Közösség

Az emberi lét nyomasztó?

5672

Amikor megnéztem Ruben Brulat fotóit, gondoltam valamit - azaz millió mindent gondoltam, de egyvalamit egészen biztosan nem. Sosem hittem volna, hogy a képeket egy huszonegy éves fiú készítette! Pedig igen. A srác alig két éve foglalkozik a fényképezéssel, ám saját bevallása szerint olyannyira rákattant, hogy szinte letenni sem tudja a gépet. Ami azonban engem most megfogott, az nem feltétlenül a képek minősége, hanem az a különleges hangulat, ami árad az egyes sorozatokból. Valami megfoghatatlan, nagyon emberi és mégis nagyon rideg érzés körvonalazódik. Egyszerre mutatja meg az ember apró, kicsiny, semmi voltát a természetben, mint azt, hogy az ember által kreált város halott váz csupán alkotója jelenléte nélkül.

Az Immaculate sorozatban pont ez utóbbit örökítette meg Brulat - a nappal nyüzsgő, élettel, zsivajjal teli üzleti negyed éjjeli halálát, a kiürült kísértetvárost, ahol az ember az egyetlen élő szövet.

Ezzel szemben Primates sorozatában az ember - mint mindenhol, itt is lemeztelenítve - csak egy hangsúlytalan apró pont az élő, létező, hatalmas természetben. Abban a természetben, ami az embert egyenrangúnak tekinti a fával vagy a kővel. Feltéve, hogy nincs nála semmi, amivel kárt okozhatna. Az ember egy a létezők között.

Furcsa, de ettől az egésztől valami halvány, ám elemi szorongás lesz rajtam úrrá. Hát még ettől.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások