Közösség

... és növekszik

5726

Egy tengerparton körülnézve szinte lehetetlen olyan embert találni, akin ne lenne tetoválás - kis izé a lapockán, kis mizé a bokán, felkaron, laza nonfi a derékvonalon. Természetesen a legtöbben szépen le is tudják vezetni, hogy a széttárt szárnyú madár önnön szabadságát szimbolizálja, ezért tökéletesen képes azonosulni tetoválásával és annak üzenetével. Tény, hogy kissé gúnyos vagyok, de ritkán láttam még olyan tetkót, amiről valóban azt éreztem, igen, annak ott a helye, és értem is miért. Waafa Bilal iraki-amerikai művész azonban most valami ilyesmire készül. Talán nem belső lelki útjának kivetülését tintázzák majd a hátába, de hogy üzenete van, az kétségtelen.

Hogy miről is beszélünk most pontosan, mindjárt kifejtjük, de előtte nézzük meg, ki is ez a fazon! Bilal rendszerint különleges művészeti performance-aival és akcióival hívja fel magára a figyelmet, egyik leghíresebb akciója a Domestic Tension volt. Ennek keretében a virtuális háborúra, a magánéletre (nem párkapcsolati, inkább otthoni meghittség értelemben vett intimitásra) illetve annak hiányára és a hétköznapi emberekben jelen lévő feszültségre igyekezett felhívni a figyelmet. A Domestic Tension keretében Bilal egy hónapon keresztül elzártan élt, és csak azt ette, amit adományba kapott az akciót követőktől. Az emberek napi huszonnégy órás hozzáférést kaptak a speciális szobába zárkózott művészhez, így csetelhettek vele, webkamerán keresztül beszélgethettek vele, és számítógépük segítségével lövöldözhettek is rá paintball labdákkal. Mint ahogy az alábbi videón is látható, ez utóbbit alaposan ki is használták, gyakorlatilag sorozattüzet nyitva a művészre. A kezdetben "Lőj le egy irakit" címen futó kísérlet egy hónapja alatt több mint százharminc országból származó mintegy hatvanezer ember lőtt rá ténylegesen az ott ülő iraki művészre. A hekkerek pedig egy idő után sorozatlövésre állították gépeiket. A figyelemfelkeltés Bilal fejéből öccse repesz általi halála után pattant ki, akit nem sokkal később apjuk is követett a sírba.

Waafa Bilal egyébként nem holmi önjelölt garázsművész, jelenleg a New York University részét képező Tisch School of the Arts tanára, előtte pedig a chicagói művészeti egyetem professzora volt. Irakban született, s bár nagyon szeretett volna művészeti képzésben részesülni, egyik családtagját nem tartották elég rendszerbarátnak, így a földrajz szakot engedélyezték csak neki. Persze ez nem elégítette ki túlzottan, így alkotni kezdett, ám művészeti tevékenységéért és Saddam Hussein kritizálásáért le is tartóztatták. Bajba keveredett azért is, mert megtagadta a Kuwait elleni offenzívában való részvételt, s lázadó csoportokat vezetett. Végül kénytelen volt elhagyni az országot, s Szaúd-Arábiában egy menekülttáborban meghúzni magát két évig. Később sikerült eljutnia az Egyesült Államokba, ahol végre nekikezdhetett művészeti tanulmányainak, és gyakorlatilag ezzel párhuzamosan figyelemfelkeltő akcióinak is.

Kiállításai, installációi és performance-ai egyaránt az iraki helyzet embertelen és lehetetlen voltát mutatják be, felhívva a figyelmet a civil áldozatok döbbenetes számára és olyan alapvető értékek eltűnésére, mint amilyen a humanitás. Sokszor botrányba fulladnak ezek, olykor betiltják őket, mint például azt az akcióját, melyben savval leöntött húsdarabot szagoltatott az emberekkel, ezzel hívva fel a figyelmet az iraki foglyok kínzásaira amik keretében hétköznapinak számított a savval lespriccelés.

Legújabb, március elején esedékes, számára legmaradandóbb alkotása az iraki hadszíntér és az elesett áldozatok hátára varratása ... and Counting címmel. Hátán már most kirajzolódnak Irak fő városnevei - arabul - egy vonalak és kontúrok nélküli térképen, s március nyolcadikán élő közvetítés keretében ezt kiegészíti az eddig értelmetlenül elvesztett életekkel. Minden egyes halott amerikai katona piros, míg minden egyes meghalt iraki fekete ponttal kerül fel Bilal hátára annak a városnak a neve közelében, ahol utoljára vett levegőt. Piros pöttyből ötezer kerül a hátára, feketéből több mint százezer. Ez a látványos pöttyözés a háborús áldozatoknak adózik, miközben arra a kettősségre is felhívja a figyelmet, hogy az arányaiban is megdöbbentően magas iraki (civil) áldozatokról szinte senki nem vesz tudomást. A performance ideje alatt a halottak neveit olvassák fel, a résztvevőktől pedig egy dollár adományt kér a művész, amit az árván maradt iraki és amerikai gyerekek oktatását segítő alapítványoknak adományoz.

Akit alaposabban is érdekelnek legtöbbször elgondolkodtató és sokkoló munkái, nézegesse meg Wafaa Bilal weboldalán a felsorolt alkotásokat.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások