Lélek

Pajzs és kapcarongy

5560

Mit szeretünk magunkban és vajon mások mit neveznének meg legszerethetőbb tulajdonságunknak? Igen, ez nem könnyű kérdés, viszont a válaszkeresés nemcsak tanulságos és jó önismereti kiindulópont, de olyan mélyen internalizált viselkedésmintákhoz is elvezethet, amik nemcsak pillanatnyi gondolatainkat és döntéseinket befolyásoljak, hanem komplex képet adnak saját létünkről. Egyetlen tulajdonságot persze nehéz, bár már lehetetlen kiemelni, hiszen cselekedeteink, lelkiállapotunk, tapasztalataink vagy épp azok hiánya, mind befolyásolják önképünket és persze mások rólunk alkotott véleményét is. Egyetlen főbb típus azonban mindegyikünkben ott lakozik, jóllehet holdudvarában ott van a többi arcunk, megannyi "másik én" is. Érthető, hogy ki akarjuk deríteni, vajon született gondoskodó anyatípusok vagyunk, vagy harcias amazonok, ám ehhez egészen az ókorig kell visszanyúlnunk, ugyanis már az ókori görög drámákban is feltűntek az egymástól szögesen eltérő női karakterek, sőt maga archetípus kifejezés is görög eredetű. Ősképet jelent. Ha az ókori művészet újraéledt a reneszánszban, akkor a női archetípusok Carl Gustav Jungnak főnixmadárként köszönhetően támadtak fel, hiszen Freud tanítványa nem pusztán mélyen internalizált viselkedéstípusokat látott az egyes nőtípusokban, hanem például az anya-gyermek viszony egyik legfőbb meghatározóját. Hogy miért? A kisgyerek egyszerre szereti, s féli az anyját, miközben elemi nőképként is tekint rá, akiben keverednek az egyes archetípusok. Ez a keveredés nagyon fontos, hiszen a női archetípusok labirintusából ezen fonal mentén találjuk majd a kiutat.

Hol a balansz?

A világ egész körforgása az egyensúlyról szól, legyen szó világi vagy transzcendentális megközelítésről. A Jin és Jang mint a legelemibb kettősség mindenki számára ismertek, ha meglátjuk az egymásba fonódó alakokat rögtön felismerjük. Ez több ízben is kettősséget szimbolizál, s mindeközben egy egészet, egy kört alkot, melynek ikonikus tartalma ugyancsak ismert. Beszélhetünk egymást kiegészítő tudásanyagokról, színekről, érzelmekről, és persze ott van a szerelem és a párkapcsolati teljessége, ami szintén kettő alkotóelemből alkot egy egészet. A női archetípusokhoz való viszonyunk kissé hasonló ehhez a több elemből álló teljességhez, harmóniához, balanszhoz, hiszen személyiségünket felépíthetjük egyetlen fő tulajdonságra, de a holdudvarból nem hagyhatjuk ki alapszemélyiségünk összes többi "színfoltját" sem. Nem véletlenül mondjuk, hogy színfoltokról beszélünk hiszen legfőbb személyiségjegyünktől függően négy színcsoportba tartozhatunk: piros, narancssárga, kék és zöld. Hát persze, hogy a személyiségjegyek és a színek párosításánál nem vonatkoztathatunk el a színszimbolikától, így sematikusan azt mondhatjuk, hogy a piros a harcias, a narancssárga a kreatív, a kék a cizellált rendszerető, a zöld pedig a nyugodt, visszahúzódó ember színe. Szögezzük le, hogy jelen esetben felesleges párhuzamot vonni a kedvenc szín, és a személyiség színe között, hiszen ez utóbbi szimbolikus, egyezményes megoldás.

Oké, keressük a harmóniát, de mégis miket kell egyensúlyba állítanunk? Azokat a bennünk rejlő istennőket, akik bőrébe alkalomtól függően belebújunk. Nem hiába beszélünk istennőkről, hiszen a női archetípusok legfőbb személyiségjegyei mind egy anakronisztikus nőhöz/istennőhöz köthetőek, így emlékezzünk vissza Hérára, Aphroditére vagy épp Pandórára! Feleség és anya, a szépség földi megtestesítője vagy épp maga az erotika... nem könnyű választanunk, így jobb híján lavírozunk a szerepek között. "... az archetípusok bizonyos mértékig a tudatos léleknek a mélyben rejtőző fundamentumai, vagy - egy másik hasonlattal - a gyökerei, amelyeket a lélek nemcsak a szűkebb értelemben vett földbe, hanem egyáltalán a világba mélyesztett bele. Az arche­típusok készenléti rendszerek, amelyek egyúttal képek is és emóciók is. Az agyszerke­zet­tel öröklődnek, sőt ennek a pszichikai aspektusát képezik. Egyrészt a legmakacsabb ösztönös előítéleteket formálják, másrészt viszont az elgondolható leghatékonyabb segítségek az ösztönös alkalmazkodás számára." - így vélekedik Jung az archetípusokról, és ha kiragadjuk a legmakacsabb, ösztönös és előítélet szavakat, akkor máris nyilvánvaló, hogy női szerepeink között navigálni korántsem ösztönösen befolyásolt mechanizmus, inkább intuitív játék.

I’m a bitch I’m a lover

Így kezdődik a világhírű Alanis Morissette feldolgozás, amiben szintén ott a kettősség és persze a tanácstalanság, s talán az enyhe kétségbeesés is, hiszen honnan is tudhatnánk, hogy épp melyik arcunkat kell mutatnunk. Szó sincs állandó és beteges tudathasadásos állapotról, hiszen mint már említettük, a női archetípusok nagyon mélyen belénk kódoltak, így szinte elemi szinten képesek vagyunk megkülönböztetni az egyes típusokat. Elég a Willendorfi Vénuszra gondolnunk, ami aprócska mérete ellenére maga a női princípium: nagy mellek és széles csípő, minden, ami termékenységre utal. Ezennel eljutottunk az első, és a nők számára évezredekig a legfontosabbnak titulált archetípushoz, ami természetesen anya típusa. Az anya védelmező, biztonságot és melegséget nyújtó nő, akiről Oidipusz óta tudjuk, hogy nemcsak a férjnek, de bizonyos ideig a gyereknek is szexuális képzelgések tárgya. Ő a tipikus tyúkanyó figura, aggódik a körülötte lévők egészségéért, aki bármikor meghallgat másokat, és aki önmagát áldozza a családi egybetartásáért. Az anya szöges ellentéte az amazon, vagyis a harcias nő, aki önállóan is megáll a lábán, aki nem szorul az "erősebb nem" segítségére, sőt önmagát nem helyezi háttérbe a családdal szemben. Az ő ellentéte a törékenységéről és elesettségéről elhíresült nő, vagyis a szűz, a lolíta. Ő az ártatlanság manifesztációja, és igen gyakran gyerekes, néha már túljátszottan infantilis színben tűnik fel. Érdekes, hogy míg gyakran az amazon a bevehetetlen bástyát jelenti a férfinak, addig a szűz épp ellenkezőleg: a megmentésre szoruló gyenge nő. Azonban muszáj kihangsúlyozni, hogy a szűz alapvetően nem mint szexuális tárgy van jelen a férfi szemében, hiszen ezt a szerepet a szerető, durvábban szólva a szajha tölti be. Benne összpontosul minden testiség, hiszen ő a csábító nő.

Nem véletlenül írtuk a címben, hogy pajzs és (!) kapcarongy, hiszen a női archetípusok egymást mellett, egymást kiegészítve működnek a legjobban. Kár túlzásokba esni, hiszen akkor aggatják ránk azokat már unásig ismert címkéket, amiktől oly nehéz szabadulni. A munkáját szerető sikeres nőre ilyenkor húzzák rá, hogy törtető karrierista amazon, de az ellenkezője is igaz, hiszen az anyaságba teljesen belefeledkezett, mindig többesszámban beszélő nőre is előbb mondjuk, hogy anya, és csak másodsorban nő. Ennél a példánál maradva több okból az egyensúly elvesztése, hiszen ha a nő csak másodsorban nő, akkor minden bizonnyal a férje is anyaként tekint rá elsőként - bárhogy is nézzük a csábító nő szerepeköre máris a harmadik helyre csúszott. Ezek persze mind csak feltételezések, hiszen hiba lenne szemet hunyni afelett, hogy különböző férfi különböző nőtípushoz vonzódik, következésképpen könnyen lehet, hogy a gyerek világrahozása után válik igazi nővé a nő. Ezek már bonyolult és személyiségfüggő tézisek, abban azonban biztosak lehetünk, hogy mindannyiunkban ott lakik a négy istennő, a négy archetípus mindegyike. Kérdéses azonban, hogy ismerjük-e ezeket az énjeinket, hovatovább képesek vagyunk-e önazonosan létezni bármelyik szerepünkben. Mondhatnánk, hogy ez a nőiség gordiuszi csomója, bár óriási szerencse, hogy lehetetlen egyetlen kardcsapással kiválasztani egy szerepet, mert nagy kár lenne végleg megszabadulni a másik háromtól. Ha még mindig távolinak tűnnek a női archetípusok, elég csak gyorsan lefuttatni fejünkben egy átlagos hétköznap történését, amikor is kénytelenek vagyunk érvényesíteni az akaratunkat, vagyis harcias amazonként küzdünk, vagy védekezésképp, hibáink elkendőzésére elővesszük kislányos, szűzies bájunkat, tanúbizonyságot teszünk velünk született nőiességünkről, így kipipáljuk a szokásos főzés-mosás-takarítás triumvirátust, este pedig a hálószoba ajtót becsukva nincs más dolgunk, mint a kiváló szerető képében tetszelegni, Pandóra szelencéje már úgyis rég kinyílt.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások