Lélek

Veled sem, nélküled sem

5647

A csapból is az folyik, hogy manapság mennyi kapcsolat bomlik fel és már rég nem divat a több évtizedes házasság. Fogyasztói társadalomban élünk, nincs mese. Ami elromlott, kidobjuk, veszünk helyette egy csilli-villit, jobbat, drágábbat, még ha beledöglünk, akkor sem mászunk bele ugyanabba a problémás termékbe. A házasságok 60%-a bomlik fel, a statisztikák szerint emelkedő tendenciával. Mindenki kerget valami jót és felpezsdítőt, elvégre Gyurcsány szerint is megérdemeljük (!!!) a fiatalabbat az öregeskedő helyett. A társkereső oldalakon eddig is hemzsegtek a kapuzárási pánikolók, a későn kapcsoló családanyák, de ami megdöbbentő, feltűntek a huszonévesek. Jól szituáltak, csinosak, igényesek és számos elvárással rendelkeznek. Mindenki a jót és jobbat hajszolja.

Ezzel szemben lépten-nyomon olyan emberekkel hoz össze a sors, akik a szokásosan udvarias kérdésre, miszerint "hogy vagytok?", mindenféle képmutatást nélkülözve, nemes egyszerűséggel felelik ezt: "hát tulajdonképpen sehogy, olyan se veled-se nélküled, de nem tudom mit csináljak..." Ha az illetővel icipicit is mélyebb a kapcsolat, adja magát a kérdés: "akkor miért?" A válaszok milyenségét embere válogatja, de a legtöbbször az a lényeg, hogy megszokásból, szeretetből, anyagi okokból, nem akarom megbántani, nincs jobb.

Saját tapasztalatból tudom, hogy egy ilyen direkt kérdésre nagyon nehéz pontos, elfogadható  választ adni. Olyat, amire a beszélgetőpartner ne vonná fel a szemöldökét és ne nézne hülyének. Egy kívülálló számára érthetetlen, hogy miért csinálod, ha ő soha nem csinálta. Mindenki tisztában van a számtalan lehetőséggel, a hatalmas választékkal. Sajnos manapság az sem kizáró ok, ha a kiszemeltnek párja, családja van, így valóban hatalmasra nőtt a vadászmező.

Egy bizonyos kor és tapasztalat után mégis iszonyú nehéz feladni akár egy haldokló kapcsolatot is. Hol van a garancia arra, hogy mással jobb, a másik nem dobálja szét a zokniját és lehajtja maga után az ülőkét, csak hogy rémes közhelyeket említsek... Sehol. És ez a probléma. A rohanó világunkban, ahol bármit és bármikor kicserélhetsz garancialevél ellenében, a kapcsolatok még nem állnak ezen a szinten. Jól is van ez így. Az érzelmek fontosak, és igen, helyénvaló egy szakítást megsiratni, a múltat eltemetni. Azt gondolom, míg világ a világ, nem lesz erre semmilyen rapid megoldás.

Ha valaki mégis kiszáll a se veled-se nélküled állapotból, olyan erőre tesz szert és olyannyira felvértezi a szívét, hogy a falak nehezen törnek át. Nőnek az elvárások, az alakuló kapcsolatnak eleve bizonyos feltételeknek kell megfelelnie, különben nagyon könnyen ég veled a vége. Talán túl könnyen, de ki akar ugyanabba hibába esni és még egyszer olyan dologban létezni, amiről tudja, hogy nem megy.

Ezekből az emberekből lesznek a megrögzött agglegények és divatos szóval élve, a szinglik. Az emberek, akik élvezni tudják az életet egyedül és barátokkal, a teljesség érzethez nincs szükségük együtt alvásra, családlátogatásra és féltékenységi drámákra. Fennen hangoztatják, hogy jó  az életük "így" is, valószínűleg tényleg az és a lelkük legmélyén is meg vannak erről győződve. De bármikor besétálhat valaki, aki hurrikánként lerombolja a falakat és hősünk egy szempillantás alatt sutba vágja az eddigi feltételeket és fenntartásokat, felveszi a rózsaszín szemüveget és ezen keresztül néz boldogan a társas jövőbe. Amíg boldog. De tanult a hibáiból, többé nem vár a csodára és könyörtelenül lelép, ha akármilyen problémát szimatol. És voilà...kész a statisztika.


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások