Közösség

Rocknagyi

5893

Több szempontból is riasztó jelenség, hogy társadalomkutatók becslései szerint negyven év múlva a hatvanöt év felettiek száma a társadalom több mint harmincöt százalékát teszi majd ki. Nem megyünk most bele abba, hogy ennek milyen gazdasági - nyugdíj, társadalom- és egészségbiztosítás, munkaerő, stb vonatkozásai lesznek -, inkább foglalkozzunk azzal, hogy az idősek hogyan élnek, miként érezhetnek, de leginkább hol buliznak, szórakoznak, eresztik ki a fáradt gőzt! Hiszen nemcsak a magyar, de a teljes európai populáció öregszik, így természetes, hogy egyre több idős emberrel lehet találkozni szórakozóhelyeken, bulikon, fesztiválokon, koncerteken. Akik a negyvenes-ötvenes éveik végén, de még a nyugdíj előtt járnak bőven, akiknek gyermekei már önállósultak, nos, nekik pont most jött el az idő a megújulásra, egy újabb célkeresésre - végre újra szabadok lehetnek, foglalkozhatnak több évtized után kizátólag saját magukkal, boldogságukkal. Így hisszük mi, kvázi fiatal felnőttek.

És ők?

Ez az idősödő korosztály viszont mintha másként gondolná. Néhány hete voltam Quimby koncerten, ahol meglepődve, de örömmel tapasztaltam, hogy szép számban összegyűltek ötven felettiek. Kicsit elgondolkodtam, hogy vajon miért nem természetes ez számomra, hogy ott szórakoznak, iszogatnak, élvezik Kiss Tibi hangját, Líviusz szenvedélyét és a fülledt, füstös, zajos levegőt? Miért mondják ők is olyan sokszor, hogy á, öreg vagyok én már ehhez, hogy nézne ki, ha megjelennék egy ilyen helyen? Ahogy ez a kérdés felmerült bennem, el is szégyelltem magam, hiszen a kor alapján sem ér diszkriminálni! Miért is ne szórakozhatna valaki önfeledten ötvenhárom évesen, ha kicsit több a ránca, a tapasztalata, mint nekem? Onnantól kezdve széles mosollyal néztem minden "öregre", de nincs ezzel mindenki így, és egykor mi sem voltunk ilyen befogadók. Az ősök cikik, ez alap, egészen addig, amíg mi magunk vagy környezetünk nem lép az ősök kategóriába, még akkor is, ha a körülöttünk levő gyerekek többnyire még azt sem tudják kimondani, hogy bugyigumi.

Régen

Sokszor beszélgettünk már arról, hogy nagy tiniként, tizenöt-tizennyolc évesként a harmincasok már bőven idősnek, de minimum középkorúnak számítottak. Egyszerűen nem foglalkoztunk velük, és mintha nem is keresztezték volna egymást útjaink. Aztán az egyetemi évek alatt rájöttünk, hogy fiatal éveink vége valahol harminc körül van, maximum! Harminc évesen pedig azt tapasztaljuk, hogy negyvenes haverjaink, kocsmacimboráink épp olyan bolondok, szórakozottak, viccesek, mint mi vagyunk, még ha van is köztünk egy tízes. Nem tudom mit érzünk majd negyven évesen, ötven felé, amikor már bőven "leöregeznek" minket a kis tinik... Gyanítom, hogy a legtöbbünk még akkor is szívesen elmegy bulizni, talán máshova, mint a tizenévesek, mert arra nincs már igényünk, de reményeink szerint nem fogjuk zavarunkban gyűrögetni a pulcsinkat, és cseppet sem fogjuk kínosan érezni magunkat, csak azért, mert...

Ezek a mai fiatalok!

Az ötvenes korosztálynak - plusz mínusz öt-tíz év - maximálisan megvan a joga - lehetősége sajnos kevesebb - ahhoz, hogy eljárjon bulizni, hiszen a gyerekei nem igényelnek felügyeletet, gondoskodást, a munkavégzés nem korlátozza őket jobban, mint a fele annyi időseket. Meglehet, hogy lasabban hevernek ki néhány felest, és jobban oda kell figyelniük a hidratálásra, de egyébként semmi különbség. Sőt, már a lerészegedést sem igénylik egy jó szórakozáshoz, ez is szépen elmúlik az idő előrehaladtával, ugye, kedves harmincasok? Tulajdonképpen bizonyos szempontból szerencsésebbek is, mint sok fiatal szülő, akik a kicsi gyerekeiktől egy lépést sem tudnak egyedül megtenni. Eljön az idő, amikor áthelyezhetnék a fókuszt saját magukra, bár ez olykor nehezen megy, hiszen a kirepült gyereket még mindig támogatni kell, lakást is kéne venni, nem élhet folyton albérletben szegény, a fizetése semmire sem elég, be sincs jelentve, a gyessel kitörölhetik, na és akkor ott van még a saját nyugdíj várható, szomorú összege is. Szerencsés esetben azonban képesek lassítani, és meg is tehetik ezt. Elkezdenek utazgatni, jönni-menni, felfedezik a kiállításokat, a színházakat, és talán a zenei finomságokat is, és eljön a nap, hogy becsöppennek egy rakás fiatal közé, mondjuk egy trendi jazz-koncerten a hajón...

De vajon mit gondolnak azok, akiknek a tojáshéj darabjai még a fenekükön virítanak? Azok a kistinik, akik hétvégente simán berúgnak, szexelnek és azt hiszik: övék a világ. (Nem az övék.) Találtam egy fórumot, ahol a következő felvetéssel nyitottak: "Te hogy viszonyulsz a szórakozóhelyeken feltűnő idősebb korosztályhoz? Gáz, nem gáz? Szerintem egy bizonyos határon túl már inkább szánalmas mintsem mulatságos." Számomra már a témafelvetés is meglepő volt, majd eszembe jutott, hogy néhány barátom egészen furcsán nézett rám, amikor tizenévesen megjelentem anyámmal a buliban. Tényleg kínosan kellett volna magunkat érezni? Anyám ultrajól nézett ki, fiatalabbnak látszott mindig is a koránál - sokkal fiatalabbnak -, én pedig idősebbnek. Talán érezhető volt, hogy furcsán néznek ránk, mert egy idő után lett egy törzshelyünk, ahova melegek, transzvesztiták és idősebbek is járták. Én tizenöt voltam, anyám harminchét, amikor először voltunk a későbbi törzshelyünkön, s ekkor megbeszéltük, hogy ő a nővérem és én vagyok a kishúg. Nyilván nem azért volt erre szükség, mert a társadalmunk nyitott lett volna és elfogadó...

Hülyét csinálnak magukból?

Visszatérve a "az idősek a bulikban" témához érkezett kommentekre - talán az előbb elmeséltek, átéltek miatt is -, borzasztóan megdöbbentett, hogy közel kilencven hozzászólás közül egyetlen olyan fórumozó volt, aki elfogadó volt azokkal, akik ötven körüliként még mindig rázzák a hátsójukat egy-egy hangulatos táncmulatságon. Mégis, miként csinálnak magukból hülyét, azok a bizonyos negyvenesek?! "...tény, hogy vannak olyan negyvenesek, akik hülyét csinálnak magukból egy-egy ilyen bulin, és ez nem tetszik az embereknek..." Kiknek? Az embereknek? Miért, ők nem emberek? Annyira szeretném kiröhögni ezeket a kis lurkókat negyven év múlva, majd megmutatni nekik ezeket a hozzászólásokat! Azt hiszem az a pillanat, amikor otthagytam a fórumot az volt, amikor valaki megjegyezte, hogy ő látott már videón öregeket bulizni - szó szerint ezt mondta -, nem volt szép látvány!

Ti?

Nyilván közületek is sokan vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy csendesen üldögélve, de akár harsányan kacagva is elüldögélhetnek egy-egy borozóban, kávézóban, bárban az idősebbek, de nehogy már lemenjenek egy szórakozóhelyre, mert az mégsem nekik való? Miért nem? Ha egy ötvenes pasi úgy érzi, hogy neki márpedig bejön a minimál, miért ne menne el egy jó kis partyra - márha lenne jó minimálparty itthon -, és miért csak az mp3 lejátszóján élvezze? Ezért is imádom az open air goapartykat, ahol egyáltalán nem meglepő, ha Goa Gil, öregen, hosszú szakállal őrjíti meg a fiatalokat.

Hozd el anyádat is!

Persze érthető, hogy nem minden idősödő ember kedveli a mai zenéket, hiszen a legtöbb embernek a legkedvesebb zenéi abból az időszakból valók, amikor ő még nagyon fiatal, szabad, és bohó volt... Érthető hát az igény arra fesztiválra, amit idén először rendeznek meg a szigetesek. Rocklegendák lepik el Budapestet két napig, június 4-5-én a Stadionkertben. Olyan sztárokat láthatnak anyáink, mint a Deep Purple, az ismét Eric Burdonnel színpadra álló Animals, a világ első számú funky zenekaraként jegyzett Kool and the Gang, az időtlen jazz-rock zene legfontosabb együttese, a Blood Sweat and Tears és a brit blues atyjaként aposztrofált John Mayall. A hazai kínálat is pazarnak ígérkezik az idén startoló Stargardenen. Jelen lesz a magyar rocktörténet legjelentősebb és Európában legismertebb zenekara az Omega, a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb rockegyüttese a Korál, valamint a kilencvenes évek kétségkívül legnépszerűbb hazai popsztárja, Ákos, aki idei egyetlen budapesti koncertjét a júniusi Stargardenen adja. A StarGarden azonban nemcsak a legendák fesztiválja, hanem egy kulináris fieszta is egyben; válogatott gasztro-hungarikumokkal, neves borászokkal, ismert pálinkásokkal. Imádnám, ha amolyan South Park stílusú fricskával megleckéztetnék a Superstargarden fesztivál "öregei" azokat a huszonéveseket, akik kimennek a Stadionkertbe gitárriffekre fintorogni és dobszólókra fejet rázni. Ne már! Mit keresnének ott a fiatalok?!?!?!?!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások