Közösség

Bedobom a közösbe

5753

Számtalan esetben pufogtunk már azon - divattal, képzőművészettel, zenével kapcsolatban -, hogy ebben semmi újdonság nincs, hiszen ezt már láttam itt, hallottam abban a számban, láttam annál a grafikusnál. A harmadik évezredre elért oda az alkotói szabadság, hogy a korábban létrehozott tárgyak, termékek, kreatív dolgok formálásával, átdolgozásával könnyen lehet új, egyedi alkotásokat kreaálni. Minden ötlet, minden innováció a már meglévőkre alapoz, és nem csak ihletet ad, hanem alapot biztosít az újabb tervek számára. Nincs új a nap alatt, mondhatjuk. A ma rendelkezésünkre álló digitális eszközök az emberiséget összekötő információ cserére alkalmas hálózatok,  összességében az internet, paradigmaváltást idézett elő a kulturális termékek adásában, vételében, cseréjében. Olyan lehetőség van a kezünkben, ami a média decentralizációját hozta el, a központi hírforrások már korántsincsenek olyan privilegizált helyzetben, mint korábban. Egy-egy üzenetet hatékonyan, és sokkal több emberhez tudunk eljuttatni, akár kontinensekkel odébb is, technikai akadálya már nincs ennek. Egy ausztrál zenész épp olyan könnyen tud együtt muzsikálni egy magyar zenekészítővel, mint egy helyi fazonnal. A technika lehetővé tette, hogy a grooveok, a loopok, a slampek cseréje könnyebb, mint garázst bérelni a nyolcvanas években. Nem nyitunk vitát arról, hogy a húrokkal vagy a gombokkal létrehozott zene értékesebb-e, a lényeg az alkotás és ezek jogvédelme, felhasználhatósága, a köz számára elérhetővé tétele. A média termékei jól láthatóak és felhasználhatóak bárki által, illegálisan vagy jogszerűen. Egyértelmű, hogy valamiféle szabályozásra, társadalmi konszenzusra van szükség ahhoz, hogy a szellemi termékek felhasználásaival kapcsolatban ne történjenek visszaélések, de a tudásszomjat kielégíthessük, és szabadon felhasználhassunk különböző kreatív termékeket.

Creative Commons

Mint, ahogy a neve is mutatja, kreatív közjavak létrehozásával el lehetne érni, hogy ne illegálisan, viszont ne is merev - betarthatatlan - szabályok szerint lehessen hozzájutni fotókhoz, zenékhez, egy-egy kreatív műhöz, tehát a jogszerűség a cél, még akkor is, ha az abból befolyó anyagi javak nem egy-egy kézben összpontosulnak, illetve, ha közvetlen anyagi juttatással, haszonnal nem járnak. Mielőtt felháborodnánk azon, hogy a szellemi termékek kizsákmányolása tilos, gondoljunk arra, hogy elmegyünk egy szalagavatóra, a kötelező kűrök után az iskolából egy srác pörgeti a lemezeket, szórakoztat minket. Egyszer csak megjelenik két figura, ellenőrzés céljából és megbünteti a DJ-t, mert közre bocsájtotta Glenn Madeiros Nothing's Gonna Change My Love For You nagy sikerű számát. Mielőtt belemerülhetnétek a lassúzásba, a tipi-tapiba és smaciba, már fel is kapcsolták a neonokat és vége a murinak, mert lecsapott a hatalom. Holott simán lehet, hogy Glenn Madeiros, örömmel adná közre a dalát, szórakoztatásra meg pláne. Persze vannak ennél életszerűbb példák is. Vegyük azt, hogy blogot ír valamelyikőtök, és illusztrációt keres egy gondolatmenetéhez. A kulcsszóra rágugliz, talál egy szuper képet, beteszi a közlendőjébe, majd néhány hét múlva kiszámláznak neki egy horror összeget, mondván, nem volt jogszerű a használata. Jó ha tudjuk, hogy hiába találunk meg egy szellemi-, kreatív terméket a neten, azok nem szabadon felhasználhatóak. A Creative Commons nonprofit szervezet - nem úgy, mint az Artisjus -, amelynek végső célja, hogy a kreatív művek mennyiségét növelje. Mindezt pedig úgy kívánja elérni, hogy jogszerűen használják fel, osszák meg az emberek egymással az alkotásaikat, hogy saját terméket gyárthassanak. Ennek működése első pillantásra követhetetlen lehet, de minél többen csatlakoznak a szervezethez, annál átláthatóbb lesz a szabályozás és annál több termékhez - fotók, zenék stb. - lehet hozzájutni, és felhasználni legálisan. Nem ingyen, de nem is forintosítva. De erről majd később. Ahogy azt jeleztem, a Creative Commons nonprofit szervezet, így minden általuk készített eszköz ingyenes. 

Gyakoroljunk!

Félreértés ne essék, a Creative Commons célja nem az, hogy a szerzői jog védelmével szembemenjen, hanem annak hiányosságait szeretné kiegészíteni, és olyan alternatívákat kínál, amelyet azon szerzők is ki tudnak használni, akik szabadon szeretnék terjeszteni egyes - vagy akár az összes - alkotásukat. Nem mindegy ugyanis, hogy a klasszikus "Minden jog fenntartva" meghatározáshoz kell alkalmazkodni, vagy a "Néhány jog fenntartva" szerzői joghoz alkalmazkodunk, ami jóval tágabb teret biztosít és kreativitásra, továbbgondolásra ösztönözhet, tehát újabb és újabb alkotásokhoz biztosít fundamentumot. A két véglet: minden jog a szerzőé és a szabadon felhasználható között nagyon széles skálán mozoghatunk, hiszen a licencek segítenek abban, hogy a szerzői jogot óvjuk, megtartsuk, de munkáink bizonyos felhasználását engedélyezzük. Ha lefotózol valamit, írsz egy zenét, szöveget, festesz, tehát alkotsz valamit, az automatikusan szerzői jogi védettség alá kerül, akár levédeted, akár nem. Vannak emberek, akik szívesen osztják meg szellemi termékeiket másokkal, hogy innovatív új ötleteket generáljon, erre épül fel a Creative Commons licencek csoportja. Az alkotó - tehát akár te is - meghatározza a feltételeket, amelyek betartásával használhatóak a termékei, alkotásaik, műveik, terjeszthetőek a neten, másolni lehet, sőt továbbgondolni, átalakítani, fejleszteni, butítani, bármit megtehetünk, hogy egy újabb gondolatiságot jelenítsünk meg. 

Variációk egy témára

Négy lehetőség van arra, hogy a Creative Commons licenceket használjuk. Az első az, amikor a szerzőt szükséges megjelölni, tehát megengedem, hogy a fotómat, az írásomat használják, viszont minden esetben szerepelnie kell a nevemnek a alkotásom alatt, nem kell értesítenie senkinek, mindaddig, míg a szabályokat betartják, nevemet, linkemet feltüntetik. Amennyiben kereskedelmi célra akarják felhasználni a saját szellemi termékemet - tehát azzal pénzt keresnek -, teszem azt valaki össze akar rakni egy könyvet, amelyben remek természetes praktikák sorakoznak egymás után, amelyek a mindennapi életünkben használhatóak, és ezekhez az általam megírt, Juli tollán keresztül prezentált tanácsokat, szövegeket teszi a könyvébe, akkor engedélyemet kell kérnie, és ez esetben természetesen kérhetek érte pénzt. Amennyiben ragaszkodunk alkotásunk eredeti állapotához, viszont azt szívesen terjesztenénk mások által is, akkor a harmadik lehetőségünk, hogy meghatározzuk azt a hozzájárulást, amely kimondja, hogy csak eredeti formájában, át nem alakítva használható, a név és a licence feltüntetésével. Természetesen engedélyezhető a változtatás, de csak az alkotó személyes felhatalmazásval. Legvégül létezik még a hasonlósági licenc, amely azt takarja, hogy például egy fotót módosítasz, vagy egy zenét kiegészítesz, lecsupaszítasz, akkor azt úgy lehet csak megtenni, hogy az eredeti hozzájárulási feltételeket is feltüntetik. Amennyiben olyan alkotásunk van, amelyet teljes egészében a köz javára akarunk bocsájtani, akkor is felhasználhatjuk a Creative Commons oldalait, és a "Nincsen jog fenntartva" deklarációval számtalan szellemi terméket el lehet így érni.

És az alkotók

Természetesen nem hagyhattuk figyelmen kívül azoknak a véleményét sem, akik számtalan szellemi terméket készítenek napról napra, mert fotósok, zenészek, vagy éppen felhasználják azokat, mert DJ-k, grafikusok. A legtöbb általam megkérdezett alkotó még nem használta a Creative Commons szolgáltatásait, de első ránézésre mindenki hasznosnak ítélte meg. Általános problémaként jelent meg az auktorok véleményei között, hogy az eddigi termékeiket, alkotásaikat nem tudták nyomon követni, ám a Creative Commons-hoz csatlakozva ez könnyen kivédhető. Szintén egyöntetű volt a vélemény arra nézve, hogy remek lehetőségnek találják arra a kreatívok hogy egy ismeretlen alkotó promótálja így magát világszerte, valamint elősegíti a közösségi alkotást vagy egy opusz fejlődését, továbbfejlesztését, kiegészítését. Egyetlen - sokak számára fontos - kérdésben oszlott meg a vélemény, méghozzá abban, hogy jó-e az ingyenesség, hiszen az így létrehozott termék nem kerül lényegében eladásra. Nos, mivel vannak olyan lincenc feltételek, amelyek akár pénzt is hozhatnak a konyhára, lehetőség van arra, hogy értékesíthessük az alkotásainkat - pénzért -, de talán ami ennél is fontosabb, hogy a Creative Commons felhasználók - amennyiben a licenceknek megfelelően használják - produktumait, akkor az online térben egyre másra feltűnve ingyen reklámhoz jut a szerző, hogy legegyszerűbben fogalmazzak. Felfutó ágban lévő alkotónál ez mindenképpen szükséges, hiszen így könnyebben tud referenciákra szert tenni az ember, mindemellett olyan szakmai kapcsolatokat alakíthatunk ki, amelyek később tőkeként használhatunk fel további céljaink elérése érdekében.

Kétségtelen, a a műalkotásokhoz való viszonyunk a digitális technika maximális térhódításával megváltozott. Míg régen egy író megírt egy könyvet, s az alkotás példányszámainak eladása után részesedést kapott, egy zenész, a koncertjeit követően gázsiban részesült, egy festő az eladott képeiből anyagilag profitált, addig mára a digitálisan használható tartalmak után nem kapunk minden egyes használat után pénzt, ami - bár megkérdőjelezhető - logikus, viszont ettől függetlenül jogszerűnek kell lennie az applikálásuknak. A digitálisan szórt tartalmakért egyszer fizet a megrendelő, onnantól kezdve mindegy, hogy azt a tartalmat ketten vagy huszonhétezren tekintették meg, fogadták be, az értéke, a kifizetett pénz nem növekszik. Michaelangelo sem kap pénzt a Dávid szobor minden egyes megtekintése után, egyszer kifizették neki a megrendelők és ennyi. Persze az kérdés, hogy a jelenlegi Dávid szobor tulajdonosa mennyi pénzt zsebel be... Sok-sok kérdést vetnek fel a szerzői jogok, egyáltalán műalkotás-e, ami eleve úgy jön létre, hogy termékként állítják elő...?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások