Lélek

Tedd le a lantot!

6140

Tavaly, nyaralás előtt eldöntöttük, nem visszük a laptopot és nem nézünk a szállodában sem e-mailt, a céges telefont pedig csak este kapcsoljuk be öt percre. Tudom, már ez is súlyos. Elhatározásunkat sikerült tartani egészen az utolsó előtti napig, akkor én ránéztem a levelekre. Nem telt bele öt perc, a vérnyomásom az egeket verte, azonnal rá akartam gyújtani és nyúltam a telefon után, hogy felhívjam a kollégát, az ügyfelet és mindenkit, aki érintett az ügyben, hogy leüvöltsem valamennyi haját: miért nem voltak képesek megoldani a problémát nélkülem az alatt az idő alatt, amíg nem voltam elérhető.

Végül önmérsékletet gyakorolva csak leveleket írtam, ám a lavina elindult, és megállás nélkül csörgött a (privát) telefonom, mert én marha valakinek ezt is megadtam. Nem mondom, hogy tönkrement a nyaralás, de a hívások rövid idő alatt visszarepítettek a dolgos hétköznapokba és képtelen voltam az utolsó pillanatokat kiélvezni.

Talán a szituáció számodra is ismerős lehet, ám ha te vinnéd a számítógépet, folyton a céges telón lógnál, prezentációt készítenél a következő negyedév marketingterveiről és tennéd mindezt a tengerpart helyett egy szállodai szobában, nos, akkor te munkamániás vagy!

Nem a huszonegyedik század menedzserbetegsége!

A munkától való függőség nem új keletű betegség, a huszadik század első felében Ferenczi Sándor pszichoanalitikus már leírt egy „vasárnapi neurózis” nevű tünetegyüttest: a pácienseknél fejfájást, rosszkedvet, hányingert tapasztalt. Wayne Oates, amerikai tudós pedig 1971-ben az alkoholizmussal rokon tüneteket vélt felfedezni, innen származik a workaholism angol kifejezés. A legnagyobb probléma az, hogy sokan nem veszik észre vagy nem veszik komolyan a tüneteket, mivel a munka, ami a függőséget okozza, egy társadalmilag teljesen elfogadott tevékenység szemben a többi addiktív szerrel.
A munkamánia következményei igen súlyosak is lehetnek, hiszen a lelki elsivárosodás és elszigeteltség mellett a beteg alkoholhoz vagy drogokhoz fordulhat, a túlzott stressz és kimerültség pedig szív és érrendszeri rendellenességeket okoz.

A szülő a hibás

Ahogy sok más függőség okát, a munkamániáét is a gyermekkorban kell keresni. Azok, akikkel szemben túlzott elvárásokat támasztottak, nem képességeiknek megfelelő célokat tűztek ki eléjük, ugyanakkor dicséretben nem részesültek, nagyobb arányban válhatnak a munka megszállottjává, mivel így próbálják bizonyítani rátermettségüket felmenőiknek vagy környezetüknek, ezzel kompenzálják önértékelési problémáikat.

Nem ő lesz az év dolgozója

Noha úgy tűnhet, a munkamániás ember sokat és jól dolgozik, hasznot hajt cégének, mégis, ahogy úrrá lesz rajta a betegség, hatékonysága csökken, hibát hibára halmoz, amit még több munkával próbál kompenzálni. Kollégái nem tudnak rajta segíteni, hiszen mások munkájában nem bízik, csak az általa elvégzett feladatok a tökéletes minőségűek.

Kitörési lehetőséget a család segítsége jelenthet, akik ha fokozatosan, hétről hétre szerveznek egy-egy internettől, mobiltelefontól és átolvasandó jegyzetektől mentes programot, idővel visszaszoktathatják a munkamániást a normális kerékvágáshoz.

Teszteld magad!

Ha hajlamos vagy a végkimerülésig dolgozni, töltsd ki az alábbi tesztet! (Pontozd az állításokat attól függően, hogy mennyiben igazak rád nézve: 1=soha; 2=néha; 3=gyakran; 4=mindig)

1. Szívesebben csinálok mindent én magam ahelyett, hogy segítséget kérnék másoktól.
2. Türelmetlen leszek, ha várnom kell valaki másra, vagy ha valami túl sokáig tart.
3. Mindig sietek és versenyt futok az idővel.
4. Ideges leszek, ha megzavarnak, amikor valaminek a közepén tartok.
5. Állandóan elfoglalt vagyok, és egyszerre több vasat tartok a tűzben.
6. Azon kapom magam, hogy két-három dolgot csinálok: ebédelek, memót írok és telefonálok egyszerre.
7. Több munkát vállalok el, mint amennyit el tudok végezni.
8. Bűntudatom van, ha nem dolgozom valamin.
9. Fontos számomra, hogy lássam a konkrét eredményeit annak, amit csinálok.
10. Jobban érdekel a munkám végeredménye, mint a maga a folyamat.
11. Számomra a dolgok sosem intéződnek elég gyorsan.
12. Elvesztem a fejem, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy én terveztem.
13. Újra felteszem ugyanazt a kérdést anélkül, hogy észrevenném, már megkaptam rá a választ.
14. Rengeteg időt töltök a jövőbeni események tervezésével, kikapcsolom a jelen történéseit.
15. Miután a kollégáim abbahagyták a munkát, én tovább dolgozom.
16. Ideges leszek, ha az emberek nem felelnek meg az elvárásaimnak.
17. Rosszul érzem magam az olyan helyzetekben, amiket nem én kontrollálok.
18. Az általam felállított határidőkkel tartom magam nyomás alatt.
19. Nem tudok kikapcsolni, ha nem dolgozom.
20. Prioritást élvez a munka a hobbimmal és más szabadidős tevékenységekkel szemben.
21. Mielőtt minden munkafázis tisztázott lenne, én beleásom magam az ügyekbe.
22. Akkor is haragszom magamra, ha a legkisebb hibát vétem.
23. Több időt és energiát fordítok a munkámra, mint a családomra és a barátaimra.
24. Elfelejtem vagy hanyagolom az olyan ünnepléseket, mint a születésnap, évfordulók.
25. Anélkül hozok meg fontos döntéseket, hogy ismerném az összes tényt és átgondoltam volna őket.

Értékelés

100-67: Te vagy az igazi munkamániás. Jó úton jársz a kiégés felé és a családod is érzékeli már az eltávolodást.
66-57: Még nem vált teljesen szenvedélyeddé a munka, számodra még van remény. Életmódbeli változtatásokkal te és a szeretteid megelőzhetitek a visszafordíthatatlan következményeket.
56-25: Te nem vagy munkamániás. Feltehetően hatékonyan végzed a munkád és nem kell amiatt aggódnod, hogy a munkastílusod rossz hatással van rád vagy környezetedre.

(A teszt forrása: B.E. Robinson, Chained to the Desk /New York, NY: New York University Press, 1998/, 52-54.)

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások