Divat

Fiatal magyar tehetségek #23

5659

Az Emesha nevű márkát már korábban mi is bemutattuk nektek, ezúttal viszont kedvenc bloggerünk, a mashKULTURE Juicy faggatta a tervezőlányt egy interjú erejéig munkájáról és sikereiről. Sok olyan érdekességet tartogat a beszélgetés, amelyek a korábbi anyagunkból nem derültek ki.

Nagy Emese divattervező a London College of Fashion-ben végezte tanulmányait. 2008 végén alapította meg Emesha névre keresztelt divatmárkáját, amely 2009 szeptemberében New Yorkban debütált a Nolcha Divathét keretében. A márka lényege, hogy környezetbarát és etikus. Mivel a ruhák luxuskivitelben készülnek, így Emese nagy hangsúlyt fektet a minőségre.

A tervezőlány hét évet töltött Londonban, ezalatt olyan dologra volt lehetősége, ami csak keveseknek adatik meg az életben. 2004 és 2005 között gyakorlati évét a divatvilág nagyasszonyánál, Vivienne Westwood-nál töltötte. Az ott töltött időről, kitartásról, szerencséről, nehézségekről, álmokról és tervekről olvassatok a folytatásban! És persze ne feledkezzetek meg a képekről sem!

Miért pont a divat irányába indultál? Mindig is vonzott ez a világ?
Klasszikus Barbie babás történettel indult. Gyerekként volt egy kedvenc Barbiem, Lilinek hívták. Rocksztár Barbie volt, gyönyörű göndör vörös hajjal, de mindössze egy mikrofonja és egy csillogó fellépő ruhája volt, így gyorsan elkezdtem ruhákat kreálni neki, hogy ki tudjon szegény menni az „utcára” is. Ez olyan szintű „hobbivá” alakult, hogy ha bárki átjött hozzánk, rögtön befogtam babaruhát varrni… Amikor elajándékoztam Lilit, két hatalmas zsák ruha is járt hozzá. Persze én is feltúrtam Anyu ruhatárát kislányként néhányszor, és a ruháiban illetve magassarkúiban tipegtem a tükör előtt, de legnagyobb hatással a TV-ben akkoriban még ritkán mutogatott divatbemutatók voltak.

A képzőművészeti tárgyak egyébként már gyerekként is vonzottak, de igazából a középiskolai tanulmányaim során nyílt lehetőségem ezek széles skálájával megismerkedni. Tanultam rajzolni, festeni, ékszereket készíteni, kerámiázni és fotózni. A gimi elvégzése után nagy válaszút előtt álltam, mivel sok tárgy volt rám nagy hatással, de egyik sem annyira, mint maga a divat.

Emesha kreációi itt!

Diplomádat a London Collage of Fashion-ön szerezted. Az egyetem alatt lehetőséged nyílt arra, hogy a divatélet nagyasszonyánál, Vivienne Westwood-nál töltsd a gyakorlati éved. Milyen hatással volt ez Rád?
Egyik legnagyobb élményemnek tekintem az itt eltöltött évet. Jelentkeztem gyakornoknak, elküldtem az önéletrajzom, majd vártam a választ, de nem érkezett. Ezután többször is érdeklődtem telefonon, minden alkalommal megnyugtattak, hogy majd jelentkeznek, én pedig ezt akkor még nagyon naivan el is hittem. Mivel hetekkel később sem érkezett sem negatív sem pozitív válasz, úgy gondoltam, bemegyek személyesen, hátha elkeveredett valahol az az önéletrajz. Szerencsémre épp aznap nem volt bent a recepciós, így egyenesen besétáltam a londoni stúdióba, ahol találkoztam Ritával, aki a tanulók felvételét intézte. Sikerült olyan meglepetést okoznom, amely lehetőséget adott egy interjúra és ezzel együtt egy gyakorlati helyet egyik kedvenc divattervezőmnél. Ez tanított meg arra, hogy ahol az ajtó nem nyílik, ott az ablakon kell bemenni.

Fantasztikus lehetőségnek tartottam, hogy bepillanthatok egy igazi divatház mindennapjaiba és olyan emberekkel találkozhatok nap mint nap, akiket egyébként csak a TV-ben látnék. Vivienne aktívan részt vett a tervezésben, minden nap biciklivel járt dolgozni, néha még a kutyáját is hozta. A Gold Label kollekciók (Vivienne Westwood luxus vonala) minden szezonban a párizsi divathéten kerülnek bemutatásra, ezek egyikén én is részt vehettem a csapat tagjaként. Egy ilyen divatbemutató színfalai mögött hihetetlen pezsgés és felfokozott hangulat van, amely egy életre meghatározta a divat iránti elhivatottságomat.

Nagyon sok időt töltöttél külföldön, most mégis úgy döntöttél, hogy itthon kamatoztatod a megszerzett tudást. Mi hozott haza?
Külföldről általában az az elképzelése az embereknek, hogy ott minden jobb és könnyebb, pedig még keményebben kell dolgozni az elismerésért, mivel nagyobb a konkurencia és idegenként hátrányosabb helyzetből indulunk. Hét évet töltöttem Londonban és hiányzott már a nyár is… :)

Honnan merítesz inspirációt? Mesélj a legutóbbi munkádról!
Minden kollekciónak más az alapötlete, témája, de nagyon szeretek formákat átalakítani. A végzős kollekcióm alapötlete egy túlméretezett nadrág volt, amit utána kabáttá, szoknyává, blúzzá, stb. alakítottam. A 2010-es tavaszi/nyári kollekció alapja kissé más, itt a baseball uniformis elemeit formáltam és alakítgattam, amely ebből kifolyólag hordhatóbb és modernebb. New Yorkban, a kollekció bemutatása során ismerkedtem meg a Nolcha igazgatójával, Lynn-nel, akinek nagyon tetszett a kollekció ötlete, így az egyik öltözéket most a londoni divathét egyik általuk szervezett eseményére veszi majd fel!

A kollekció kampányképeiért szeretnék még egyszer köszönetet mondani a stáb tagjainak! Réthey-Prikkel Tamásnak a fotóért, Hortobágyi Kászonnak a hajért, Fazekas Richárdnak a sminkért és persze a modellnek Bánó Izabellának!

Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek?
Több meghatározó sikerélményem is volt már eddig, az egyik a London College of Fashion-re való bejutás. Sikerült rögtön felvételt nyernem az első próbálkozás alkalmával, de sajnos az anyagi kereteim nem engedték meg, hogy azonnal elkezdjem az iskolát. Kitartás, sok munka és némi szerencse is kellett ahhoz, hogy el tudjam végezni, de megtanultam küzdeni azért, amit el akarok érni.

Másik sikerélményem a végzős kollekcióm bemutatása volt. Az egyetem elvégzése után felvételt nyertem vele az Alternative Fashion Week-re, most pedig az „igazi” londoni divathétre, a London Fashion Week-re készülök.

Mit gondolsz a magyarok divathoz fűződő viszonyáról?
Úgy gondolom, hogy a fiatalok nyitottabbak az új gondolkodásmódra és divatirányzatokra, amit nagyon fontosnak tartok. Viszont a legfontosabb az, hogy mindenki kialakítsa saját egyéniségének megfelelő stílusát. A ruhákat megfelelő arányban és színösszhangban kell összeválogatni, nem feltétlenül a legújabb trendeknek megfelelően, mert a ruháknak az a lényege, hogy jól érezzük benne magunkat, ezáltal növeljék az önbizalmunkat! Mindenkinek más áll jól, az ember személyiségének tükröződnie kell az öltözködésén, amire Chanel egyszer találóan megjegyezte, hogy: „Nézd meg a nőt a ruhában. Ha nincs nő, nincs ruha.”

Hol látod magad pár év múlva?
Sok mindent szeretnék tenni. Stílust formálni egy divattervező kollégával, felhívni az emberek figyelmét a környezettudatosságra a divat segítségével, de van néhány új projekt is készülőben. Munkám egy része még mindig Londonhoz köt, de mindenképp szeretnék itthon több időt tölteni, hazai szakemberekkel dolgozni és részt venni az itthoni divatélet alakításában is.

Köszi mashKULTURE Juicy!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások