Mi ez?

Mi ez? Időkapszula

5529

A barátnőimmel gyerekkoromban mindenfélét elástunk a föld alá - fémdobozba tettünk néhány tárgyat és levelet, olyanokat, amik akkor fontosak voltak nekünk. Elástuk ezeket azzal a reménnyel, hogy majd évekkel később mi vagy éppen valaki más kiszedi onnan a kincseket. Persze ma már fogalmam sincs, hogy hova ástuk a fémdobozokat, így valószínűleg más találja majd meg őket... Mikor kisiskolásan ilyeneket játszottunk, fogalmunk sem volt arról, hogy éppen egy úgynevezett időkapszulát helyezünk a föld alá, üzenve ezzel az utókornak - legyen az a bármilyen közeli vagy távoli jövő utókora. Az igazi időkapszulákba gyerekekkel ellentétben a felnőttek sokkal értelmesebb dolgokat rejtenek, amelyekből már többet is találtak és ástak el a mai napig a világ számos pontján.

Legutóbb Madridban találtak az utat építő munkások egy időkapszulát a Cervantes-szobor közelében. A majdnem kétszáz éve oda rejtett ólomládika Don Quijote de la Mancha 1819-es kiadásának több példányát, egy 1834-es újságba kötött naptárt, egy útikalauzt, az akkori spanyol királynő, II. Izabella képét, egy életrajzot egy Bonaparte Napóleon megszálló serege ellen harcoló spanyol gerilláról, valamint annak a gazdag polgárnak a portréját, rejtették, aki a szobort finanszírozta. A ládikóba ezeken kívül egy vászonba kötött kéziratot és több apró szelencét is csomagoltak. A spanyol kormány arra a helyre, ahol a ládikát találták, újabb időkapszulát helyez el üzenve a jövőnek, a ládába kerülő a tárgyakat pedig a lakossággal szavaztatják meg.

Időkapszulák története

Nem a madridi az egyetlen időkapszula, számos ünnepélyes alkalommal betonoztak már a múlt században is ládákat a földbe. Bár az időkapszula kifejezést csak 1938 óta használjuk, a tudósok mégis úgy vélik, hogy a múlt ezen kommunikációja a jövővel egyidős lehet az emberiséggel. A kifejezés az 1938-ban New Yorkban rendezett világkiállításom hangzott el először, ott helyeztek könyveket, vetőmagokat, mikroszkópot, töltőtollat, híradót egy kapszulába. Mivel a több száz, több ezer év alatt valószínűleg a kapszula elmozdul majd, ezért a hozzá tartozó jegyzőkönyvben részletes leírás is olvasható, hogy hogyan kell fémdetektort építeni, és azzal megkeresni.

A New York-it egy évvel megelőzve, 1936-ban az Oglethorpe Egyetem alagsorában is bebetonoztak és behegesztettek egy ilyen időkapszulát, amit a tervek szerint 8113-ban bontanak majd ki az akkor még talán élő emberek. A harmincas években tizenöt méter mélyre leásott ládikát 1965-ben egy másik követte. 2006-ban a Yahoo! is időkapszulát készített. A 2020-ban, a vállalat huszonötödik születésnapján kibontásra kerülő ládikó 2006-ban feltölthető tartalmakat, információkat - szövegeket, képeket és videókat egyaránt - tartalmaz, megőrizve ezzel az év digitális lenyomatát.

A technika fejlődése a harmadik évezredben az időkapszulákat is megváltoztatta, most már a helyett, hogy a föld mélyére ásnánk, inkább az űrbe küldjük ki a jövőnek szánt információkat. Jelenleg négy időkapszula száguld az űrben, az 1969-ben fellőtt Apollo 11 például a kontinensek rajzát vitte magával.

A három leggyakoribb hang - K, E, O

Az űrben száguldó négy kapszula ötödik társát, a KEO-t várhatóan idén vagy 2011-ben jövőre állítják Föld körüli pályára. Ennek az időkapszulának az ötlete először az űrművészet egyik úttörőjének, a francia Jean-Marc Philippe-nek jutott az eszébe. Bár az ötletgazda 2008-ban meghalt, a többiek mégis tovább dolgoztak a projekten. Ezen a műholdon/időkapszulán keresztül bárki üzenetet küldhet a jövőnek itt. A szerkezet várhatóan csak ötvenezer év múlva tér vissza a Földre.

Honnan ered a KEO neve? A k, e és o betűk az emberiség leggyakrabban használt hangjai, így ezekből áll a műhold neve. A KEO rakománya gyémántból - amire az emberi DNS-t vésték fel -, vérből, levegőből, tengervízből és földből áll majd, de ezeken kívül tartalmaz majd fényképeket a Föld összes népéről és napjaink enciklopédikus tudását is.

Ahogyan a föld alá ásott időkapszuláknál, ugyan úgy az űrbe repített üzenetnél is fontos a tartósság, nem véletlen tehát, hogy az üzenetek és a tudás sugárálló DVD lemezekre kerülnek. A műhold 80 centiméteres átmérőjére a Föld térképe kerül majd, amit egy alumínuim és egy hőálló titán réteg véd, a kettő között pedig vákuum lesz, így a szerkezet teljes védelmet élvez majd a kozmikus sugárzással és az űrszeméttel való ütközéssel szemben is.

Mikor letelik az ötvenezer év, az időkapszula visszahull a Földre. A visszatéréskor hőpajzsa mesterséges sarki fényt áraszt majd, így felhívva a figyelmet magára, megkönnyítve megtalálását. Jó kérdés lehet persze, hogy mit kezdenek majd a DVD lemezekkel az akkori értelmes lények, mikor a technika már régen túlnőtt az optikai meghajtókon vagy éppen nem érte még el újból azt a tudásszintet egy globális katasztrófa után, hogy optikai meghajtókat használjon. A tudósok erre is gondoltak, éppen ezért szimbolikus utasításokkal mutatják meg a jövő emberének, hogy hogyan is építsen ilyen primitív/fejlett DVD olvasót. Nem lesz nehéz dolog, hiszen ha mi meg bírtuk fejteni a maják rettentően komplikált írásrendszerét és dekódolni tudtuk a jeleket, akkor néhány 1-est és 0-át sem lesz bonyolult megfejteniük az ötvenezer éve múlva élő emberiségnek.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások