Lélek

Diplomás vagy szaki?

5932

Lehet, hogy nem a legaktuálisabb a gazdasági világválság kellős közepén írni a szakmák megbecsültségéről és ennek a párkapcsolatra gyakorolt hatásáról, hisz Magyarországon idén januárban a munkanélküliség elérte a 10,5 százalékot. Így akár ki is jelenthetnénk: mindenki örül, ha van munkája, meg tudja tartani a régi állását, ha pedig az nincs, akkor hamarosan talál valamit, akármit, ami minél előbb minél több pénzt hoz a házhoz. Egyeseknél a hangsúly az „akármin” van. Mennyire fontos, hogy mit dolgozunk, illetve mennyire játszik szerepet egy párkapcsolatban, hogy mivel foglalkozik a párunk? Természetesen ehhez kapcsolódik az is, hogy egy párkapcsolatban mekkora szerephez jut az iskolai végzettség.

Társadalmi szakadék

Egy kellemes nyári szombat estén két gyerekkori barátnőmmel filozofálgattunk a Margitszigeten az élet nagy dolgairól, amikor odajött hozzánk két huszonéves srác (barátnőim szerint egyértelműen ismerkedési szándékkal), és úgy próbáltak velünk beszélgetést kezdeményezni, hogy feldobtak egy témát: közvélemény-kutatást végeznek. A kérdés: ha választanunk kéne egy kétkezi munkás és egy diplomás ember között, hogy melyik mellett éljük le az életünket, melyiket választanánk, illetve egyáltalán lehet-e a hivatásnak szerepe a párválasztásnál. Csak én gondoltam úgy, hogy ebbe a beszélgetésbe bele kell mennem, mert érdekelt a téma, pedig teljesen egyértelmű volt, hogy a srácok nem feltétlenül kíváncsiak a véleményünkre. Mindenesetre ezen elgondolkodtam és arra jutottam, hogy bár elsőre kinyögjük szinte reflexszerűen, hisz annyit halljuk, olvassuk, már-már közhellyé vált, hogy a diploma nem számít, nem ez határoz meg egy embert, még az intelligenciával sem hozható összefüggésbe. 

Ez igaz, de nézzük csak meg a társadalom összetételét és az erről szóló kutatásokat: leggyakoribb az, hogy az azonos iskolai végzettséggel rendelkezők kötnek házasságot. Természetesen előfordul, hogy egy szakmunkás végzettségű házasságot köt egy diplomással, mégsem ez a tendencia. Ennek számos oka lehet, például nem azonos társadalmi körökben mozognak, eltérőek lehetnek a kulturálódási szokások, az érdeklődési kör, az életszínvonal. Ám az internetes párkeresés térhódításával ezek a korlátok is szinte eltűnni látszanak, és egyre több lehetőség nyílik arra, hogy bármilyen végzettségű emberrel összehozzon minket a sors. Az iskolai végzettség kérdése fontos, de amikor a srácok megkérdezték a véleményemet, bennem az fogalmazódott meg, hogy nem számít a végzettség, de a férfi, aki mellettem van, legyen ambiciózus. Törekedjen felfelé, arra, hogy a jég hátán is megéljen, függetlenül bármilyen iskolai tanulmánytól. Kollégiumi és egyetemi éveim alatt igencsak átértékelődött bennem az egyetemi végzettséggel rendelkezők megítélése. Ma már sokkal könnyebb diplomához jutni, és a diploma maga is értéktelenebbé vált, mint régen, hisz szinte pénzzel is megvehető, és nem mindig takar tudást.

Szégyentelen

Szinte biztos vagyok benne, hogy sokan osztjátok majd ezt a véleményt: igen legyen ambiciózus, törekvő, keresse a lehetőségeket, ne legyen lusta. De vajon fontos-e, hogy a párunk mivel foglalatoskodik napi 6-8-10 vagy extrém esetben akár 12 órában? Fontos-e számunkra, hogy ez megbecsült szakma legyen, vagy elég, ha jó sokat keres? És hol a határ? Mi ítélhető el, mi szégyellnivaló? Van-e egyáltalán szégyellnivaló munka a mai világban? Ez a rendkívül érdekes kérdés nemrég egy Aristeus barátommal való beszélgetés során került terítékre. Ebben a témában nem egyezett meg a véleményünk, egészen meglepő módon, talán ezért is javasolta, hogy vessem fel itt egy cikkben. Mi a helyzet akkor, ha a párunk egy általunk vagy a társadalom által negatívan megítélt dolgot szolgál ki: multinacionális céget, politikát, adóhatóságot, adósságbehajtást, legális prostitúciót (gondolok itt night clubokra és sztriptíztáncosnőkre például), vagy esetleg a pornóipart. Sorolhatnánk még a végtelenségig, biztosan ti is rengeteg olyan erkölcsileg megkérdőjelezhető szakmát tudtok mondani, ami most hirtelen eszembe sem jutna. (Természetesen az adó- és adósságbehajtás fontos és hasznos dolog, valahogy legtöbbünkben mégis negatív érzéseket kelt, ha valaki ezzel foglalkozik.) Tehát ezek mind legális dolgok, nem olyasmiről beszélek, mikor a párunk a törvény megkerülésével szerzi be a mindennapi betevőt, hanem olyan „szakmákról”, melyeket nem mindenki gyomra képes befogadni. Együtt lehet-e élni ezekkel, vagy egyáltalán nem fontos, hogy a párunk esetleg embereken gázol át, csak hogy a munkáját elvégezze? Gondoljunk ügyvédekre, ügyészekre, akik akár ártatlanokat is börtönbe juttatnának és bűnösöket felmentetnének, vagy politikusokra, akik akarattal vagy akaratlanul, de előbb-utóbb belekerülnek olyan, esetleg még legális, de erkölcsileg megkérdőjelezhető dolgokba, amik számunkra gyomorforgatóak, elítélendőek.

Másik kérdés, ha párunk a testével keresi a kenyerét, és ha túljutunk a féltékenységen (már ha ezen túl lehet jutni, ez egy külön cikk témája lehetne), milyen érzés abból a pénzből venni kenyeret és csirkehúst, amit a párunk mások ölében összetáncolt? Ez ugyanaz a pénz, mint amit egy orvos keres, vagy egy tanár? És mi van akkor, ha párunk pornóoldalakat üzemeltet, mint ahogyan van erre is példa az ismeretségi körömben, és ebből keresi a nem elhanyagolható mennyiségű pénzt? Teljesen legális tevékenység, de vajon másképp nézünk-e szerelmünkre amiatt, hogy tudjuk, kiszolgál egy olyan „ipart”, ami az emberek szexuális torzulásához vezet, egyáltalán tulajdoníthatunk-e neki ekkora jelentőséget, vagy beletörődünk, mondván: „ő csak egy apró csavar a gépezetben, ha ő nem csinálná, akkor csinálná más, és ez egy üzlet, teljesen mindegy, hogy mi a tevékenységi kör”?

Ki hol húzza meg a határt a még törvényes, de erkölcsileg elítélhető és megkérdőjelezhető munkák, szakmák, hivatások között? Egyáltalán fontos-e ez a mai világban? Vagy annyira nincsenek már értékek és oly nehéz boldogulni, hogy ezek a kérdések már nem érdeklik az emberek nagy részét?


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások