy külterületi részen lakom, ahol nem terem minden sarkon bolt, sőt még szomszéd sem nagyon, így minden kreativitásomat latba vetve megszületett a tárkonyos fehér leves…

Hozzávalók:

  • 2-3 db krumpli
  • 1 kisebb zeller
  • 2 szál fehérrépa/petrezselyemgyökér (ki hogy mondja...)
  • 1 kisebb karalábé
  • egy kanál liszt
  • 2 dl tejföl
  • ételízesítő (Vegeta vagy házi gyártmány), só, fehérbors, tárkony

Elkészítés:

A zöldségeket gondosan megtisztítottam vigyázva a testi épségemre és a tisztaságra. Az előbbi sikerült, az utóbbi csak részlegesen, ugyanis a konyhapulton kívül a padlón is díszelgett némi felesleges zöldségmaradvány. Amikor elkészültem, apró kockákra vágtam mindegyiket, majd egy kevés olívaolajon odaraktam párolni. Megvártam, hogy kicsit összeérjenek az ízek, majd felöntöttem vízzel és fűszereztem, egyedül a tárkonyt hagytam ki.

A zöldség röpke 20-25 perc alatt megfőtt, ekkor a tejfölt ügyes mozdulatokkal és egy kanál liszttel csomómentesre kevertem, belereszeltem egy gerezd fokhagymát, beleszórtam körülbelül egy kávéskanálnyi tárkonyt és a rotyogó leveshez zuttyantottam. Ezzel a mixszel főtt még öt-hat percet, amíg tálalásra kész állapotba nem került. Ha lett volna otthon sajt, akkor felturbóztam volna egy kis füstölt trappistával, de végül így se lett rossz. Később rájöttem (hű, micsoda felfedezés…), hogy leturmixolva jó kis krémleves is lehet belőle és egy kis pirított kenyérkockával akár profi műnek is beválna (előbújt rejtekéből az önbizalmam…).

Ahhoz képest, hogy én csináltam, kifejezetten ízlett. Mivel még most is élek, az összes ujjam megvan és gyomorrontást sem kaptam, túl nagy bakit nem követhettem el ezzel a konyhai akcióval. Gondolom, Gordon Ramsey leüvöltötte volna a fejemet fákingolás kíséretében, ha látta volna az esetlenkedést és a konyhai rutin hiányát, de nélküle is tudom, hogy nem kapnék nagydíjat a „Ki főz jobbat és ügyesebben” versenyen…

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások