Test

Irány a sportdetox!

6119

A nyár és a bikiniszezon közeledtével ismét lehet olvasni az „öt tipp, amitől strandképessé válik alakod”, „három nap, három kiló mínusz” és „Jennifer Aniston a citrusfélékre esküszik” típusú cikkeket. Én magam nem hiszek az efféle csodamódszerekben, szerintem az ésszerű étrend és a sportolás kombinációja a nyerő; tovább tart ugyan ledobni a kilókat, de nem is jönnek vissza olyan könnyen, mintha valamelyik fitneszguru villámdiétáját alkalmazod. Azt azonban jó, ha tudod, hogy bármely sportágat is űzöd, nem árt mértéket tartani, hiszen ettől is függővé válhatsz. De ha már csak a testedzés számít és kiiktattál minden mást az életedből, lehet, hogy szakorvos segítségét kell kérned.

Edzés- vagy mámorfüggő?

Az alcímben szereplő két fogalmat külön kell választani. Azok, akik exorexiában szenvednek, hasonló tüneteket produkálnak, mint az anorexiások. Tari Annamária pszichológus szerint a cél ebben az esetben is a testsúly csökkentése, ám ezt az érintett nem az étel megvonásával, hanem az órák hosszat tartó, rendszeres, mértéktelen sportolással éri el. Az ilyen emberben túlzott érzelmek is kialakulnak az edzés iránt, és ha valamilyen okból kifolyólag kimarad egy alkalom, dühös és frusztrált lesz. Idővel a sportnak rendel alá mindent, leépíti kapcsolatait, megkezdődik az izoláció. Az exorexiás hosszú időt tölt el a mozgásról, diétákról, testsúlyról való fantáziálással, az egészséges életmód álcájával természetesen. Kezelni csak szakember tudja, de ahogy a többi szenvedélybetegségnél is, a terápia csak akkor ér célt, ha a beteg önszántából választja ezt az utat.

A sportfüggőség kevésbé drasztikus megjelenéséről már olvashattatok nálunk is. Ebben az esetben a rendszeres, de nem túlzott, a szervezet állóképességét fejlesztő és nem romboló testedzésről van szó. A mozgás közben termelődő endorfinhoz és az ezzel párosuló örömérzéshez lehet hozzászokni, ám ez nem kémiai, hanem pszichés függőséget jelent, ezért ha csökkentjük az edzések számát, máris orvosoltuk a problémát.

Civilizációs betegség!

Hogy honnan erednek ezek zavarok, arról többek között Alayne Yates, amerikai pszichiáter ír Compulsive Excercise and the Eating Disorders című könyvében. Véleménye szerint az önmeghatározás szempontjából jelentős a különbség például egy indiai és egy fejlett országból származó gyerek között. Míg az előbbi számára a társadalmi státusz születésétől fogva predesztinálja életkörülményeit - milyen ruhát hord, hova jár iskolába, ki lehet a férje -, utóbbi számára ez korántsem ilyen egyértelmű.

A megrögzött sportolás és az étkezési zavarok jellemzően azokban a kultúrákban jelennek meg, ahol az egyéntől állandó és maximális teljesítményt várnak el. Azoknál a nőknél, akik az üzleti világban vagy más szakmában szeretnének komoly sikereket elérni, nagyobb valószínűséggel alakul ki a fent említett betegség, mint a kevésbé eredményorientáltaknál.

Amikor viszont az egyén, főleg fiatal korban, elégedetlen előmenetelével, fejlődésével, még mindig adott számára a lehetőség, hogy vékonyabb legyen, gyorsabban vagy messzebbre fusson, mint mások, ezért teljesítményüket sokkal megfoghatóbb egységekben kezdik mérni: méterben, percben, kilóban. Így megízlelhetik a sikert, függetlenül attól, hogy tanulmányaik során vagy választott hivatásukban nem érnek el eredményeket.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások