Közösség

Beszippant a Facebook

6252

Megosztod a képeidet a flickr.comon? Tweeteled a száznegyven karakteredet? Tumblr miniblogon tolod a kontentet és követed a cinikus médiaarcokat? Elhelyezed magad a Foursquare-en, share-elsz a Diggen? Szép és tartalmas az online élet, ha a helyén tudjuk kezelni és nem parázunk rá, hogy kimaradunk valamiből – úgyis kimaradunk percről percre. Az viszont biztos, hogy Facebook nélkül 2010-ben nem lehet megúszni. Vagy van köztetek olyan, aki még nincs fent?

A Facebook 2004-ben indult a piacon, előtte belső egyetemi hálózat volt, amelyet Mark Zuckerbergék fejlesztettek ki kísérleti jelleggel egy szeminárium kedvéért a Harvard egyik koliszobájában. Zuckerberg azóta milliárdos, a világ egyik leggyorsabban gazdagodó embere; nem meglepő, hogy mint általában, a Facebook esetében is elterjedt, hogy az üzletember-palánta egy haverja kódját lopta el és szabta át a siker érdekében, és végül ebből lett az internet egyik legsikeresebb szolgáltatása. Ezt természetesen soha nem sikerült bizonyítani. Az viszont tény, hogy hat év alatt messze túlszárnyalta azt, amit a Microsoftnak, az Apple-nek és a többi monstrumnak évtizedekbe telt: behozhatatlan vezető szerepet szerzett saját területén. Felhasználóinak száma valahova négy- és ötszázmillió közé tehető, és naponta százezrével érkeznek az új regisztrálók. A dolog odáig fajult, hogy az utóbbi hetekben volt pár nap, amikor a facebook.com megelőzte az internet addigi leglátogatottabb oldalát, a google.com keresőrendszert.

 

Mindezt különösebb reklámkampány nélkül érte el. A Facebook egy természetes emberi igényt szolgál ki, sikerre ítéltetett tehát: kapcsolatokat építeni, ápolni és a webkettes lehetőségeket kihasználva képpel-videóval kommunikálni (akár ezrekkel egyszerre) hatalmas dolog. Olyan nyilvánossághoz juthat bárki bármilyen őrült ötlettel, ami előtte elképzelhetetlen volt. Zuckerbergék ráadásul megúszták azt a csapdát, amelybe sok kezdő vállalkozás belerokkan: amikor a pénzes konkurencia megszagolja az ígéretes ötletet, gyorsan megalapítja saját változatát, és beelőzi a kezdő fejlesztőket. A Facebookot inkább a befektetők találták meg, a projekt pedig a belefecskendezett milliókkal könnyedén lekörözte az addigi vezetőt, a MySpace-t, amelynek jelenleg negyedannyi felhasználója van. 

Jogos a kérdés, hogy most, hogy mindenük megvan, hová lehet még terjeszkedni. A válasz az, hogy nincs is meg mindenük – elvégre az internetet még nem uralják. Zuckerbergéknek erre is van tervük, amelynek első állomása az internet-szerte terjedő Like gomb, amelyet már gyakorlatilag bármilyen megjelent webes tartalom mellé oda lehet biggyeszteni, és amely közvetlenül összekapcsolja az erre igényt tartó oldalakat a Facebookkal. Hogy hová vezet mindez, azt nem tudni; az üzleti elemzők csupán növekvő forgalomról és bővülő szolgáltatásokról beszélnek, a vadabb fantáziájú online filozófusok azonban orwelli antiutópiákat vázolnak fel, amelyben minden, az interneten megjelenő byte áthalad az Egy és Igaz Közösség Oldal szűrőin, nem lesz, nem lehet más kezdőoldal, csak a Facebook. Így a Google-t is felválthatja, hiszen a keresési találatokat nem az utóbbi cég módszerei, hanem a lájkok száma szerint rangsorolják majd.

 

Durván hangzik? Pedig van benne valami. Az internetes üzleti élet ugyanis a hatalmas, kisebb szolgáltatásokat magukba foglaló cégek világa felé halad, amelyben a nagyok bekebelezik a kicsiket, hogy végül egy közös platformon működjenek együtt. Ne feledjük: a cikk elején említett cégek (Twitter, Foursquare) a Facebook szempontjából kishalak, és egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy pár éven belül megveszik őket. És ha már Orwell: Zuckerbergék sosem arról voltak híresek, hogy kínosan tiszteletben tartották felhasználóik adatait. A sorolni sem győzzük: az alapbeállítások figyelmeztetés nélküli átvariálása, titkos adattovábbítás a hirdetőknek, követhetetlen opciórengeteg… Az adatvédelmi beállításokat lépésről lépésre lazították, erről tökéletes illusztráció is készült, amely nem szorul magyarázatra. Arról nem is beszélve, hogy a közösségi oldal önmagában is visszás helyzetek terepe. Elég, ha csak a legutóbbi botrányt említjük, amikor is egy provokatív felhasználói akcióból kész kis mozgalom indult, amelynek tagjai (sokszor sértő, saját készítésű) Mohamed-karikatúrákat kezdtek feltölteni. A muzulmán felhasználók persze, akik számára tilos a próféta ábrázolása, végtelenül felháborodtak. Mark Zuckerberg reakciója pedig: belefér.

Forrás: LukePersonified (Flickr)

A fentiek hatására májusban öngyilkossági paktum köttetett a Facebookon: az erre létrejött csoport tagjai megegyeztek, hogy a hónap utolsó napján törlik magukat. Végül alig harmincezren jöttek össze, ami önmagában sok, de a Facebook meg sem érezte volna, ha valóban mind meg is semmisítik profiljukat. Ti mit gondoltok? Kell ez nekünk? Vagy túl fontos, hogy képben legyünk? Meddig mehetnek el? Vagy a legjobb, ha követjük a fenti képregény főhősének példáját?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások