Hétköznapi konyha

Úgy tűnik szeretitek a recepteket, mi meg szeretünk főzni, csak úgy, szakácskönyv nélkül improvizálva, úgyhogy ismét összeszedtünk néhány gyorsan elkészíthető, hétköznapi receptet. Hogy szó ne érje a ház elejét, és hogy megelőzzünk minden elit picsogásos vádnak, a lehető legolcsóbb receptjeinket vettük elő. A vega vád ettől még előkerülhet, de a hús drága, én pedig nem eszem, ez van. Majd ti beírjátok őket, jó?

Céklás-narancsos krumplipüré
A sztori igen egyszerű, alig kell hozzá valami, mégis sokkal különlegesebb és izgalmasabb, mint az egyszerű krumplipüré. Fogsz pár szem burgonyát, megpucolod, felkockázod és lábosba dobod. Ezek után fogsz egy kisebb fej céklát - ízlés kérdése, hogy mennyit teszel bele, aki bírja, bátran tegyen bele feleannyit, mint amennyi burgonyával dolgozik, ha fanatikus céklás, akár még többet. Összekockázzuk ezt is, beledobjuk a lábosba, megsózzuk, és fedő alatt szépen megfőzzük. Nem árt, ha marad az alján egy pici főzővíz, mert akkor rögtön ezzel pépesíthetjük - én botmixerrel szoktam. A végén dobjunk bele némi vajat - persze ezt ki is hagyhatjuk, ha tetszik az állaga így -, ha kell, sózzuk, borsozzuk, belereszeljük egy narancs héját, belefacsarjuk egy fél narancs levét, és már ehetjük is. Olcsó, laktató és nagyon finom. Én magában is imádom, de készíthetünk mellé bármit, akár natúr csirkemellet vagy bármilyen fasírtot, például az alábbit.

Laskagombás fasírt
Igazából bármilyen gombából készíthető, én szeretem, ha valami hangsúlyosabb ízű gomba kerül bele, és épp ez volt tegnap a zöldségesnél. Igazán nem drága, még ha a kilónkénti ára annak is tűnik, hisz ez igen könnyed, légies gombafajta, így alig száz forintnyi gombeszből kijött hat darab fasírtocska. Ezt megmosom, felaprítom viszonylag kis darabokra, és egy fél fej hagymán megfonnyasztom. Közben egy zsömlét - vagy bármilyen szikkadt kenyérvéget - tejes vízbe áztatok. Ha felpuhult és megszívta magát, a közben lehűlt gombába keverem - persze kinyomkodva, ahogy azt a sima fasírtnál is tennénk. Beleütök egy tojást, belevágok egy jó nagy csokor petrezselymet, sózom, borsozom, és forró olajban lapos fasírtkákát sütök belőle. Elég ragacsos a massza, de nem kell megijedni, egy kanállal az olajba adagolva, majd ott szétnyomkodva szépen egyben marad.

Tojáskrém
A zsidó vagy más néven lengyel tojásnak is nevezett ételnek számtalan változata van, ebből egyet mesélünk most el. Felvágott vagy sajt helyett isteni szendvicsre való, nagyon finom, kiadós, és gazdaságos. Fogj egy óriási hagymát, vagy két jó közepest, esetleg sok kicsit, a lényeg, hogy ne sajnáld, és ne ijedj meg a mennyiségtől. A receptek eltérőek, van, aki lilahagymára esküszik, én a vöröset használom. A halomnyi hagymát a serpenyőbe szórom, amiben előtte egy kis olajat - esetleg libazsírt - hevítettem. A cél eléréséhe hosszadalmas út vezet, ugyanis a hagymát meg kell barnítani, ez a fonnyasztáson túli, ám a megfeketedésen inneni állapot, és folyamatos felügyeletet igényel. Akkor jó, ha mély barna a hagyma, ilyenkor már egészen édesre vált az íze. Közben ügyesen megfőztük a tojásokat keményre, meg is pucoltuk őket, és most egy tálban szépen összetörhetjük, s összekeverjük a lecsepegtetett hagymával, ízlés szerinti, de bőséges mennyiségű mustárral, sóval, borssal. Melegen is isteni, de tapasztalatom az, hogy másnapra a hidegben sokkal jobban összeérnek az ízek. Én ezt szeretem, de klasszikusan úgy is kinézhet, hogy a megfőtt tojásba kevered a libazsírt, a mustárt és a lilahagymát.

Tepsis gumósok
Szintén elég olcsó, gyors és laktató, ha fogsz néhány krumplit, alaposan megmosod - én ehhez vékonyabb héjút választok, ha tudok, és azt kefével szoktam megsikálni, így pucolni sem kell. Fogok jó pár hagymát, ezeket csak kettévágom (persze a száraz héját lehántom). Kockázhatunk bele édesburgonyát is - ha találunk -, de én nagyon szeretem bele a sütőtök kockákat és a nagyobb répadarabokat is. Ezt az egész kockahalmazt (lehetnek jó nagy kockák, no nem öklömnyiek, de olyan rusztikusak bőven) beleborítom egy tepsibe (ok, már eleve abba dobálom), és löttyintek rá némi olívaolajat. Nem alá, hanem a tetejére, és szépen átforgatom benne a zöldségeket. Ha ezzel megvagyunk, lökhetjük is a sütőbe egy jó harminc-negyven percre, a darabok méretétől és az alapanyagoktól függően. (A sima krumpli sül meg a legnehezebben, így ezeket a többinél picit kisebbre aprítsuk, de akár picit elő is főzhetjük.) Ha megsült, szépen kiszedjük, megsózzuk (sosem sütés előtt, mert akkor levet ereszt), meghintjük borssal, és akár ehetjük is. Én szoktam rá jó sós kecskesajt lapokat vagdalni, és ezzel egy picit visszateszem, így nem lesz annyira édes a végeredmény.

Carbonara
A hagyományos carbonara spagetti hagyományosan a szegények eledele, ezért is hívják szénégetőnek. A három alapanyag szinte minden háztartásban megtalálható, semmi flanc és extrázás. Ha valahol tejszínnel készítik, az kamu, mondjuk, hogy kell. Tehát fogod a tésztát, és megfőzöd - nem rommá. Az előre felkockázott szalonnát - jó az olcsó, puttó fajta - saját zsírján lepirítod. A megfőtt tésztát beleborítod ebbe a szalonnás zsíros szmötyibe, adagtólfüggően kettő-négy tojást ütsz a tetejére. Gyorsan összekevergeted, de ekkor már semmiképp ne tűz fölött, mert akkor rántotta lesz belőle. A tetejére egy kis petrezselyem, némi bors, és kész is. Sózni nem nagyon kell, a szalonna megteszi ezt helyettünk.