Közösség

Nem látod, hogy gurul?

5725

Végleg megfogalmazódott bennem, hogy a társadalmunk nem érett meg a gurulós bőröndök befogadására. Bár a görgőkön közlekedő koffer megkímél minket a cipekedéstől, kezdem azt érezni, hogy akkora konfliktusforrást jelent, hogy inkább lecserélem egy sporttáskára. Persze ha örömmel veszed, hogy majdhogynem arcon köpnek, hát pakolj gurulós bőröndbe, és merészkedj az utcára!

Jogsi nem kell hozzá

Fura ez a bőrönd dolog, mert sokáig azt gondoltam, a babakocsis anyukák, a terhes nők hierarchiájában a bronzérmes hely mindenképp a nagy csomagokat cipelőké. Aztán belecsöppentem ebbe a városi közlekedésnek nevezett káoszba, és gyorsan rájöttem, hogy a túléléshez nemhogy szükségtelen, de már-már nevetséges betartani bármilyen szabályt. Érdekes módon a reptereken, ahol jóval több gurulós bőrönd garázdálkodik, mint mondjuk a Deák téri aluljáró-komplexumban, valahogy mégsem generál fröcsögő ordibálást egy-egy tovasuhanó koffer. Talán azért, mert minden a rendezettségről és a logikus következtetésről szól - ha hallom a gurulás hangját és látom a húzókán csüngő kezet, akkor nem vágok át ész nélkül a cipekedő haladási útján. Ne gondoljátok, hogy ez a következtetés logikus, hiszen jóllehet a gurulós bőrönd miatt már bezsebeltem egynéhány csúnya nézést, de vesszőfutásom hétvégén kétségtelenül a csúcsra ért.

Bevallom az én hibám, hogy közlekedés közben zenét hallgatok, de így volt ez tíz évvel ezelőtt is, és addig így is lesz, amíg nem autóval nem járok majd, aminek igen csekély az esélye, tehát marad a bőrönd izzasztó cipelése - persze csak akkor, ha nem a görgőkön utaztatom. A feljebb vázolt logikusnak tűnő következtetés kicsit sem logikus, ez két napja bebizonyosodott - Budapest, Népliget, ezeregyszáz ember, a román vendégmunkásoktól az ingázó egyetemistákig, és mindenki halad csak épp teljesen illogikusan. Oké, bevallom, pöttyet áthúztam a nő bal lábfején a szerkezetet, de miért? Azért, mert ő sem és még oly sokan nem látják előre, hogy a gurulós bőrönd nem ér véget a húzókánál, sőt a lényeg csak azután jön. Csomagom egy fél méteres valója, és úgy öt kilós súlya nem okozott maradandó sérülést, de ez sajnos nem mentett fel az önbíráskodó "áldozat" reakciója alól. Hogy én mit képzelek és az jó lenne, ha ő húzna át rajtam egy koffert, az jó lenne? Nagyjából az ócsárolás tizedik másodpercében jöttem rá, hogy a nyálfröcsögtetés céltáblája én lennék, így hát megszabadultam a fülhallgatóktól. Érthető, hogy viszonylag hosszú volt a reakcióidőm, hiszen a kicsit sem barátságos nő úgy másfél méterről záporoztatta rám a szitokszavakat, és a Kontroll óta tudjuk, hogy a metróalagút érában hatványozódhat a dilettánsok és idegbetegek száma. Természetesen nem történt semmi, mert a szájhősök tehetetlenek a higgadtsággal, én pedig higgadt voltam, már csak azért is. A röpke intermezzo persze kivívta a környezet osztatlan figyelmét, akik sejtésem szerint minimum azt várták, hogy vagy a nő vagy én, de valaki tutira a síneken végezze.

Nézzük a történet másik oldalát, vagyis azokat az utasokat, akik kénytelenek bemérni az ide-oda cikázó guruló szerkezetek haladási irányát! Értem én, hogy nem mindenki születik fizikusnak, de ahhoz nem kell Nobel-díjasnak lennünk, hogy egy egyenletesen mozgó testről megsaccoljuk annak átlagsebességét, következésképp ne vágjunk az útjába, mert hát csak dübörög az istenadta. Értem én, hogy senki nem óhajt a másik kínjával foglalkozni, és arra is magasról teszünk, hogy akad olyan utazó, aki nem akar és nem tud málhásszamárként túrazsákokat cipelni. Ennek emberi és türelmes kezeléséhez kábé annyi empátia szükséges, amennyivel egy szarvasbogár is rendelkezik, így hát nem értem a gurulós bőröndöt cipelőkre mért szúrós pillantásokat. Egyikük sem szánt szándékkal tartja fel a sort a lépcsőnél mielőtt lecipeli a koffert, a mozgólépcsőnél, amiről olykor le kell emelnie a csomagot, az esetleges baleset pedig végképp nem szándékos. Ja, kedvenc ellenvetésem, hogy akinek gurulós bőröndje van, az biztosan kényeskedő királylány, aki nem hajlandó cipelni a csomagját, sőt biztos a reptérről jön, mert hát onnan érkeznek efféle varázslatos szerkezetekkel. Őszintén fontolgatom, hogy a repülőutak alkalmával a bőröndre nyomott ragacsos papírokat összegyűjtöm és rácelluxozom a meglévő bőröndömre, aztán felpattanok a Volán buszra, ezzel is csak erősítem az amúgy teljesen bugyuta prekoncepciót. Preparálás közben pedig sokadszorra is átrágom, hogy azokon a terminálokon, amiken naponta több ezer ember áthalad, miért nem okoz problémát a gurulós veszedelmek versenyfutása? Ötlet?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások