Közösség

Vadász a plázában

6077

Kiegyensúlyozottnak mondható párkapcsolatom egyetlen gyenge pontja a vásárlás. Klasszikus sztori lett abból az esetből, amikor egyébként nyugodtnak és türelmesnek mondható párom a hatodik nadrág felpróbálása után közölte, hogy szédül és menjünk inkább haza. Fontos hozzátennem, hogy neki szerettünk volna nadrágot vásárolni. 

Sápadt és reszket

Tényleg sápadtnak tűnt, de a férfiúi ruhatár bővítése tipikusan az az eset, amikor nem lehet eltekinteni az érintett személyes jelenlététől és szakértői közreműködésemtől sem, így róttuk tovább az üzletek végtelen sorát abban reménykedve, hogy belebotlunk a Tökéletes Nadrágba. Amikor pedig további megszámlálhatatlannak tűnő ruhadarab felpróbálása, gondos kiértékelése és számos újabb pszichoszomatikus tünet felbukkanása után végre ráleltünk, megfordult a fejünkben, hogy a harmónia hosszú távú fenntartása érdekében rögtön egy tucatot kéne venni. A történethez persze az is hozzátartozik, hogy az expedíció során az én ruhatáram több darabbal is gazdagodott, nem beszélve arról a helyes, piros nyakláncról, ami azóta is az egyik kedvencem. 

Tapasztalataim szerint a fent leírtak nem tekinthetők egyedi jelenségnek, hiszen a bevásárlóközpontok folyosóit róva valamennyien tanúi voltunk már annak a tipikus jelenetnek, amikor a lelkesen vásárló nő után unott férfi kullog megadóan cipelve a rengeteg szatyrot, melyek mindegyike az aznapi zsákmány egy-egy darabját rejti. Amikor egy-egy boltba betérve elhangzik a kínos kérdés, hogy vajon a tejeskávé színű, v nyakú felső áll jobban, vagy esetleg a pisztácia zöld emeli-e ki jobban a szemünk színét, a szerencsétlen hímnemű erősen töri a fejét, majd bizonytalanul kiböki, hogy mintha a barnás jobb lenne, de a zöld is nagyon csinos. Rosszabb esetben felhorkan és kétségbeesetten megkérdezi, hogy minek egy újabb felső, hiszen tucatszám állnak már a szekrényben, és egyébként is mennyi mindent vettünk már. A konfliktus szinte garantált.

Mars és Vénusz a plázában

Ezek ismeretében nem szükséges különösebb elemzőkészség ahhoz, hogy belássuk, Mars és Vénusz bizony vásárlási szokásaiban is különbözik egymástól, hiszen míg a nők többségére inkább a boltkórosság jellemző, addig a férfiak boltfóbiával küzdenek. A kutatók figyelmét is felkeltette ez a jelenség (feltételezhetően egy a fent bemutatotthoz hasonló túlélőtúra lehetett az első számú motivációs tényező), és igyekeztek feltérképezni és megmagyarázni a különbségeket. Arra a cseppet sem meglepő eredményre jutottak, hogy a nők számára a vásárlás nem pusztán egy termék megszerzésére irányuló tevékenység, ráadásul nem is feltétlenül valós szükségletek táplálják (itt persze ne a kenyér, tej és felvágott rutinszerű beszerzésére gondoljunk). A nők a vásárlást örömforrásként és remek szórakozásként élik meg; inkább lelki szükséglet tehát. Az élményhez hozzátartozik a nézelődés, válogatás, próbálgatás szertartása is, aminek nem szükségképpen beteljesülése a termék megvásárlása. Sokszor ugyanis maga a szertartás a cél. Ha mélyen magunkba tekintünk, igazat kell adnunk a derék tudósoknak. Legtöbbünk ugyanis elő tud ásni olyan esetet, amikor egy-egy nehéz munkanap, otthoni vita vagy egyszerűen csak a spontán rosszkedv vásárlást eredményezett. Én például a második sikertelen anatómia vizsgám után lettem gazdagabb egy csodálatos cipővel. Persze, este még némi alkohollal is kezeltem a frusztrációt, de ez már egy másik történet.

A teremtés koronáinál egészen más a helyzet vásárlásfronton. Rájuk ugyanis a valós szükségletek szem előtt tartása és a célorientáltság jellemző leginkább. Pontos elképzelésekkel indulnak bevásárlókörútra és a lehető legrövidebb idő alatt igyekeznek megvenni mindent. Fontos szempont, hogy minél olcsóbban jussanak a kiszemelt termékhez, és pénzükért a lehető legjobb minőséget és legpraktikusabb árucikket kapják meg. Kivételt a műszaki kereskedések, esetenként a sportboltok és a hobbijukkal kapcsolatos termékeket forgalmazó üzletek jelentenek: itt ugyanis a legpraktikusabb férfi is elgyengül és elragadja a vásárlási, nézelődési láz.

Fogd rá az evolúcióra!

Erre is, mint oly sok más dologra, az evolúció szolgál magyarázatul. Ha ugyanis felidézzük a bevásárlóközpontban nézelődéssel, válogatással, gondos próbálgatással töltött órákat, nem nehéz az ősasszonyok gyűjtögető életmódjára asszociálnunk. Ugyanígy, ha párunk hatékony és célirányos beszerzési akcióira gondolunk, a mamut után siető ősférfi képe sejlik fel. A terep más, de a viselkedés maradt. Persze, a sokat szidott modern, fogyasztói társadalom sokszor felülírja ezt is, hiszen láttunk már élvezettel gyűjtögető metroszexuális férfit és vadászó üzletasszonyt is, de az alapminta azért még mindig fellelhető. Ez pedig hasznos információ, hiszen ha a gyűjtögetni és vadászni hagyni elvét követjük (életünk értelme pedig a fordítottját), akkor számos nehéz pillanattól megkímélhetjük magunkat.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások