Lélek

Maradj magányos!

5814

Tegnap este a város kedvenc kocsmájában voltam, ahol egy fotókiállítást nézegetve - élve jó szokásommal -, kihallgattam, hogy egy három fős társaság - két srác és egy lány - miről beszélgetnek. Az egyik srác mesélt éppen egy félismerős csajról, aki öt év után szakított a barátjával, majd mikor már jól volt elkezdte nyomni a gombot a mesélő pasinál. "Nem arról van szó, hogy nem tetszik, dögös a csaj, meg jófej is, de öt évig volt együtt a pasijával! Az már egy fél házasság! Együtt is éltek! Azért nem akarok vele járni, mert az olyan lenne, mint az volt barátja papucsát hordanám - hangzott el a számomra érthetetlen magyarázat a harminc körüli srác szájából. Mielőtt elfeledkeztem volna arról, hogy volt gyerekszobám, és egy vadidegent leöntöttem volna a műanyag poharas sörével. Most is hosszasan tudnék pattogni, hogy mégis mit képzel magáról ez a figura? És az a csaj, aki az asztaltársaságukban volt, miért nem ugrott fel és pofozta le a fiút, vagy legalább kérdezte volna meg - Akinek volt egy komoly kapcsolata, ami tönkre ment, az pusztuljon el magányosan?!

Válás után

Lássuk be, manapság már a legritkább esetben fordul az elő, hogy a nemi érést és a felnőtté válást követően, egy életre szóló szerelmi kapcsolatot kötünk. Vannak, akik a hosszabb kapcsolatok hívei, és vannak, akik szállnak virágról virágra. Nehezen elképzelhető - számomra -, hogy egy harmincas csajnak/pasinak ne lenne legalább egy válás a háta mögött. Soha nem hallottam még olyat senkitől - tegnap estig -, akinek azzal lenne problémája, hogy egy hosszú párkapcsolat megszakítása után, elve elítélte volna azokat az embereket, akik képesek voltak egyáltalán kialakítani egy normális párkapcsolatot, majd miután az megromlott ki is mertek szállni belőle. Mindig is úgy gondolkodtam a szerelemről, hogy akárhány évesen, bármennyi érzelmi kapcsolat után is jöhet új és újabb. Igen, hiszem, hogy még öregkorban is lehet szerelembe esni, még akkor is, ha már több protézisünk van, mint csontunk.

Evidens

Ahány szakítás, ahány ember, annyiféle eset van. Természetes, hogy az előző kapcsolat minősége, milyensége, a válás oka és módja nagyban meghatározza a hozzáállásunkat egy új kapcsolathoz. Minden ember besorolható két kategóriába, így azok az emberek is, akik már túl vannak egy-egy hosszú szerelem elmúlásán, ez a két kategória természetesen nem determinál senkit, a kettő között a színskála minden árnyalata fellelhető. Tehát két dolog, aki mindenkire vonatkozik: őrzi a szabadságát vagy mindennél jobban vágyódik egy társra. Van olyan harmincas nőismerősöm, aki tizenhat éves kora óta párkapcsolatban van, természetesen - vagy nem - nem ugyanazzal a figurával, de egyszerűen egyik-kapcsolatból mindig belecsúszik a másikba, tizenöt év alatt volt már négy komoly kapcsolata is, ma már két gyermeke van, és talán soha nem jutott eszébe, hogy egyes emberek - direkt nem írok férfiakat, mert még általánosítás vádja érne -, úgy gondolják, hogy egy tartós párkapcsolat, házasság után egy nő alkalmatlan arra, hogy újabb kapcsolatot alakítson ki.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások