Közösség

Ne várj a pénzes pasira!

6151

A nagyszüleimről az állam gondoskodott, de rólam már csak egy gazdag férj vagy az előtakarékosság fog.

Sírhatunk akármennyit, szidhatjuk a kormányt, a politikusokat, de a tény tény marad: a most aktív keresőknek a nyugdíjas éveik alatt magukról kell majd gondoskodni. A rendszerváltás előtt evidens volt, hogy az állam gondoskodott a polgárokról: nyugdíj, egészségbiztosítás, járulékok, segélyek és munkahely. Aki 20-25 évesen dolgozni kezdett, szinte biztos lehetett abban, hogy egész életében lesz munkája, és azt követően nyugdíja, amiből tisztességesen megélhet idős korában, mert az állam majd gondoskodik róla. Nem hiába vannak olyanok, akik visszasírják a régi rendszert.

Ám az elmúlt 20 évben sok minden megváltozott. Az egyik kritikus tényező, hogy egyre kevesebb aktív keresőnek kell eltartania egyre több nyugdíjas, rokkant leszázalékolt polgártársat. 2050-re 100 aktív keresőre 104 inaktív nyugdíjas fog jutni, nem beszélve a gyerekekről, diákokról, segélyekből élőkről. Ennek a kompenzálása pedig egyre nagyobb terheket ró az államra.
A másik, hogy egyre több munkáltató feketén dolgoztat, illetve minimálbérre jelenti be dolgozóit, ami annyit jelent, hogy nyugdíjasként 26-46 ezer forintos havi nyugdíjra számíthat majd az illető. Ez pedig, lássuk be, még a rezsire sem lesz elég…

A magánnyugdíjpénztárak elsődleges célja, hogy csökkentsék az államháztartás terheit 1998 óta. A magánnyugdíjpénztári takarékosság azt jelenti, hogy az államtól legalább 25 százalékkal (2013-tól már 30 százalékkal) kevesebb nyugdíjat fogsz kapni, mint mondjuk annak idején a nagymamád.
Az, hogy a te pénztárad nyugdíjba vonulásodkor mekkora pénzösszeget tud a rendelkezésedre bocsátani, 3 dologtól függ:

  • az általad (munkáltatód által) befizetett összegtől,
  • hány éven keresztül fizettél be a számlára,
  • a pénztár milyen hozamokat produkált befektetéseivel.

A fenti 3 feltétel közül te leginkább az utolsóra lehetsz befolyással, méghozzá abban a formában, hogy váltasz, ha úgy látod, hogy egy másik pénztár stabilabb, nagyobb éves hozamot képes produkálni évről-évre. A váltás nyugdíjpénztárak között 3 havonta lehetséges, de érdemes odafigyelni arra is, hogy ez milyen költségekkel jár, mennyit vonnak le a már meglévő megtakarításaidból. Ugyanis ez is egy olyan kisbetűs rész, amit kevesen olvasnak el a belépés során.
Sajnos tény az is, hogy azok járnak csak jól a magánnyugdíjjal, akik már pályakezdőként elkezdik az előtakarékosságot, és legalább 30 évig vagy tovább fizetik a nyugdíjjárulékot 1-1 ilyen számlára. Mindenki más esetében a tisztán állami nyugdíj jobb havi jövedelmet jelent.

De ha ez tényleg így van, akkor mégis mit tehet az ember, ha nem akar arra számítani, hogy majd a gyereke vagy a szomszéd kisegíti 65-70 éves korában? Bár én is 2 éve vagyok aktív kereső, mégis csak néhány hónappal ezelőtt esett le a tantusz, hogy talán többet is tehetnék annál, hogy egy véletlenszerűen megválasztott nyugdíjpénztárba belépek, aztán majd lesz valahogy.

Ha nem vagy még 35 éves

Éppen ezért kicsit szétnéztem, hogy a most 35 év alatti fiataloknak mik a legoptimálisabb megtakarítási, előtakarékossági és befektetési formák, melyek 40 év munka után egy elfogadható havi nyugdíjösszeget tudnak biztosítani a minimális állami nyugdíj mellett.

Nyugdíj előtakarékossági számla: ezt a megoldást elsődlegesen azoknak ajánlják, akiknek nem rendszeresek a bevételei, de szeretnének előre takarékoskodni a nyugdíjra. Ilyenek például a mezőgazdaságból élők. Ez a megoldás azért kedvező számukra, mert nem előfeltétele, hogy minden hónapban fizessünk be a számlára, de ha megtesszük, akkor egy minimális 5000 forinttal kell számolnunk minden esetben. A befizetett összegre a hozam átlagosan 4-5 százalék, amit az állam évente 30 százalékkal egészít ki.

Unit-Linked típusú befektetéssel kombinált életbiztosítások: előnye, hogy általában 10-15 év a kifutási ideje minimálisan, de minél tovább hagyjuk érintetlenül a betéteinket, akár 30-40 éven át, a kamatos kamattal működő éves hozamok annál többet termelnek nekünk a nyugdíjas éveinkre.
Ennél a megtakarítási formánál a havi legkisebb befizethető összeg általában 10 ezer forintnál kezdődik, amit a biztosított akár többször is módosíthat felfelé a szerződés során.

Önkéntes nyugdíjpénztárt miért ne?

A legegyszerűbb oka, hogy nem ad semmivel sem többet, mint egy átlagos kötelező magánnyugdíjpénztár, vagyis átlagosan annyi kamattal dolgozik, amekkora az éves infláció mértéke. Így érdemesebb az előző két megtakarítási forma valamelyikét választani kötelező magánnyugdíjpénztárunk mellé.
Azt azonban sose feledjük el, hogy mindenkinek más és más az egyéni igénye, szükséglete, ezért csak úgy döntsünk egy megtakarítási forma mellett, ha biztosak vagyunk benne, hogy az elsősorban a mi helyzetünkben a leginkább megfelelő!

Kérdésed van a megtakarításokkal kapcsolatban? Írd meg kommentben szerdáig (2010. május 19.), mert a leggyakoribbakra a cikk szakértője, Kiss Gábor egy interjúcikk keretében válaszol.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások