Rakd meg, Juli!

Írtunk már arról, hogy maradék ételeket hogyan lehet a leggazdaságosabban felhasználni úgy, hogy ismét finom étel legyen belőlük. Az egyik legjobb módszer, ha a maradék ételekből, esetleg egy teljes adagnak nem elkészíthető alapanyagokból rakott cuccokat gyártunk. Persze lehetünk céltudatosak is, készíthetünk kapásból valami izgalmas ételt sok-sok összetevőből.

Ó, az a ragu...

Bevallom nektek, eddig csak úgy készítettem lasagne-t, hogy megvettem azt a kompakt dobozt, amiben volt szósznak való por, tészta és összedobtam. Persze finom volt az is, de nem hagyott nyugodni az a sok adalék ami benne volt, bármennyire is gyors és fincsi. A hétvégén megint megkívántam ezt az olasz rakott tésztát, hát gondoltam egy merészet, és nekiláttam elkészíteni azokból az alapanyagokból, amelyek otthon megtalálhatóak voltak. A klasszikus receptet követtem, és be kell valljam, valami eszméletlen végeredményt kaptam. Kell egy kiló darált hús, fokhagyma, vöröshagyma, bazsalikom, kakukkfű, petrezselyem, paradicsomszósz - lehet sűrített paradicsom, vagy te is összenyomhatsz egy-két friss paradicsomot -, öt-hét deci tej, négy evőkanál liszt is kell, nyolc-tíz deka vaj, só, olaj és a tészta. A tésztát te is meggyúrhatod, de szerintem még elfogadható a bolti is. Nagy lebbencstésztát, vagy speciálisan lasagne tésztát vegyetek.

Akkor lássuk, hogyan áll össze az étel! Lepirítunk némi vöröshagymát, majd mikor már jó fonnyadt, akkor beletesszük ebbe az olajba a darált húst, és pirítjuk. Először elkezd kijönni a húslé, amikor ezt elsülte, akkor jó a hús. Amikor kész, fűszerezzük: egy kis kanál petrezselyem, egy kis bazsalikom és még kevesebb kakukkfű, két gerezd fokhagymát is nyomjunk bele, majd tegyük bele a paradicsomszószt. Egy kiló húsnál négy nagyobb paradicsomnyi szósz kerüljön bele, körülbelül négy deci, ha gyári a szósz. Ha ezzel megvagyunk, jöhet a besamel mártás elkészítése. A vajat megolvasztjuk, majd nagyon lassan beleszórjuk a lisztet, és folyamatosan kevergetjük. Figyelem, ez három kezes munkafolyamat! Nagyon kell keverni, hogy ne csomósodjon be, és egy-egy kanál liszt után fél-fél deci tejet is hozzá kell önteni. Összesen négy kanál liszt és fél liter tej szükséges. Olyan állagú legyen a besamel, mint a palacsinta tészta vagy kicsit sűrűbb. Na, ha ez is megvan, végre jöhet a rakás! Egy közepes tepsit vajazzunk ki, tegyünk az aljára a besamelből úgy, hogy ellepje, majd terítsük le az első sor tésztát - természetesen a tészta nyers-, besamel, majd egy réteg a raguból, aztán sajt, besamel, tészta, besamel, ragu, sajt.. és így tovább, de a vége a sajt legyen, és néhány karika paradicsom. Azért kell a besamel, hogy megpuhuljon a tészta, azt szívja fel ugyanis. Száznyolcvan Celsius-fokon negyven percig kell sütni, és kész.

Ami van

A rakott krumpli, a különböző rakott zöldségek azért kifejezetten jó kaják - azon kívül ugye, hogy finomak -, mert nagyon sok maradék ételféleséget fel lehet használni bennük. Most mégis mit kezdjünk egy fél szál kolbásszal - oké, fehér kenyérrel való elfogyasztáson kívül -, vagy két tojással, esetleg egy-két szem paradicsommal, két cukkinivel vagy egy padlizsánnal? Ha nem akarunk mindig unalmas hideg kaját, vagy még unalmasabb rántott ételeket erőltetni, akkor rakjuk meg ezeket az ételeket, vagy épp ezekkel rakjunk meg dolgokat, hogy fogyasztható kajához jussunk. A legalapabb, amelyet még a menzáról jól ismerünk, a rakott krumpli. Persze annak az olajban úszó, mégis száraz eledelnek, ahhoz a rakott burihoz kevés köze van, amit szeretünk. A klasszikus recept semmi mást nem használ, mint karikára szelt főtt burgonyát, kolbászt, szeletelt főtt tojást és tejfölt. Nos, a kolbásszal nekem az a bajom, hogy rengeteg zsír kijön belőle, ezért száraz olasz kolbászt szoktam használni, ha mindenképpen húsevős ebédet akarok. Ezt nagyon vékonyan szeletelik, és nagyon finom íze lesz, ahogy megpirul a sütőben. A krumplit héjában kell megfőzni, majd megpucolni, karikázni. A tojást is főzzük meg. Ha nem akarjuk, hogy kijöjjön a hűtőben tárolt tojás fehérje a forró vízben, akkor hideg vízbe tegyük oda főzni - kicsit hosszabb lesz ugyan a főzési idő, de a víz forrásától számítva tíz perc alatt tuti kemény lesz. Ezt is karikázzuk. Kolbász helyett én paradicsomot vagy cukkinit, esetleg vastag húsú paprikát szoktam tenni a rakott buriba. Mindegy, hogy hússal vagy hús nélkül, sajt kell! Rengeteg reszelt trappista! Ezt a rétegek közé is szórhatjuk, de a tetejére, már a tejföl fölé mindenképpen. Igen, a tejföl is fontos, minden réteg után tegyünk bőven, mert a burgonya úgyis beszívja, és annál krémesebb lesz, minél több tejfölt teszünk az ételbe. A rakott krumplit elegendő borssal fűszerezni és sózni. Egy időben baconnel csináltam, úgy is nagyon fini: burgonya, bacon, tojás, tejföl sajt, burgonya, bacon... és így tovább.

Zöldek hússal

A rakott padlizsánnal még kislányként ismerkedtem Törökországban. Én nagyon szeretem a török kajákat, legyen az bármi, szívesen kóstolom, biztos az a néhány csepp török vér az ereimben, az tehet róla. Tehát a rakott padlizsánhoz a következőkre lesz szükségünk: két-három kisebb padlizsán, fél kiló darált hús, húsz deka rizs, olaj, fokhagyma, só, tejföl, kevés tej, reszelt sajt. A darált húst pirítsuk meg olajon, kicsit borsozzuk, fokhagymázzuk, puha legyen az eredmény. Majd egy tepsit vajazzunk ki, szórjunk az aljára egy kevés zsemlemorzsát, erre fektessük a padlizsánszeleteket - ne hámozzuk meg -, majd egy sor darált hús, aztán egy sor rizs, majd ezt öntsük le tejföllel, amit kicsit hígítsunk fel tejjel - mondjuk fél liter tejfölhöz egy deci tejet adjunk -, aztán jöhet a rakott ételek elmaradhatatlan hozzávalója, a sajt. Ismételjük addig, míg nem fogynak el az alapanyagaink. Kétszáz Celsius-fokos sütőben, fólia alatt süssük fél órát, majd vegyük le a fóliát, és pirítsuk meg.

... és hús nélkül

A rakott cukkini is nagyon finom, főleg, ha ezt a fűszerezést is betartjuk! Az étel titka a szurokfű, vagyis az oregánó. Hozzávalók: fél kiló cukkini, egy mozzarella - olyan tíz-tizenöt dekás -, három paradicsom, két nagy fej lila hagyma, két gerezd fokhagyma, két deci tejföl, tíz deka sajt, egy tojás olaj és oregánó, pici őrölt bors. A hagymát, a cukkinit, a mozzarellát, a paradicsomot vastag szeletekre vágjuk, és mindent egy ici-picit megpirítunk. Egy lapos, tűzálló edénybe össze-vissza elhelyezzük a cuccokat, épphogy félig-meddig takarják egymást, megszórjuk szurokfűvel, borssal és sóval, majd egy tojást felverünk, belekeverjük a tejfölt, és ráöntjük a rakott cukkinire. A tetejére természetesen sajtot reszelünk.

Édesség következik, méghozzá a kevésbé ismert fajtából! Ez az almás rakott tészta, amihez a következőkre van szükségünk: 40 dkg nagykocka tészta, 5 dkg margarin, 40 dkg alma, 5 dkg őrölt dió, 5 dkg zsemlemorzsa, fahéj, 2 evőkanál méz, ugyanennyi baracklekvár és cukor, plusz 2 tojás. A tésztát meg kell főzni, de ne foszlós, mállós legyen! Ha kifőtt, öblítsük le meleg vízzel, keverjünk hozzá egy kis margarint, ami szépen elolvad közötte, a reszelt almát keverjük el a dió felével, egy másik edénybe a tojásokat habosra keverjük cukorral, lekvárral és a mézzel, majd belekeverjük óvatosan a tésztát. A tepsit kivajazzuk, az aljára jön a zsemlemorzsa, a tészta egyharmada, majd  reszelt alma, a dió, megint tészta, dió, alma vagy alma és dió? Mindegy, a lényeg, hogy amikor megraktuk, betoljuk a sütőbe addig, míg nem lesz szép piros. Tejszínhab jöhet?

Még egy kis tészta...

Aki szereti a palacsintát, az tuti tisztában van vele, hogy a sós rakott és az édes rakott a legváltozatosabb palacsintaféleség. Elkészítésük pofonegyszerű, bár időigényes. Először is süssünk palacsintákat, attól függően, hogy édességekkel vagy sósságokkal akarjuk megrakni, édes vagy sós alaptésztát keverjünk. A tésztához valók: 25 dkg liszt, 3 tojás, 3 dl tej, 1 evőkanál porcukor, olaj, szódavíz, só. A tojásokat verjük fel, tegyünk bele csipetnyi sót - ha sós lesz a töltés, akkor kicsit többet is tehetünk bele, mint egy csipet -, keverjük bele a tejet és a lisztet és a szódavizet, annyira legyen sűrű, mint a tejszín, tehát addig adagoljuk a szódát, míg olyan nem lesz. Ha lágy, levegős tésztát akarunk, akkor tegyünk ebbe az egészbe egy kávéskanálnyi sütőport. Ha megvan a palacsintatészta, tedd félre egy fél órára, ekkor még kicsit sűrűsödik, pihen a tészta. Készítsük el a belevalókat! Először a sósat, mert az édes mindig a desszert, és az csak a végén jöhet számításba. A sós rakáshoz használhatunk zöldségeket vajon párolva fűszerezve, sonkát, sajtmártást, spenótfőzeléket, gombapörköltet, bármilyen ragut. A lényeg, hogy az ízek - mindenkinek az ízlése szerint - harmonizáljanak. Én nagyon szeretem sült pritaminpaprikával meg sajtmártással megtölteni a palacsintaközöket. Kicsit vastagabbra süssük a palacsintákat, és minden tészta után tegyünk egy réteg tölteléket. Akár tíz-tizenöt emeletesre is csinálhatjuk a tornyot. Ha feltornyoztuk, reszeljünk rá sok-sok sajtot, a töltelékhez illő fűszert is tehetünk a tetejére, majd forró sütőben süssük ki negyed óra alatt. Ha desszertnek akarunk palacsinta tortát készíteni, akkor magvakkal, lekvárral, gyümölcsökkel rakjuk meg a palacsintákat, és a tetejét csokival öntsük le. Csokiöntetet úgy készítsünk, hogy tíz deka vajat felolvasztunk, beleteszünk egy-két tábla csokit - keserűt -, pici tejet és összeforraljuk. De ezt már csak akkor öntsük rá, ha megsütöttük és késznek ítéljük a palacsintatortánkat!

Azt hiszem a rakott ételeink sorát a végtelenségig lehet folytatni... Tegyétek ezt!