Közösség

A tegnap hordaléka

5775

Ismét érdekes művészre bukkantunk: Nick Gentry az adathordozók elmúlását, egy hosszúra nyúlt, ám gyorsan haldokló időszak feleslegessé vált kellékeit öltözteti új ruhába. Műveiről azt vallja, egy olyan időszak végének állítanak emléket, ami gyakorlatilag egyidős az emberiséggel. Fontos szellemi vagy művészeti termékeinket amióta világ a világ, valamiféle adathordozón tároljuk, legyen az egy kőtábla, egy foszló, porosodó lexikon vagy épp egy megsárgult fotópapír, ám kézzel fogható emlékekből egyre kevesebb lesz. Tárolni - és rögzíteni valónk, ilyen - olyan információnk továbbra is jócskán akad, ám ezekkel ma már csak a bitek tengerét szaporítjuk, a szeméttelepre és a nosztalgikus gyűjtők fiókjaiba küldve mindent, amik egykor hű társaink voltak. Kazetták, papírok vagy éppen floppy-k...

Persze ezeknek már rég leáldozott - gondolhatnánk, ha nem kaptunk volna alig két éve az APEH munkatársaitól egy kitölteni való nyomtatványt ezen az ősi adathordozón. Igen, floppy-n, amit a huszonfős cégben nyilvánvalóan egy gépbe sem tudtunk már belehelyezni. Persze az ilyen utolsó mohikánok is bizonyára hamarosan feladják, utolsó, rongyos VHS-einket sem tudjuk lassan min lejátszani, ám Nick egészen különös módon konzerválja mindezeket az utókornak: vásznává teszi a lemezeket, kazettákat, az ódon adathordozókat. Azon kívül, hogy esztétikai élményt nyújt különös matériára álmodott festményeivel, számos olyan tényre és kérdésre igyekszik rávilágítani figyelmünket, amik menthetetlenül adják magukat a mai világban, ami már rég elszakadt a tegnapitól, és ami őskövület lesz a holnapihoz képest.

Nick mindeközben elgondolkoztat a fizikai világtól való leszakadásunkról, arról az új világról, amelyben az emberi lény egy virtuális közegben éli valós életét. Elmerenghetünk azon is, az egykor fontos, ám szemmel láthatatlan információkat tartalmazó floppy-k, hogyan alakulhattak át pár évtized alatt művészeti alapanyaggá, ahol már nem a láthatatlan a fontos, hanem a rájuk kent látható. Mindeközben a művész hangsúlyozza, minden egyes floppy-nak saját története van, és mindegyik valós adatokat hordoz, csak ezt már nem láthatjuk. Amit azonban láthatunk az nem más, minthogy olyan világban élünk, melyben a ma még fontos tárgyak, produktumok és kellékek egy szempillantás alatt értéküket veszítik, kitaszítottá válnak, az egyre gyorsuló fejlődő fogyasztói spirálból kiszakadnak, s csak a magunk mögött hagyott, egyre nagyobb szemétdombot duzzasztják, melynek a tetején ott a tábla: "Itt járt az emberiség". Bírod Nick Gentry képeit?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások