Elérhetetlen vagy

Egyszerűen tökéletes ez a férfi: intelligens, világlátott, jóhumorú, kedves, előzékeny, príma az ágyban, a barátnőid is imádják, ő meg téged imád, méghozzá halálosan. Mégis van egy egy apró hiba a gépezetben, nevezetesen még soha az életben nem beszéltél vele. Azt kérdezed, hogyan lehetséges ez? A következőkben elmondjuk, és még az is lehet, hogy a történet jóval ismerősebb mint gondolnád.

Kincs, ami nincs

Többször is elmondtuk már, hogy Márai Füves könyve igazi kincs lehet azok számára, akik megfoghatatlan és ki nem mondott gondolataikat szeretnék papíron látni. Természetesen a magányosságról és a szerelemre való várakozásról, az igaziról szőtt álomképekről is olvashatunk - Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami.

Ismerős érzés, ugye? A várakozásra szánt napokat, hónapokat, ne adj' isten éveket pedig hasznosan szeretnénk eltölteni, közben pedig testileg és lelkileg is nyitottak vagyunk, hogy ha betoppan az a bizonyos valaki, készek legyünk felismeri a pillanatot, a helyzetet, őt. Ez eddig rendben is van, de sajnos az emberi természet nem ilyen, és viszonylag gyorsan besokall ha nem kapja meg azt, amit szeretne, amiről azt gondolja, hogy alanyi jogon jár. Kimerítő tusa ez, hiszen egyszerre várakozunk, és a kiábrándulás biztos mezsgyéjén haladva hiszünk is a mesékben, fogalmazzunk úgy: a párkapcsolati sikertörténetekben. Borzasztó jóleső érzés tud lenni, anekdotákat hallgatni például a netes ismerkedésről, amik kifejezetten jól végződtek, eközben viszont saját kétségünk nem múlik, sőt, lehet hogy inkább csak erősödik. Érthető, hogy a sikertörténetek hallatán felhúzott szemöldökkel fanyalgunk és meglehetősen szarkasztikusan állunk mindenhez, ami kicsit is a párkapcsolathoz köthető. A szeretni vágyódásunktól és szeretetéhségünktől azonban nem szabadulhatunk egykönnyen, hiszen hallottuk már kismilliószor, hogy az ember társas lény. Igen, valóban az, épp ezért elég könnyen megcsömörlik a magánytól.

Popper Péter nagyon izgalmas gondolatmenetet oszt meg erről a lelkiállapotról - Azt gondolom, hogy az ember öngerjesztő lény. Nagyon ritkán fordul elő – s legtöbbször csak a lektűrökben – a meglátni és megszeretni egy pillanat alatt. A gyatra szerzők ezt úgy szokták kifejezni, hogy „mintha villámcsapás futott volna át mindkettejükön.” Szép lenne, de legtöbbször nem igaz. Hanem az történik, hogy az ember vágyódni kezd a szerelemre. S szinte „kinyitja magát” egy remélt szenvedély előtt. Ezért a híres magyar író, Füst Milán egy apróhirdetést szeretett volna feladni: „Meglévő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!” Nem szerencsés az egyedülálló létet a magánnyal azonosítani, mert ez nemcsak téves következtetés, de hatalmas butaság is. Első és legkézenfekvőbb ellenérv lehet önmagunk megismerése, vagy épp az önmegvalósítás. Semmi sem áll az útjába annak, hogy bármikor leemeld kedvenc könyvedet a polcról, hogy századszorra is betedd ugyanazt a dvd-t a lejátszóba, hogy a track repeatre kattintva napokig csak egyetlen számot hallgass. Igen ám, de eközben túl sok időd van gondolkodni, jóval több, mint amennyi megfékezhetné az igaziról szőtt álmok szárnybontogatását. Szép lassan meglévő szenvedélyeidhez tárgyat keresel, ha pedig nem leled, hát összepakolod fejben.

Imagine

Többségünkkel viszonylag gyakran megesik, hogy felkapja a fejét egy pasira a metrón utazva, piros lámpánál állva vagy egy bárpultnál várakozva. Néhány másodperces szerelmeinket azonban jószerivel csak egyszer látjuk, így hát gyorsan el is földeljük a tiszavirág életű liezont. De vajon mi a helyzet azokkal a férfiakkal, akik megmagyarázhatatlanul mindenütt feltűnnek, és emellett még vonzónak is tartjuk őket? Nos, a válasz csakis saját bátorságunktól függ, hiszen ez a gimiből már jól ismert felállás - ott a férfi aki nagyon bejön, lépni kéne, de mégis hogyan? Hiába teltek el az évek és halmozódtak bennünk a tapasztalatok, korántsem biztos, hogy megtesszük azt az egyetlen lépést, amiből aztán már könnyen kiderül, hogy vajon a másiknak is szemet szúrt-e az állandó "találkozás". Beszéljünk a kellemetlenebb opcióról, amikor meglévő szenvedélyeink tárgyát bár megtaláltuk, mégis csak agyban kezdjük el közös történetünket. Először ártatlan és semmitmondó képzelgésnek tűnik minden, az pedig, hogy eljövendő lelki tusáink főszereplőjeként kezeljük az áhitott pasit, na az a tipikus teljesíthetetlen küldetés. Először csak beszámolunk a kiszemeltünkről, majd felkutatjuk az összes létező közösségi oldalon, figyeljük, hogy melyik bulin lesz ott, és teljesen "véletlenül" mi is odatévedünk. Azt gondolnánk, hogy a srácról szövögetett álmok mind közelebb repítenek a tényleges kapcsolat kialakításához, csak épp ez óriási baromság. Minden ami fejben zajlik és mindaz ami a valóságban, az esetek többségében fordítottan arányos - lélekben minél inkább összpontosítunk kiválasztottunkra, ha ténylegesen is összefutunk, minden bizonnyal borítékolható a bukás. Ennek igen egyszerű oka van: ártatlannak tűnő képzelgéseink során fejben összepakoljuk a tökéletes férfit, aki rendelkezik minden tulajdonsággal, ami számunkra oly kedves. Ezek után ugye már semmi meghökkentő nincs abban, ha fejbéli szívszerelmünkkel szigorúan és kényszeresen tartjuk a két méter távolságot?

Nézzük mi a status quo - van ez a férfi aki egyszerre van iszonyú közel, és csak űrhajóval megközelíthető távolságban. Köztünk és szívszerelmünk közötti távolságot csak növeli a gyakori tény, miszerint a pasi híres ember, közszereplő, mindenütt ott van na. Még hogy kinőttünk a kamaszkorból! Persze ezt gondoljuk, aztán besétál a szuggesztív figura, tömve magabiztossággal, mi pedig rögvest visszatérünk tizenkét éves, folyton rajongó önmagunkhoz. Halmozottan tudathasadásos állapot ez, hiszen racionális énünk kétségbeesetten kapálózik mikor beállítjuk a netről lopott, a srácot ábrázoló képet a mobilunk hátterének, vagy a monitor képernyőkímélőjének, de szentimentális és - mondjuk ki - infantilis oldalunk ezekben az apró lépésekben teljesedik ki. És mint tudjuk, még legapróbb lépés sincs következmény nélkül, így hát tovább öljük energiáinkat ebbe az elképzelt kapcsolatba, míg végül mi magunk is elhisszük, hogy párkapcsolatban élünk. Képzelt szerelmünknek kétségtelenül ez a csúcspontja, és ha szerencsénk van, megment minket a barát-intervenció, akik a fájó valóságot tárják elénk. Racionalitástól megfosztott valónk pedig érthető módon sikít ezekből a beszélgetésektől, hiszen a képzelt kapcsolatban élő nő mindennek jelentést tulajdonít, ami fejbéli szerelméhez köthető. Iszonyú könnyű arra apellálni, hogy véletlenek márpedig nincsenek, jóllehet mégis pusztán a véletlen műve, hogy akár hetente kétszer is ugyanabba a kocsmába térjünk be. Egészen őszintén van ennek bármi jelentősége? Többnyire nincs, hiszen csak rosszul érezzük magunkat a pasi jelenlétében, aki nyilvánvalóan azt sem tudja, hogy kik vagyunk, pedig lélekben mi már elképzeltük, hogy kertes házban élünk, két gyerekkel és videós kapucsengővel.

Érzelmi detoxikáló

Elképzelt kapcsolatainkban előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor le kell számolnunk lassan démonná váló képzelt szerelmünkkel, akit elérhetetlen égi magasságokba emeltünk. Némi józansággal mi magunk is belátjuk, hogy nem történt más, mint kreáltunk egy álomférfit, akinek fizikai valóját feltöltöttük az általunk preferált tulajdonságokkal. Ha ezt sikerül tisztázni, kénytelenek vagyunk nekiveselkedni a jóval bonyolultabb és minden bizonnyal fájdalmas válaszokat tartogató kérdésnek - Vajon miért tettük ezt? Megannyi válasz lehetséges, amelyek felkutatásához érdemes visszatérni abba a nyugalomba, amitől anno szabadulni akartunk. Most már semmi sem áll az útjába annak, hogy bármikor leemeld kedvenc könyvedet a polcról, hogy századszorra is betedd ugyanazt a dvd-t a lejátszóba, hogy a track repeat-re kattintva napokig csak egyetlen számot hallgass és annak tekintsd képzelt szerelmedet ami: egy egyszerű ember, se több se kevesebb. Passiód jutalma pedig egyszerű, de annál jótékonyabb - a 2x2 józansága hull rád.