Lélek

Instant iszonyok

6122

Anyák napja előtt a következő megjegyzésnek voltam a fültanúja, ami egy 14 év körüli gyerek száján csusszant ki: „Én egy instant vázát vettem anyunak. Csak vizet kell bele önteni, és kinő a virág” Vajon az instant levesek - és vázák után még mi jöhet? Az instant kapcsolatok?

Az utóbbi években folyton csak azt hallani, hogy rohanó életünk így, rohanó életünk úgy, de látszólag nem akarunk, nem tudunk lassítani a tempón. Hiába megy rá sokszor szerelem, barátság, egészség, mi csak akkor taposunk arra a képzeletbeli fékre, mikor már túl sok mindenen túlhajtottunk. Hogy ezzel mit akarok mondani? Én például akkor kezdtem el rendszeresen főzni és étkezni az instant kaják és gyorsbüfék helyett, mikor az orvosi kivizsgálás során közölték velem, hogy vagy elkezdek egészségesebben élni, vagy 20 éven belül nagyon súlyos következményekkel számolhatok. Mivel nincs kedvem 40 évesen átevezni a túlpartra, azóta gyűlnek a receptkönyvemben a 30 perc alatt elkészíthető, kipróbált és egészséges kaják leírásai, melyekről a család néha így nyilatkozik: „ronda, de finom.”

De vajon tényleg arra vágyunk, hogy az életünkben minden könnyen kezelhető legyen a levestől a kapcsolatokig? Vagy inkább csak arról van szó, hogy félünk, a befektetett idő, energia és érzelmek csak csalódáshoz vezetnek? Rendben van, hogy mindenki szörnyen el van foglalva egész nap, hogy mindig fáradtak vagyunk, és ezért a nap végén nincs sok kedvünk beszélgetni kedves felünkkel, de ez vajon tényleg magyarázat, vagy inkább csak kifogás jó nagy betűkkel?

Hányan vágytak már arra akár közületek is, hogy bárcsak varázsütésre meg lehetne oldani a párkapcsolatban felmerült problémákat? Ha azonnal alkalmazható megoldás lett volna azokra a terméketlen vitákra, melyeket mondjuk a szülőkkel vívtunk már hosszú évek óta? De ilyen készre gyártott megoldás még nincs, hála az égnek. És hogy minek hálálkodom ennyire? Mert én az ilyen konfliktusokból tanultam eddig a legtöbbet egész életemben.

Ennek ellenére a trendi filmekből, magazinokból árad felénk a „használd és dobd el” rejtett vagy teljesen egyértelmű üzenete: ha elromlik a tévéd, vegyél újat. Ha elszakad a ruhád, bárhol kaphatsz fillérekért egy másikat. Ha idegesít a párod, cseréld le! Minek is bíbelődnél a probléma megoldásával, ha akad pótlék? Az instanttal azonban az a nagy baj, hogy egy ideig kielégíti az alapvető szükségleteinket, de felejthető élményt nyújt. Nem szerez örömöt, nem tesz elégedetté. Sosem fogod úgy érezni, hogy elértél valamit, mert dolgoztál vele. Körülbelül addig fogsz emlékezni rá, ameddig felforrt a víz, amit a porhoz kevertél. És a porleveshez hasonlóan az ilyen kapcsolatok is csak rossz szájízt hagynak maguk után.

Én a nagyszüleimtől azt tanultam, hogyan lehet 60 évet egy emberrel leélni, de a szüleimtől meg azt, hogy milyen gyorsan lehet elválni, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy az a leginkább tetszene nekünk. Azt nem tudom, mi hogy fogjuk csinálni, és mi lesz a gyerekeink sorsa. Vajon a 21. század az instant, 5 perces kapcsolatok ideje lesz vagy megtanulunk egy kicsit lassítani? Tudjátok, hogy a végeredmény esetleg ronda, de finom legyen.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások