Közösség

Kutyát, gyereket behozni tilos

5845

Olyan problémáról lesz most szó, ami nem érint mindenkit a jelenlévők közül, de akik már szülők, bizonyára nagyon is jól ismerik azt a kompromisszumgyanús helyzetet, mikor dönteni kell: vagy hazamegyünk a gyerekkel, vagy lepasszoljuk és elmegyünk sörözni. Persze van egy harmadik opció is, mikor utóddal a karjukon térnek be egy bárba vagy étterembe, ahol rosszabb esetben gomolyog a dohányfüst, vagy "csak" folyik az alkohol. Legutóbb Brooklyban verte ki a biztosítékot a gyerekkel kocsmázás jelensége, mert akadt olyan helybéli szülő, aki bűntudat nélkül beül sörözni, ölében a gyerekével. Mind a tiltakozás, mind pedig a gyerekek kocsmai jelenléte rengeteg kérdést felvet, így járjuk körül mindkét oldalt!

Slow, babies crossing

Mielőtt előtör a heves gyermekvédelmis énetek, szögezzük le, hogy a lurkókkal bárokban lógó szülők nem felelőtlen hippik, akik éjszakába nyúlóan iszogatnak, majd kapatosan grasszálnak haza a babakocsival. Matt Gross szabadúszó újságíró, gyerekük születése után pedig ő vállalta, hogy otthon marad az új jövevénnyel, hiszen munkája ezt simán lehetővé teszi. Igen ám, csak azzal nem számolt, hogy a nonstop babázás és pelenkacserélgetés egy olyan elzárt univerzumba szippantja, amiből iszonyú nehéz kiszabadulni, így Matt még idő előtt kitört a börtönből, így ma már a szokásos parklátogatás után nyugodt szívvel meginvitálta barátait egy sörre kedvenc bárjába, kislányát pedig egy percre sem engedte ki az öléből. Náluk ez jól működő rendszer, senkinek nincs ellenvetése, leszámítva azokat az aktivistákat, akik egyre hevesebben záporozzák szitokszavaikat a liberális szülőkre. Érveik között természetesen szerepel a rossz példamutatás, mások deviáns magatartásának túl korai megmutatkozása a gyerek előtt, rossz környezet és így tovább. Ezen érvek többsége érthető is, ha egy esti életképet ragadunk ki bármelyik bárból, későig húzódó duhajkodásról viszont egyik szülő sem beszél. Az ellenérvek rendre megütköznek, az ellentétek egyre inkább feszülnek és a két ellenpólus között ott vannak a bártulajdonosok, akik tényleg csak saját önérzetük alapján döntik el, hogy van-e helye gyereknek a krimóban, avagy nincs.

Amíg nem születik egyezményes döntés a tengerentúlon, addig minden vendéglátóipari egység maga dönthet, hogy mikortól nem enged be gyerekkel felpakolt szülőket. Egyelőre úgy tűnik, hogy a délután öt óra lesz az az időpont, miután a bárok már nem engednek be gyerekeket, mely időpont tényleg csak laza baráti csevejeket és nem durva elhajlásokat engedélyez. Nem mintha a lerészegedés bárkinél opció lenne, hiszen a már említett otthoni apuka szerint is, este héttől már annyira zsúfoltak a helyek, hogy az épeszű szülő még idejében hazaindul a kicsikkel.

Húzd ki magad, mutass példát!

Ingoványos talajra lépünk most, amikor kimondjuk, hogy a brooklyni történet is ékes példája az emberi képmutatásnak. A lehető legegyszerűbb azzal dobálózni, hogy azok a szülők akik iszogatni is magukkal viszik a gyereküket, rossz példát mutatnak, és helytelen életvitelre nevelik a következő generációt. Vészjósló, morális posványról hadováló vátesz kommentelők százai jönnek azzal, hogy egy gyerek nem láthatja, ahogy szülei elhörpölnek egy sört, hiszen az bűn. Tekintve, hogy alkoholról beszélünk nem mondhatjuk, hogy valóban ez a legjobb példa, de miért ragaszkodunk ennyire mániásan a példákhoz? Vajon miért nem működhet minden család különálló közösségként, amiben akár az átlagtól eltérő szabályok uralkodnak? Nagyon úgy tűnik, hogy még Amerikában sem készek a teljes szülői szabadság elfogadására, persze csakis arra, ami nem jogsértő magatartás. Emlékeztek, hogy mekkora port kavart, és kavar mindmáig az azonos nemű párok és az örökbefogadás kérdése, hiszen a többség azzal érvel, hogy ilyen közegben nevelkedett gyerek csakis homoszexuális lehet. Bár mára már kutatások bizonyítják az ellenkezőjét, ez mit sem halványított az ellenálláson, és félő, hogy a "kocsmai karantén" lassacskán hivatalosan is gyerekmentes övezetté válik. Pedig ez csak a nyilvánosság, azzal vajon foglalkozik bárki is, hogy otthon a négy fal közt sört vedelő apuka vagy anyuka milyen hatással van a gyerekek lelkivilágára? Tudjuk jól, hogy a családi erőszak fogalma nem pusztán papírlapokon létező megfogalmazás, hiszen épp az otthoni intim közeg az, ami oly sokakban felszabadítja a vadállatot. Elszomorító, hogy bárki legitimnek érzi a párhuzamot, a lazább gondolkodású szülő és egy lecsúszott alkoholista között, csakis azért mert mindkettő szereti a sört. Tény, hogy ez az egyszerűbb mód - eldönteni, hogy valami vagy fekete vagy fehér, a többinek pedig végérvényesen hátat fordítani, és ne feledjük mindez nem nálunk, hanem a híresen szabad Amerikában történik.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások