Közösség

Hajlék hitelre

5705

Sokan közülünk még jól emlékeznek a szülői elbeszélésekre a szocialista időszak lakáshelyzetéről, társbérlőkről, az egész régi rendszerről. Többeknek a hetvenes években épülő lakótelepek adtak otthont, ezek között is voltak magán- és tanácsi lakások. Öröklakáshoz jutni viszonylag nehéz volt, tanácsi illetőségű ingatlant viszont szinte bárkinek kiutaltak bizonyos szakma, házasság vagy saját gyerek mellé. Ezeket a lakásokat a rendszerváltás idején valódi értékük feléért-harmadáért vásárolhatták meg a bennük lakók.A mai huszonéves korosztály nagy része is ilyen lakásokban töltötte gyerekkorát. A nagyszülők sok esetben még falun éltek, több generációs családi házban, az ő gyerekeik (vagyis a mi szüleink) voltak azok, akik nagy többségükben a nagyobb városokba való költözés mellett döntöttek, és ők vásárolták meg később a volt tanácsi lakásokat.

Te mit gyűjtesz? – Pénzt!

Gyerekként kaptunk perselyt, és kezdődhetett a gyűjtés. Mikor mire: kisautóra, babára, biciklire, gitárra. A kitartóbbak meg is várták, míg összejön a hőn áhított játék, a türelmetlenek meg inkább elfagyizták a pénzt. Bizony, akkor még harminc forint volt egy gombóc fagylalt. A víz meg csak folyt a Duna medrében, kormányok jöttek és mentek, a rendszer változott, az ember lánya észrevétlenül felcseperedett, és kezdte kinőni a szülői lakot. Érettségizett és továbbtanult, vagy elkezdett dolgozni. Kollégiumba vonult tanulmányai miatt, esetleg, ha önállóbb volt, akkor albérletbe, vagy egyszerűen megkapta a szülőktől a régi lakást, mert azok már egy nagyobba költöztek. Egy idő után a lakást nem öröklő kollégistákban és albérletesekben is felvetődik az igény egy saját kis fészekre. Ha nem a spórolós réteghez tartoznak, akkor bizony nagy bajban vannak, mert azóta sokat változott a világ. Az infláció mértéke az egekbe szökött, és lassan meghaladja az összes banki alapkamat összegét, magyarán már befektetni sem érdemes, ha ugyan van mit. Minden lakásvásárláshoz tőke kell, méghozzá nem is kevés. No de miből? Nem, itt nem csak arról van szó, hogy megveszünk egy milliókért, vagy akár milliók tucatjaiért árult ingatlant, hanem a hozzá kapcsolódó hercehurcáról is: ügyvédről, tulajdoni lapról, ingatlanbecslőről, illetékről, az ingatlanközvetítő díjáról, az esetleges átalakításokra nem is gondolva. (Egy tizenkétmilliós lakás vásárlásának járulékos költségei körülbelül hatszázharmincezer forintra rúgnak)

Hiteles?

Szerencsére a kereslet mindig megtalálja a maga számítását a kínálatban: feltalálták a hitelt. „Nincs most pénzed? Mi kisegítünk, te meg majd megadod, amikor tudod!” (Jól tudjuk, hogy az sem baj, ha nem adod, megoldják.) Aztán jóval nagyobb összeget fizetünk vissza (kamatostul), mint amennyit felvettünk. Ráadásul elkötelezzük magunkat hosszú évekre, mikor a mai világban azt sem tudni, holnap lesz-e reggel. Sokan mindezek ellenére ezt a megoldást választják. Legyen hitel, aztán vagy tudják törleszteni, vagy nem. Utóbbi esetre azonnal komplett üzletág épült: az elárverezett házakat külön erre a célra fenntartott internetes oldalakon árulják; a csődöt jelentett magánembereknek és vállalatoknak kisegítő (adósságrendező) hiteleket kínálnak, az adósságbehajtás szakmája virágzik. Az ördögi kör szépsége az, hogy hitelt is csak olyan tud felvenni, akinek biztos állása van, és ezt igazolni is tudja. Egy mondás szerint hitelt végeredményben az vesz fel, akinek van pénze.

Szükséglet

Aki nem akar vagy nem tud ilyesmibe fejest ugrani, annak marad a takarékoskodás. A négyszáz-hatszáz forintos órabérekből ezt kivitelezni nem lehetetlen, de elég bajos és hosszadalmas feladat, bár talán nem annyira, mint később a hitel törlesztése. Szegényebb családokból származó vagy szülői támogatást más okból nélkülöző ifjaknak – hitellel vagy spórolással is – az egész fiatalságuk rámehet, mire meg tudnak venni egy kis lyukat valamelyik belvárosi vagy lakótelepi cipősdobozban. És akkor még szerencsések voltak. A pechesebbek közül sokan képtelenek törleszteni a hitelt, és utcára kerülnek. Pedig számos egybehangzó vélemény szerint egy egészséges rendszerben a béreket mindig az ingatlanárakhoz kellene igazítani, akkor nem fordulhatna elő, hogy egy egész generáció kénytelen a szülei nyakán vagy albérletben tengődni. A lakás, az otthon nem luxustermék, hanem szükséglet, amit – vagy legalábbis a reális, elérhető, megfizethető árát – mindenkinek biztosítani kellene.


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások