Divat

A blogbirodalom visszavág

5671

Korábban készítettünk nektek egy összeállítást kedvenc bloggereinkből, akiket számos más divattal foglalkozó kiadvány mutat be szerte a világon, hiszen vitathatatlanul átalakulóban van a divatújságírás - éppen a blogok és a bloggerek tevékenykedései miatt. Míg egyesek üdvözlik a hobbi fashionistákat, addig mások pusztán "kihasználják" a bloggereket, és csak helykitöltős anyagokat készítenek velük, róluk. Megint mások vetélytársakat látnak bennük, és féltékenyek, hiszen a "divatújságíráshoz" nem kell papír, elég ha az illetőnek van szépérzéke, írói stílusa és lelkesedik a téma iránt, amiről természetesen mindent tud. Általában a bloggerek kedvtelésből űzik azt, amit csinálnak, és eszükbe sem jut a legnagyobbak helyére pályázni - persze ilyenek is akadnak, de ebben az esetben mi azt mondjuk: győzzön a jobb. Megpróbálunk utánajárni, mi lehet az oka a szerkesztők kontra bloggerek vitának, és vajon hova fajulhat ez az egész acsarkodás?

Tavi, az ürügy

A divatblogok szaporodásával a feszültség egyre nőtt, így várható volt, hogy a két tábor, a hivatásosak és a nem hivatásosak egyszercsak egymásnak feszülnek. Az ellentétek megnyilvánulására kitűnő ok Tavi, a tizenhárom éves bloggerlány. Tavi fiatal kora miatt kitűnt az idősebb divatbloggerek közül, így hamar felkapta a sajtó. Tavi "karrierje" még csak most indul, így nem tudható, hogy milyen hosszú életű lesz, de valószínűsítjük, hogy a sajtó felkapja, kihasználja, majd szépen elfelejti. Az persze senkit nem érdekel majd, hogy egy kiskamasz lány belül ezt mégis hogyan éli meg (látszólag Tavi szüleit sem). Szóval Tavit híres lett, az első sorban ül a divatheteken, ott mosolyog Marc Jacobs mellett a fotókon és a Rodarte-től ajándékba kapott harisnyát viseli.

Sokan megkérdőjelezik, hogy egyedül csinálja-e az egész blogot vagy van mögötte valaki, ahogyan például a gyerek-szépségkirálynő jelöltek mögött is van egy saját álmait gyerekével megvalósító anya. Tegyük fel, hogy Tavi valóban egyedül csinálja az egész blogolást, hiszen tehetsége és érzéke van a divathoz, de még ha így is van: helye van egy kamaszlánynak a bemutatókon? Akik meghívják, azok feltételezetően úgy gondolják, hogy igen, míg sok második sorba szorult divatszerkesztő pont az ellenkezőképpen vélekedik, s ennek hangot is adnak. Legutóbb például az történt, hogy Tavi hatalmas lila masnijától nem látott a Fashionably Independet munkatársa, ezt jól meg is írta, amire Tavi megdöbbentő felnőttséggel válaszolt blogjában. Míg a divatszerkesztő felháborodva szította az indulatokat, addig Tavi kommunikációra szólította fel - ahelyett, hogy cikket ír, kocogtassa meg a vállát a bemutatón, és közölje, hogy nem lát a masnitól, így azonnal, ott helyben orvosolhatják a problémát. És nem ez volt az egyetlen hőbörgést kiváltó lépés, ugyanis Sarah Mower, a Telegraph tudósítója hasonló kirohanást intézett Tavi ellen. A divatveterán korántsem válogatott a szavak között, mikor a következőket mondta tizenhárom éves pályatársáról - "Gallianóval készültem interjúzni a Dior bemutató után, mikor a backstagebe vezető úton majdnem elestem egy alacsony, ősz hajú nőben, aki hátulról nézve hetvenéves japán divatőrültnek tűnt, hiszen tetőtől talpig Comme des Garcons-t viselt. Mikor megfordult, láttam, hogy ő valójában Tavi Gevinson, aki látszólag nem tett sokat azért, hogy Galliano közelébe férkőzhessen. Én azért megkérdezném Gevinson papától, hogy vajon miért gondolta, hogy iskola helyett a lánya haute couture bemutatókon vegyen részt, ahol a fotósok sztárként kezelik? Vagy miért gondolta, hogy jó az ha kislánya modellt áll a Pop és a Love magazinoknak?"

http://poshglam.com/wp-content/uploads/2009/12/poshglamtimes.jpg

Sarah kérdéseire mi is válaszokat keresünk, de mielőtt elvesznénk a prekoncepciók és az összeesküvéselméletek hálójában, ne feledjük, hogy a Tavi-jelensége nem kivételes: sorolhatnánk még a bloggereket, akikre lányok/nők milliói tekintenek afféle virtuális barátnőként. Hogy miért? Mert azzal, hogy kiépült ez a végeláthatatlan és szövevényes hálózat, amit internetnek nevezünk, nemcsak a könnyű és gyors kommunikáció lehetőségét alapoztuk meg, de a véleménynyilvánítás forradalmát is.

Mi ez? Paradigmaváltás

Hol vannak már azok az idők mikor egy márka marketingstratégiája pusztán reklámspotokból és újsághirdetésekből állt? Ma már a közösségi oldalakon folyik a márka- és az imázsépítés, no meg persze a blogokon. A szabad tartalomszolgáltatással és véleménynyilvánítással minden eszközünk adott, hogy mi magunk váljunk véleményvezérekké, például oly módon, hogy blogolásba kezdünk. Mint tudjuk, ez teljesen ingyen van, ettől függetlenül a profit olykor komoly pénzekben mérhető. Ismeritek Jane-t, a Sea of shoes cipőfetisiszta bloggerét? Nos, Jane-t egészen az Urban Outfitters tervezőasztaláig repítette a klaviatúraverés, hiszen a fiatal lányka saját nevével szignózott cipőkollekciót tervezett a márkának. És ez nem az első, és bizonyára nem is az utolsó ilyen példa. A brandek - és itt beszélhetünk FMCG termékekről vagy a nagy divatházak kollekcióiról - rájöttek, hogy a bloggerekké vált vélemények szava korántsem ér kevesebbet, mint a vezető lapok legnépszerűbb publicistáinak sorai. Sőt. Gondoljunk csak bele, a bloggerek jóval közelebb állnak hozzánk, belelátunk a mindennapjaikba, tudjuk, hogy kikkel járnak, hogy mit ebédelnek, azt is hogy, hová mennek nyaralni, mindent. Érthető, hogy ez a jól informáltság folytonosan fenntartható érdeklődést eredményez, de - és ez a legfontosabb - érzelmi kötődést is. Hát nem szívesebben vásárolunk abban a netes áruházban, vagy viseljük azt a márkát, amit hőn szeretett bloggerünk tiszta szívvel ajánlott?

Az egész paradigmaváltás lényege ebben rejlik, hiszen már nemcsak marketingről beszélünk, hanem olyan pr-ról, ami nem pusztán eladásra, sokkal inkább maradéktalanul őszinte kapcsolatépítésre ösztönöz. Nézzünk csak körbe az rss feedjeinkben, görgessük csak le a Kedvencek fül alatt megbúvó címeket, és gyorsan kiderül, hogy a legjobb marketingesek már nem üvegpalotákban ténykednek, hanem hálószobájuk kényelmében ösztönöznek minket vásárlásra. Ezek után meglepő, hogy lassan már a legpatinásabb divatházak is sajtómegjelenésként tekintenek a postokra? Kislányos ábránd lenne azt gondolni, hogy a divatszerkesztők tétlenül szemlélik a változást, hiszen nemcsak hírnevüket, de állásukat is veszélyeztetik az önjelölt szakértők. Vannak úgynevezett szakértői heurisztikák, amiket már jól ismerünk a reklámokból - mikor egy bennfentes vagy épp egy szakember adja nevét és arcát az adott termékhez, s az minden esetben meggyőzőbb, mintha pusztán a marketing sallangot pumpálnák az agyunkba.

Nem elképzelhetetlen, hogy az elkövetkezendőkben épp erre a hozzáértésre és tapasztalatra apellálnak majd a divatvilág nagyasszonyai, ezzel természetesen csak növelve a szakadékot profik és lelkes amatőrök között. Butaságot mond az, aki szerint a jövőben teljesen elmosódhatnak a határok bloggerek és újságírók között, hiszen az egyik legfontosabb elemről még nem beszéltünk - a bloggerekben azért bízunk, mert tudjuk, hogy mindig saját, őszinte és megalapozott véleményüket osztják meg velünk, nem kötik őket mindenféle pénzes megállapodások. De mi történne akkor, ha a jövőben ezt az önállóságot felcserélné az egyes divatházak égiszeben való mozgolódás? Minden bizonnyal kegyvesztetté válnának kedvenc netes naplóíróink, legalábbis a régi olvasók részéről biztosan, a sikerük kulcsa pedig épp olyan, mint bármelyik más online felület esetében - minél több az olvasó, annál nagyobb a befolyás. 

Sok hivatásos divattal foglalkozó háborog a bloggerek térhódításán, és azon, hogy a tervezők számára már-már fontosabb a véleményük, mint amit a magazinok írnak. Ez nem csoda, hiszen egy-egy angol nyelven írt népszerű blogot több ezren is látogathatnak naponta, s lássuk be, kissé kínos lenne, ha a divatszerkesztők nyíltan hangot adnának féltékenységüknek, irigységüknek. viszont Tavival azonban más a helyzet - háboroghatnak a kora miatt, és e mögött számos más okot is el lehet bújtatni, így ha burkolt indokkal is, de egymásnak feszülhetnek az ellentétek. Akárcsak a háborúk esetében, amik szintén nem a valós konfliktus miatt, hanem mondvacsinált okkal robbantak ki. Casus belli, mondják a történészek, mi pedig azt mondjuk cat fight, hiszen megvan az ürügy, szabad hadviselés van, jóllehet nők uralják a terepet. 

A konfliktus tipikusan a csajoknál tapasztaltak szerint tört a felszínre - köztudott, hogy mi nők hajlamosak vagyunk egymás háta mögött kibeszélni a másikat, ócsárolni és szidni nőtársainkat. Emlékezzeünk csak vissza, hogy már az általános iskolában is furkálódtunk és úgy tűnik, a felnőtt nők sem sokban különböznek az iskolaköpenyes lánykáktól: viselkedésük, habitusuk, konfliktuskezelési technikájuk az évek során mit sem változik. A sok férfi ellenére a divatszakmában pedig vitathatatlanul több a csaj, így több lehet a féltékenységből adódó konfliktus is.

Együttműködés?

Az már egy teljesen külön téma volna, hogy egy tizenhárom éves kamaszlánynak mekkora létjogosultsága van a divat legnagyobb személyeivel együtt a legnevesebb rendezvényeken szerepelni az iskolai teendők és a barátokkal való lógás helyett. Nem álszenteskedünk, komolyan kérdezzük. És az megint csak más kérdés, hogy ez a kislány miért öltözik öregasszonynak, miért nem korához passzoló ruhákat hord? Inkább foglalkozzunk a divatszerkesztők és a bloggerek ellentétével, próbáljuk meg feltárni az okokat.

Nem ritka, hogy a bloggerek egy-egy magazin anyagát postolják az oldalukon, ezeket elemzik, ezekről írnak véleményeket. De ma már az sem furcsa, ha egy-egy újság oldaláról bloggerek mosolyognak vissza ránk. Tavi a Pop címlapjáig jutott, de a Style Bytes bloggere is szerepelt az Amica nevű kiadványban, Karla pedig a Teen Vogue-ban. De hozhatunk itthonról is példákat, hiszen a Reggeli a Tiffanynál írója több más bloggerrel együtt szerepelt a Marie Claire-ben, de a Glamour is összegyűjtötte a hazai hobbi fashionistákat. Tehát vannak próbálkozások arra, hogy miként használják fel a hivatásos magazinok a bloggerek népszerűségét - az eddig interneten nyomuló divatfanatikus nyomtatásban is lehetőséget kap, az újság pedig tartalomhoz jut, az ellenségeskedés vagy megszűnik, vagy láthatatlanul meghúzódik a felszín alatt. Egyelőre inkább csak az utóbbiról beszélhetünk.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások