Lélek

Online társkeresés

5542

Az online társkereső remek eszköz, ha tudjuk, mire kell figyelni, ám ha nem tudjuk, annál nagyobbat csalódhatunk. Aki rossz hírét kelti ennek a párszerzési módszernek, az – szinte minden esetben – egyszerűen nem tudta, mire kell figyelnie, elkövette a típushibákat, és természetesen csalódott is.

Hogyan kerülhetjük hát el a buktatókat...?

Ami azt illeti, meglepően egyszerűen. A legalapvetőbb kulcsszavak – kortól és nemtől függetlenül – a következők: őszinteség, értelem, igényesség, alaposság, figyelem. Ezt rövidesen kifejtem bővebben is, ám mindenekelőtt gyorsan eloszlatnék két közkeletű tévhitet: „Társkeresőre csak a „lúzerek” fanyalodnak, akik „élőben már senkinek se kellenek.” Ez, kérem szépen, úgy butaság, ahogy van, annak ellenére, hogy természetesen valóban van egy-két ember, akikkel tényleg ez a helyzet. Ők azonban a kisebbség.

A többség egyszerűen azért keres társat a neten, mert – amint ez lejjebb is kifejtésre kerül majd – ez egy rendkívül hatékony eszköz. Lehetőséget ad rá ugyanis, hogy még azelőtt megtudjunk lényeges részleteket a másikról, mielőtt egy szót is szóltunk volna hozzá – olyan részleteket, amiket élőben csak hosszas beszélgetéssel deríthetnénk ki. Ez pedig azért hasznos, mert így valóban meg sem kell szólítanunk azokat, akiket láthatóan nem is érdemes, viszont pillanatok alatt megtalálhatjuk azokat, akiket annál is inkább, és minden figyelmünket rájuk összpontosíthatjuk. „Társkeresőn mindenki azt mond magáról, amit akar. Hazudnak, átejtenek, becsapnak.”

Az előbbihez hasonlóan ennek is van valóságalapja, valóban vannak ilyenek, viszont szerencsére megint nem olyan sokan, mint hinné az ember. A többség felfogja, hogy semmi értelme hazudni, aki pedig nem fogja fel, azt az esetek nagy részében könnyen és gyorsan le is lehet leplezni (erről is lesz szó rövidesen), így aztán nem is érdemes időt vesztegetni rá. Egyszerűen tovább kell lépni és folytatni a keresést.

Ha ez még nem győzött meg, fontold meg ezt is: az ember mindenhol csak ember. Élőben is, neten is. Aki hazudós, az élőben is hazudnik, csak másról. De maga a hazugság megmarad,ez nem a nettől függ, hanem az embertől. Hazudósok, hülyék pedig vannak élőben is és neten is. Szerencsére azonban normálisak is, szintúgy élőben is, neten is. Ezért tehát a netes ismerkedés semmivel sem rosszabb, mint az élő. Egyszerűen egy új helyszín, azonban ennek is éppúgy megvannak maga a finomságai, mint az élő ismerkedésnek, és ha ezeket nem ismerjük, akkor valóban ugyanolyan könnyen ráfázhatunk, ahogy élőben is, ha óvatlanok vagyunk.

+1 tény: Több az online társkeresős sikersztori, mint gondolnád. Csak épp a csalódottak mindig hangosabbak, ezért tűnik úgy, hogy többen is vannak. Ha belegondolsz, ez az élet minden más területére is igaz: rádióból, tévéből, újságból, de még ismerősöktől is milyen hírekről értesülsz leginkább...? Naná, hogy a rosszakról. Mert a rossz, az "érdekes", azon lehet szörnyülködni, mérgelődni, búslakodni, bánkódni, vagy – jó esetben – próbálni segíteni. De jóról már sokkal ritkábban hallasz, elvégre ha valami jó, azon mit kell beszélni? Nagyon jó, örülünk neki, annyi. "Szóra sem érdemes" – ez azonban hosszú távon olyan benyomást kelt, mintha a világ sokkal szörnyűbb hely lenne, mint amilyen valójában, holott egyszerűen csak iszonyatos aránytalanság áll fenn a tájékozódásunkban: a rosszról mindig értesülünk, a jóról szinte soha. Ugyanez igaz a társkeresőkre is: a sikeresen egymásra talált, évek óta boldog házasságban élő párok egyszerűen örülnek egymásnak, és még ha beszélnek is a sikerükről, mégsem olyan hangosan és sok helyütt teszik ezt, mint a csalódottak és kiábrándultak. Holott nagyon is lehet, hogy ők, a sikeresek vannak többen. Én is egy vagyok közülük, hiszen évek óta remekül megvagyunk a párommal, össze is házasodtunk, pedig online társkeresőn találtunk egymásra.

Fontos: nem véletlenül használtam a „siker” szót a „szerencse” helyett. A szerencsének ugyanis vajmi kevés köze van mindehhez, ám annál több a figyelmességnek és a józanságnak. NINCS „Nagy Ő” legalábbis abban az értelemben semmiképp, hogy csak egyetlen egy lenne belőle. Csak „egyezési szint” van: egyesek jobban illenek hozzád, mások kevésbé. Viszont bárkiből, aki eléggé illik hozzád, lehet „Nagy Ő” és ha aztán mégsem bizonyul „elég nagynak” az a bizonyos Ő, akkor majd lesz másik.

Ennyi felvezetés után lássuk is a medvét – vagyis, hogy mire is kell ügyelni...

Az adatlapod összeállításánál
1.) Légy őszinte. Mindenben. Hazudni felesleges. Úgyis lebuksz az első élő találkozón, és onnan már nem lesz folytatás, plusz el is könyvelnek hazudósnak. Ha teszel fel fényképet, az valóban téged ábrázoljon az előbb leírt ok miatt, és lehetőleg teljesen hétköznapi állapotodban, hiszen akkor vagy igazán önmagad.

2.) Légy alapos. Adj meg minden lényeges adatot: kor, magasság, szemszín, hajszín, bőrszín, alkat, súly, érdeklődési körök, kedvenc könyvek / filmek / zenék / időtöltés / ételek / italok, gondolkodásmód, politikai / vallási nézetek. Miért? Egyrészt, emlékezz az 1.) pontra: hazudni nem érdemes. Másrészt, mint feljebb említettem, az online társkeresés legfőbb előnye éppen az, hogy pillanatok alatt megtudhat az ember bárkiről olyan fontos dolgokat, amiket élőben csak hosszas beszélgetéssel deríthetne ki. Ha tehát ily módon legalább egy hozzávetőleges vázlatot adsz magadról, úgy az oldalad láttán már könnyen felmérheti bármely potenciális érdeklődő, hogy mennyi közös vonásotok van, és ha van elég, annál nagyobb eséllyel is jelentkezik majd. Ha pedig felmerül benned a kérdés, hogy ugyan miért kéne leírnod a politikai / vallási nézeteidet is, akkor a válasz a következő: egyszerűen azért, mert ez a két tényező nagyon komoly súrlódási pontot jelenthet minden egyéb hasonlóság ellenére is, ha szöges ellentétben állnak egymással a két fél esetében. Ha pedig egy ilyen szöges ellentét csak később derül ki, azzal jó esetben csak sok időt vesztegetsz el, rossz esetben meg (ha közben már kialakult valami) még nagyobb csalódás lesz a vége. Ne bízz abban, hogy majd te megneveled és megváltoztatod, felesleges. Ez sajnos nem ilyen egyszerű, mivel mindkét tényező meggyőződéses alapon működik, vagyis az illető meg van győződve az igazáról, tehát a tények sem hozzák zavarba, attól ő még köti az ebet a karóhoz. Fölösleges marakodás meg kinek kell?

3.) Fogalmazz igényesen és értelmesen. Ha az utcán odajönne hozzád egy szakadt, ápolatlan, bűzölgő csöves, majd pálinka- és cigiszagú lehelettel, sárga fogakkal randira hívna, hogy reagálnál? Nos, a neten te is ugyanezt a benyomást kelted másokban akkor, ha igénytelenül és ramatyul írsz, ha egy négy szavas mondatban hét helyesírási hibát ejtesz, kisbetűvel kezded a mondatot, oda se fütyülsz a központozásra. Élőben sem csak a másik szavait figyeljük, hanem minden mást is: mimika, gesztusok, hangszín, beszédmód, öltözködés, ápoltság. Ugyanígy, a neten sem csak a szavakat figyeljük, hanem minden mást is: fogalmazási készség, szóhasználat, helyesírás, igényesség. Azzal mindenki tisztában van, hogy élőben komolyan lerontja az esélyeit, ha szakadtan megy oda valakihez, de arra már sokkal kevesebben gondolnak, hogy ugyanez ugyanígy működik a neten is. Figyelj hát oda, szedd össze magad! És ne csak itt, ne csak erre az időre, hanem mindenhol, minden esetben, mindig. Minden körülmények között sokat lendítesz az ügyeden, bármiről is van szó, ha látszik, hogy adsz magadra és odafigyelsz a dolgaidra.

4.) Amit soha ne kövess el...
Ne írj semmi olyasmit mint pl.: „Nem is tudom, mit írhatnék.” „Nem megy nekem ez a bemutatkozás.” „Írj és megismersz.” stb. Az ilyesmi azonnali bukta. Lásd 2.) pont, a netes társkeresés legfőbb előnye, hogy az adatlapok minden lényeges adatot megmutatnak annak eldöntéséhez, hogy érdemes-e kapcsolatba lépni az emberrel. Ha bármi ilyesmit írsz, azzal csak azt éred el, főleg, ha ezzel együtt a szintén a 2.) pontban említett adatokat sem adtad meg, hogy bárki, aki rábukkan az adatlapodra, nyomban tovább is áll onnan. Hogy miért? Gondolj csak bele, mi lenne, ha mindenki ezt csinálná: értelmetlenné válna az egész. Nem írhatsz 500.000 embernek, hogy kiderítsd, kiféle-miféle. Pont ezért vannak az adatlapok, hogy első pillantásra kiderüljenek az alapok, amikre aztán már lehet majd építeni egy ismeretséget. Ha azonban ezek nincsenek a helyükön, nincs mire építeni, és a keresgélőnek sem lesz rá semmi oka, hogy kapcsolatba lépjen veled, mert nem is adsz semmit, ami felkelthetné az érdeklődését. De még ha meg is adod a 2.) pontban foglaltakat, egy ilyen szöveggel mégis sokat rontasz az esélyeiden, mivel azt üzened vele, hogy igazából te sem látsz magadban túl sok fantáziát, vagy hogy kórosan önbizalom-hiányos vagy és meg sem próbálsz tenni ellene.

Keresésnél
Mindenekelőtt, nyugi – ha idáig eljutottál, a nehezén már túl vagy. Ugyanis keresésnél is pontosan a fenti szempontok szerint érdemes mérlegelni az eléd kerülő adatlapokat: megadta-e a magáról a legfontosabb tudnivalókat, értelmesen és igényesen fogalmaz-e, képes-e legalább néhány mondatot írni magáról anélkül (vagy ahelyett), hogy egyszerűen kijelentené, hogy képtelen erre. A fentiekből az is kiderült, ugyebár, hogy mindez miért lényeges. Ha túl sok szempontnak nem felel meg egy adatlap, netán egyenesen üres, mehet is a levesbe, gyerünk tovább, a többihez. Keress minél inkább magadhoz illőt. Akivel sokban hasonlítotok, a különbségek pedig inkább érdekesek, vagy legalábbis nem zavaróak. Ne Miss vagy Mister Tökéletest keresd, mert ő permanensen szabadságolta magát a valóságból. Olyat keress, aki valóban emberi, láthatóan értelmes és illene hozzád személyiségileg, érdeklődésileg, gondolkodásmódilag is. Jó ötlet továbbá az is, ha helyben, vagy legalábbis a környéken keresgélsz: egyrészt nem lesznek gondok az utazgatással, másrészt a távkapcsolat mindig egy felettébb képlékeny dolog. Persze, ha találsz pár érdekesnek tűnő adatlapot, a nagy kérdés még mindig ott van, vagyis hogy vajon valóban igaz-e mindaz, amit leír magáról? Hogy lehet ezt eldönteni? Nos, ehhez már mindenképp be kell indítani valami kommunikációt...

A bemutatkozó levél
Mindenekelőtt, egy figyelmeztetés: Semmilyen körülmények között ne írj ilyesféle nyitólevelet:
„szia, ismi?”
„jó az adatlapod / tetszel, dumcsi?”
„kedves vagy, MSN?”

Miért? Először is, az ilyesmi nem levél, hanem spam – levélszemét, a szó minden értelmében. Túl sokan írogatnak ilyesmiket túl sokaknak, és ezért már eleve oda se figyel senki az ilyen üzenetekre, hanem nyomban törli is őket. Másodszor, a 3.) pontban foglaltaknak megfelelően ezzel egyben azt is mutatod, hogy egy igénytelen senki vagy, a szakadt csöves netes megfelelője. Nem egy jó ajánlólevél, nemde? Ehelyett inkább mutass némi kreativitást. Nyugi, nem kell ódát zengeni sem a másikról, sem magadról; nem kell epikus költeményt vagy nagyregényt rittyenteni. Egyszerűen csak össze kell szedni legalább három-négy értelmes mondatot, amiben elmondod, mi is keltette fel a leginkább az érdeklődésedet iránta (például hogy láthatólag hasonló zenéket és könyveket szeret, mint te), rámutatsz, hogy ez azért is különösen jó, mert ebben hasonlítotok, és mennyire örülsz, hogy találtál valaki hozzád hasonlót, plusz ha vannak érdekes különbségek, azokat is ki lehet emelni, de így elsőre elég lesz épp csak említést tenni róluk, hogy felkeltsd a kiszemelted érdeklődését is magad iránt. A többi meg már mehet majd ezután.

Egy ilyen levélre sokkal nagyobb eséllyel kapsz választ, mivel ilyenből jóval kevesebbet is kap mindenki, ezért jobban fel is figyelnek rájuk, főleg akkor, ha nem is esel túlzásokba, hanem tényleg csak a sima öröm és érdeklődés hangján írsz. Ha ezek után az adatlapodra kattintva még azt is látják, hogy te is egy értelmes, igényes ember vagy, az esélyeid még inkább felívelnek. Persze van az úgy, hogy valaki az esetlegesen jól kitöltött adatlapja ellenére is egyszerűen bunkó és nem válaszol még annyit se, hogy nem érdekled. Lehet az is, hogy már megtalálta a párját, csak elfelejtette törölni magát. Az is lehet, hogy túl sok levelet kap, és egyszerűen nincs annyi ideje, hogy mindegyikre reagáljon. Az is lehet, hogy egyszerűen csak nem jut nethez egy ideig valamiért. Három napot mindenki megérdemel. Ha azon túl se válaszol, egyszerűen felejtsd el és lépj tovább. Igen, van ez így, fogadd el és ne emészd magad, azzal úgyse mész semmire. Koncentrálj inkább a következő levélre.

Ha már beindult a kommunikáció
A lehető leghamarabb kérj találkozót, vagy legalábbis jelezd, hogy a magad részéről bármikor nyitott vagy erre. Miért? Először is, ezzel azt sugallod, hogy a magad részéről nincs rejtegetnivalód, teljes mértékben vállalod magad élőben is, vagyis hogy őszintén töltötted ki az adatlapodat, nem hazudtál magadról, így nem is kell attól tartanod, hogy élőben aztán majd lelepleződsz. Másodszor, ily módon a lehető leghamarabb kiderítheted a másikról is, hogy ő igazat mondott-e magáról, legalábbis a megjelenését és a stílusát, értelmi szintjét, érdeklődését tekintve mindenképp. Ha hazudott és élőben le is lepleződik, nyugodtan hagyd ott abban a pillanatban. Ha ő nem tisztelt meg téged annyival, hogy őszinte legyen veled, akkor téged sem kötelez semmi arra, hogy kínlódj vele. Egyszerűen mondd meg neki, hogy hazugokkal semmi dolgod, majd fordíts hátat és hagyd ott. Egy ilyen élmény kétségkívül tanulságos lesz neki is, te pedig a lehető legkevesebb időt vesztegetted rá, és már kereshetsz is tovább.

Fontos: ha négy-öt tartalmasabb levél után sem hajlik még találkozóra a másik, és ennek nincs érthető oka (pl. távolság), ott nagy valószínűséggel sántít valami. Lehet, hogy csak félénk, de az is lehet, hogy hazudik, és tudja, hogy élőben lelepleződne. Nyugodtan írd hát meg neki kereken, hogy te nem árulsz zsákbamacskát, és magad sem szereted, ha mások ezt teszik, ezért legalább egy kis időre mindenképp szeretnél találkozni vele élőben is, mielőtt folytatnátok az ismerkedést.

Élőben
Klisé, klisé, tudom, de akkor is add önmagad. Ez az első és legfontosabb. Neked se kényelmes, ha folyamatosan szerepet kell játszanod. Ha meg nem beléd szeret valaki, hanem a karakteredbe akit eljátszol, azzal ugyan mire mész? Előbb-utóbb leesik az álarc, borul a bili, és annál nagyobbat is fog csattanni.

Második, de legalább ilyen fontos: első találkozónak egy kötetlen séta a legjobb, nem kell beülni sehova. Egyrészt, ha úgy adódik, séta esetén bármikor faképnél lehet hagyni a másikat, nem lesz semmi, ami „odakötne” (például egy kiegyenlítésre váró számla), másrészt pedig mozgás közben többet is látni a másikból, mintha csak ül: a járásmódját, tartását, általános összeszedettség... ezekből is sok minden kiderül. Plusz, félénkebb típusok esetében az az előnye is megvan ennek, hogy nem kell folyamatosan a másik szemébe nézni, bár persze ha még ehhez képest is feltűnően kerülöd a szemkontaktust, az szintén árulkodó.

Másodjára: ha az első élmények pozitívak beülhettek valahova, de lehetőleg csak valami „közepes” helyre. Ne legyen se túl semmilyen, se túl extravagáns: előbbi igénytelenséget, utóbbi fennhéjázást sugallana. A pénz messze nem az egyetlen szempont. Fontos, de van még mellette ezernyi más, legalább olyan fontos és még fontosabb tényező is. Éppen ezért egyaránt gyanús, ha túl „extra” és az is, ha túl silány helyre invitálnak. Előbbi jó eséllyel csak fel akar vágni (vagy csak vetít, adja a nagymenőt, holott jó sokáig kuporgatott erre az egy alkalomra, esetleg egyszerűen jóban van a tulajdonossal), utóbbi pedig az alapvető igényesség hiányát sugallja. Ha a második találka is pozitívan zárult, onnan a többi már rajtatok áll. Továbbra is légy éber és figyelmes, mert még mindig derülhetnek ki stiklik, de ha idáig eljutottál, akkor már legalábbis kellően jó az esélye annak, hogy normális egyeddel van dolgod. Ettől függetlenül csak ésszel és óvatosan a továbbiakban is!

Utólagos jótanácsok
Mindig meglep, amikor azt hallom, hogy valaki nem tudja, miről beszélgethetne a másikkal, de ezek szerint tényleg vannak olyanok, akiknek ez egyáltalán nem magától értetődő. Mindenesetre, ehhez is leginkább a 2.) pont adhat ötleteket: vedd sorra, mi érdekli őt és mi érdekel téged, melyikőtöket mi foglalkoztat és máris van téma bőven. Kérdezd, hogyan és mikor kezdett érdeklődni ez meg az iránt, miért érdekli, mi érdekli benne a leginkább, aztán mondd el a saját álláspontodat is, hogy nálad mi a helyzet. Ismerkedj! Lehet érdeklődni munkahelyi / iskolai / tanulmányi / hétköznapi / nyaralási / szünidei élményekről és preferenciákról, egyező, vagy legalábbis egymással nem szöges ellentétben álló politikai és vallási nézetek esetén ezekről is lehet beszélgetni, de ugyanígy adhat témát a hely is, amerre épp jártok, ahol épp vagytok, vagy az éppen aktuális események... Végtelen a lehetőségek tárháza. És nem kell aggódni: ha egyszer már beindult a kommunikáció és valóban érdeklődtök egymás iránt, akkor mindig lesz téma.

Fontos: az sem baj ha egy ideig csendben vagytok. Van jelentőségteljes csend is, például amikor tökéletesen értitek egymást, ugyanarra gondoltok, és pillanatnyilag épp mindent megbeszéltetek. Ez nem kínos, ez természetes csend. Nem is kell tehát idegeskedni vagy feszengeni miatta. Persze ha túl gyakran és túl hosszan kerül rá sor, az már gyanús lehet, de alkalmanként, ideig-óráig teljesen rendben van. Ha kérdezel, lehetőleg ne eldöntendő kérdéseket tegyél fel (néha persze muszáj, de ha egy mód van rá, kerülendő), hanem kifejtőseket, amik mindenképp igényelnek némi magyarázatot. Ha magadról beszélsz, azt ne túl hosszan és ne is túl röviden tedd. Mondd el, ami lényeges és fontos, de hagyd őt is szóhoz jutni, kérdezd az ő véleményét is, érdeklődj felőle, ne sugalld azt, hogy leginkább a saját hangodba vagy szerelmes.

Lányok! Ti is keressetek és ti is írjatok, ha találtatok egy érdekes embert!
Nem, nem tilos. Nem, nem fognak k*-nak nézni, vagy ha mégis, akkor az az illető annyit is ér, és legalább ki is derült róla már idejekorán, hogy milyen, így máris elfelejtheted és keresgélhetsz tovább. Nem, nem „nőietlen” csak épp XXI. századi egyenjogúság. Erre persze gyakori ellenvetés, hogy „a férfi legyen férfi és vadásszon”, de mire mész a vadásszal, ha magától nem vesz észre? Plusz ennek nyomán akkor azt is mondani, hogy „a nő legyen nő és elégedjen meg a háztartásbeli-családfenntartó szerepkörrel”  de ez már nyilván nem tetszik, ugye? Nem, nem „szolgáltatod ki magad”. Érdeklődsz. Ismerkedsz. Nem azzal kell nyitni rögtön, ha bele vagy szerelmesedve. Egyszerűen azzal, hogy kíváncsi vagy rá. Ismerkedés nem kötelez semmire, ha nem tetszik, dobhatod.

Ellenben: Megkíméled magad egy csomó idegőrlő várakozástól és idegeskedéstől, hogy észrevesz-e. Neki is imponál, ha látja, hogy érdeklődsz iránta, ő is annál inkább kíváncsi lesz rád, ha pedig nem, akkor jobb is ha idejekorán kihullik a rostán. Már ezzel is megmutatod, hogy tudod, mit akarsz, és hogy nem félsz kiállni magadért. A közhiedelemmel ellentétben ez férfiaknál és nőknél is egyaránt jó és kívánatos tulajdonság, főleg hosszú távon. Számos kellemetlenséget megelőzhetsz vele.


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások