Közösség

Nyakig a kakiban

5852

Besétálsz a drogériába, hosszasan válogatsz a klópapírok között, rétegszámokat nézel, színek, illatok és minták között válogatsz. Kiválasztod a kamillás három rétegűt, a medvék sportolnak - témájú rajzosat vagy ha háztartási megszorító intézkedések vannak, hát a legolcsóbb, szürkésbarna dörzsölőset. Szemed végigfut a nedves kendők részlegén is, a dobozos és utántöltős pakkok rendezett során, ám ilyet most nem választasz, pedig tudod, manapság egy jól felszerelt, higiénikusnak mondott toalett alapkelléke ez. Kosaradba dobsz azonban egy pumpás, folyékony kézmosót, esetleg utántöltőt vagy csak egy szappant, és persze hogy a perem alatt is rend legyen, valami komolyabb vegyszert is hazahurcolsz. Otthon szépen mindent kicsomagolsz, és már trónolhatsz is, rögtön felhasználva az európai ember átlagos napi vízfogyasztásának (két-háromszáz liter) egy részét. (A két-háromszáz literből naponta mintegy hetven litert a vécé öblítésére használunk fel.) Hétköznapi esemény ez, nincs benne semmi különös.

Kivéve, ha a 2.6 milliárd ember közé tartozol, akiknek jelenleg nem áll rendelkezésükre semmilyen mellékhelyiség. Ez a szám a föl hét milliárdos lakosságát tekintve finoman szólva is hatalmas. Természetesen ez nem csak azt jelenti, hogy kényelmetlenségeik támadnak az ürítkezés kapcsán, hanem azt is, hogy megfelelő csatornahálózat híján saját és környezetük életét veszélyeztetik minden egyes pottyantással, és sajnos ez meg is történik: az adatok szerint a világon tizenöt másodpercenként meghal egy gyerek a szennyezett víz következtében, a WHO pedig egyenesen úgy véli, a fejlődő országokban az összes megbetegedés nyolcvan százalékáért a szennyezett víz felel. Becsléseik szerint kétmillióan halnak meg évente a szimpla hasmenéstől, ennek nagy része gyerek, és akkor még nem beszéltünk olyanokról, mint tífusz, kolera és egyéb fincsiségek. A gyerekek mellett a nők is kiemelten veszélyeztetettek, részben a menstruációs időszak érzékenységéhez kapcsolódó fertőzések okán, részben a terhesség alatti és szülés utáni sérülékeny időszak miatt, nem utolsósorban pedig azért, mert számtalan szexuális bántalmazás éri őket, mikor egyedül, védtelenül indulnak éjszaka dolgukat végezni. Úgy vélik, a mellékhelyiségek hiánya komoly ok abban is, hogy mind kevesebb lány fejezi be az iskolát.

A probléma tehát több, mint égető, így nem csoda, hogy az ENSZ sürgős célt tűzött ki maga elé 2002-ben: 2015-re meg kell felezni az e tekintetben nélkülözők számát, s iható vizet, valamint megfelelő higiénés körülményeket teremteni számukra. Nyilvánvalóan senki nem tudja, de 2008 volt az International Year of Sanitation, tehát a problémának egy egész esztendőt szenteltek. Az ekkor megfogalmazott küldetés értelmében 2025-re (látjátok, egyre tolják a határidőt!) el kell érni, hogy a világ minden táján a higiénia valamilyen formában, de megoldott legyen. Célként határozták meg továbbá az információs hálózat terjesztését, a felvilágosító kampányokat, átfogó csatornázási és ivóvz ellátási rendszerek kiépítését és ezek alternatív megoldásainak, a fejlesztéseknek ösztönzését és koorodinálását.

A siker komoly akadálya, hogy egyre többen élnek nyomornegyedekben, ahol gyakorlatilag lehetetlen kiépíteni a hagyományos rendszereket, s erre a pénzügyi források sem állnak rendelkezésre. Láttunk már ezen az oldalon is számtalan problémát a fény hiányától kezdve a malária pusztításán keresztül a háborúkon át az éhezésig, s láttuk azt is, mennyi kreatív és egyszerű ötlettel igyekeznek segíteni az embertelen körülményeken a víztisztítótól kezdve a sokszor életet jelentő információ áramoltatásig. Mindeközben pedig bele se gondoltunk, hogy ha valahol se víz, se elektromos áram, se munka, se étel, se orvosi ellátát, se semmi, akkor nyilvánvalóan csatornarendszer sincs. Ez pedig azt jelenti, ami nekünk a sötét középkor az ablakon kiborított éjjeli tálakkal, az sokaknak a sötét jelen. Persze mindenki igyekszik megőrizni emberi méltóságát valamilyen félrevonuló megoldással, ám az ásott latrinák nem jelentenek megoldást, így a szakembereknek teljesen el kellett szakadniuk a megszokott gondolati körtől, s valami olyan megoldással előállni, ami a nincstelenek számára is elérhető, és ami a lehető leggyorsabban megakadályozza a vízzel terjedő fertőzéseket.

Erre jelenthet átmeneti megoldást a peepoo, az eldobható, lebomló és önfertőtlentő ürítőzsák. A 2006-ban alapított svéd székhelyű cég a fenti célkitűzésekkel összhangban kifejlesztette és forgalomba hozta a zsákot, aminek előállítási és forgalmazási költségeit is igyekeznek minél alacsonyabban tartani, hogy valóban elérhesse a célját. A kis zsákocska olyan speciális anyagot tartalmaz, ami fertőtlenítőként működik, így még ha nem is tudják összeszedni egy közösség termékét időről-időre, a lassan vagy gyorsan - környezettől függ - lebomló zacsi és annak tartalma nem fertőzi meg a talajvizet és ezzel a közösséget. Talán nevetségesnek tűnik elsőre, és talán el is borzaszt sokakat, amint elképzeli ennek használatát, ám lássuk be, valahol el kell kezdeni, és pont ezek a megoldások jelenthetik az első lépést. Egy csapásra képtelenség megoldani, hogy mindenkinél citromos illatosítású angol vécé legyen a fürdőszobában egy csettintésre. És ha belegondolunk, ennek esélye egyre kisebb is, ugyanis ismert világunk eljövendő, és e században megérkező problémája a vízhiány lesz. A csatornarendszer pedig vizet igényel, úgyhogy jobb, ha lassan hozzászokunk az alternatív megoldásokhoz, mint amilyen a skandináv toalett.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások