Sztárok skatulyában

Szerintem egy színész akkor jó, ha bármilyen szerepet hitelesen el tud játszani, legyen szó akció vagy romantikus filmről, drámáról, thrillerről vagy akármi másról. Mostanság azonban sajnos egyre kevesebb az ilyen színész és színésznő. A legtöbbjüknek megvan a saját, jól bevált szerepköre, amiből nem tudnak, vagy sok esetben nem is akarnak kilépni. Így aztán megkapjuk a temérdek beskatulyázott színészt sablonos alakításokkal.

Azt hiszem, a legkézenfekvőbb példák egyike Hugh Grant. Jó pár filmjét láttam, de hogy őszinte legyek, egy olyat sem tudnék felidézni, amiben nem egy kis szerencsétlen mitugrászt alakít, aki csodák csodájára a film végén összejön a csajjal, akiért másfél órán keresztül epekedett. Tény, hogy tökéletesen illik rá ez a szerep, de a hatodik ugyanolyan film után kezd besokallni az ember. Színésznőknél például Katherine Heigl nem nagyon akar romantikus filmeken kívül másban játszani, amit nem értek, mert a Grace Klinikában néha egészen úgy tűnik, mintha nem lenne béna.

Az akciófilmekkel ugyanez a helyzet. Vin Diesel jó pasi szemet gyönyörködtető testtel, de a lövöldözésen meg a verekedésen kívül nem sok mindenre képes. A 300 óta Gerard Butler is vagy gyilkol vagy szerelmes, ami, hozzáteszem, óriási csalódás nekem; még mindig benne van nálam a top 3-ban, de a régebbi alakításai ezerszer jobbak voltak. Jason Stathamnek is annyira bejött A szállító, hogy nem is próbálkozik más műfajjal.

Aztán vannak azok a színészek, akiknek az esetek kilencven százalékában még a nevüket sem tudjuk, mégis ha meglátjuk őket a vásznon, egyből beugrik, hogy mindig a gonoszt alakítják. Persze, értem én, hogy olyan az arcberendezésük, ami kitűnően ábrázolja a sátáni gondolatokat, de nevezhetjük ezt színészetnek? Szerintem aligha. Hiszen ott van ellenpéldának Al Pacino. Általában nem a legpozitívabb szerepeket játssza, de rengeteg pluszt tesz bele a karaktereibe, és a játéka nem csak abból áll, hogy nagy gonoszan figyel, és az egész film alatt mond kb. három mondatot.

Számomra az is érdekes, hogy vannak olyanok, akik bitang jó színészek lehetnének, ha többször mutatnák meg, hogy mire képesek. Jim Carrey hosszú-hosszú évekig egyet jelentett a vígjátékkal, aztán akkorát alakított az Egy csodálatos elme örök ragyogásában, hogy csak néztem: ez ilyet is tud?! Le lehet hurrogni, de ugyanez igaz Robert Pattinsonra is, csak fordítva. Higgyétek el, hogy jó színész volt egészen addig, amíg nem jött a Twilight és a világfájdalom-ábrázat. A BBC 2006-ban készített egy filmet The Haunted Airman címmel; na abban odateszi magát és nem csak áll összevont szemöldökkel, „jajj de rossz nekem” ábrázattal.

Talán nem is az a baj, hogy sok színész csak egy vagy két műfajban játszik, hiszen ha jól áll nekik, hát tessék. A legnagyobb probléma az, hogy minden szerepet teljesen ugyanúgy alakítanak. Leslie Nielsen és Steve Martin annyira egy kaptafa, hogy néha még össze is keverem őket. Egyszóval, jó lenne, ha több olyan színész rohangálna a filmszakmában, mint Johnny Depp vagy Jack Nicholson.