Lélek

Döglődni nem égő

5599

Saját oldalunkat már ismerjük, nagyon jól tudjuk, hogy milyen érzés szakítás után utoljára megcsókolni a másikat, tudjuk, hogy milyen nehéz megszokni az egyedüllétet és az sem ismeretlen, hogy milyen érzés másnap bemenni a munkahelyre, és eljátszani a törhetetlent. Ezek sajnos senkinek sem új érzések, arról viszont már jóval kevesebbet tudunk, hogy milyen lehet a másik oldalon állni, és most nem arról beszélünk, hogy miként érzi magát kidobott exünk, hanem összességében milyen viselkedésformák jellemzik a frissen kitett srácokat. Kötözködni persze lehet, de ez még nem jelenti azt, hogy a lejjebb leírtak ne lennének nagyon is valóságos jelenségek, hiszen manapság épp elég megtört szívű pasi van a környezetünkben.

Há' szakított!

A kapcsolat felrúgása után megtört szívű barátunk előbb vagy utóbb, de biztosan kitálal, azonban ne várjunk hosszas és szívfacsaró eszmefuttatást, hiszen csak napok kérdése, és tudatára ébred a srác. Hogy mi történik akkor? Kedélyállapota kiszámíthatatlanná válik, és egymást érik a "Jézusom, mennyire kivagyok" és a "Jeee, minden oké" kijelentések. Érthető, hogy nem tudjuk mire vélni ezt a hektikus magatartást, vagyis adott, hogy napról napra feltesszük a kérdést: Hogy vagy? Minden bizonnyal őszinte választ várunk, de hogy megkapjuk-e, na az már korántsem biztos. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kidobott pasi elég könnyedén átlép a "gyűlölöm az exet" szakaszba, amikor is minden, a volt barátnőt illető jelző negatív színben tünteti fel a csajt, sőt ilyenkor tudhatunk meg olyan, a srácban mélyen elnyomott sérelmeket, amik nem bukkantak fel az együtt töltött idő alatt. Hőzöngés vége, eltelik két nap, és már megint a világ fájdalma ül ki pórul járt barátunk arcára. Ezen sincs mit boncolgatni, hiszen ő maga mondja el: a magány borzasztó, a közös emlékeket el kellene tüntetni, de egyszerűen nem megy, a csajnál maradt cuccokat sürgősen vissza kell szerezni. A kegyetlen cafka előtt pedig palástolni kell az elmúlt napok gyötrelmeit, amik leginkább az arcon, illetve a lakásban szétdobált szennyesben és koszos edényekben öltenek testet.

A megtört szívű pasit faggatni kell, hiszen magától csak nagyon ritkán zúdítja a világra a problémáját, így hát kérdezgessük, boncolgassuk a zátonyra futott kapcsolatot, már ha ő is akarja. Kezdünk aggódni, hogy szegény srác lassan bezöldül és felőröli a kín, amikor is befut az infó: összezuhantnak hitt cimboránk igencsak belecsapott az életbe. Aztán persze ő is beszámol az átduhajkodott éjszakákról, az elfogyasztott alkoholegységekről és a begyűjtött skalpokról. Igen, ez az a pont, ahol nagyon különbözik egymástól a megtört szívű nő és a megtört szívű férfi: utóbbinak nem esik nehezére megosztani mással az ex épp hogy kihűlt helyét. Szó sincs arról, hogy minden férfi így viselkedik, alapból több sebből vérzik minden olyan mondat, ami úgy kezdődik, hogy "Minden pasi...". Ettől függetlenül a jelenség létezik, sőt minden bizonnyal ti is tapasztaltátok már, milyen elképedve állni, és nem kicsit baleknak érezni magunkat, mert amíg mi kiutat keresünk a posványból, addig állítólagosan összetört barátunk vígan hempereg. És tényleg hempergésről van szó, mert bőven ellát minket információval az új csaj képességeit illetően, sőt zavaróan könnyelműen nyilatkozik az esetleges folytatásról, a női fejben pedig érthető módon kigyullad az alarm feliratú izzó. A cikk is ezen apropóból született, hiszen értetlenül nézzük férfi barátaink szabados életstílusát, és nem azért, mert bármi probléma van a szabad(os)sággal, hanem mert nyilvánvalóan pótcselekvésről van szó.

Oké, akkor ezt próbáljuk kellő empátiával tálalni, és értessük meg, hogy döglődni igenis szabad, attól senki sem lesz gyengébb, hogy kimondja: Én most cefetül vagyok! A kimondatlan sérelmek jó eséllyel csak tornyosulnak, a könnyelmű hódításokkal egyetemben, és arról még szót sem ejtettünk, hogy milyenek ezek a hódítások. Először is, jó ha az új nő fiatalabb mint az ex, minél zsengébb, annál jobb, szexuálisan legyen igen felvilágosult, vagyis az ágybéli kizsigerelést ne értelmezze akként, ami. Ha ezek megvannak, az összetört ázsió néhány darabja máris helyére került, hiszen kell-e annál nagyobb önigazolás, mint harmincvalahány évesként alig huszonéves csajszikat hajtani? Nemigen. Lényegében elhanyagolható, hogy a lányok tudják-e, hogy hüvellyel megáldott köpőcsészeként szolgálnak, vagy jóhiszeműen és tiszta érzelmekkel lépnek ki a bugyiból? Érthető módon ez utóbbival van bibi, hiszen az ilyen úgy válik eszközzé, hogy közben célnak hiszi magát. Arról a butaságról pedig tényleg csak annyira ejtsünk szót, hogy az a lány, akinek nem tűnik fel, hogy az a srác akiért rajong "furcsa mód" néhány nappal a szakítása után hívja át borozni, az naivitását korlátozza csak a Barbie és Ken babákkal való játszadozásra. Mély pszichológiai boncolgatásba pedig csak addig kell belemenni, hogy míg a férfi birtokol, addig a nő befogad, amihez -ha csak időszakosan is- de elengedhetetlen az érzelmi töltet. Ez egy óriási különbség a két nem között, ami így működik a kezdetek óta és így lesz addig, amíg férfi és nő egymás mellett él ezen a bolygón.

Muszáj feltenni magunknak a kérdést, hogy vajon bennünk van a hiba és mi rágjuk teljesen feleslegesen az öklünket szakítás után? Ahogy a mellékelt ábra mutatja, lehet másképp is reagálni a szakításra, bár az továbbra is homály, hogy vajon a látszólagos kiegyensúlyozottság mikor hullik darabokra. Lehet, hogy soha, de az is lehet, hogy elég egy gondolatfoszlány, ami az exbarátnőre és a múltra emlékeztet, és máris kiderül, hogy a tetszhalottból lett macsó hamis illúzió csupán. Jó lenne, ha azt mondhatnánk, hogy képesek vagyunk "jó útra téríteni" összetört szívű barátainkat, de a gyakorlat sajnos nem ezt mutatja, hiszen rendre megkapjuk, hogy féltékenyek vagyunk a nálunk jóval fiatalabb csajokra. Srácok, komolyan nem erről van szó, ha féltékenyek vagyunk, azt elmondjuk, pláne egy barátságban, ami elvileg ugye az őszinteségre épül. Egyikünk sem kéri, hogy akit kidobtak, az dőljön a kardjába, de játszani a műanyag adoniszt közben pedig kihasználni mindenkit, aki jóhiszeműen közeledik nemcsak öncélú, de végtelenül éretlen magatartás.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások