Közösség

A nemes emberek földje

5506

Világmegismerő sorozatunk mi mással is folytatódhatna, mint a széjjelgyepált Haitival, amiről feltételezem, szintén nem tudunk túl sokat, legfeljebb annyit, hogy valahol a karibi térségben van, és hogy éppen elpusztította őket egy földrengéssorozat. No de tudjuk-e például azt, hogy itt tiltották meg először a rabszolgatartást, hogy mennyi itt a vudu, vagy csak azt a mondatot ismerjük, hogy "Haiti, a világ legszegényebb országa"?

Essünk gyorsan túl a kötelező körökön: Haiti a Hispaniola nevű szigeten fekszik, annak mintegy egyharmadát foglalja el jó pár környező szigetecskével egyetemben. A sziget másik felén a Dominikai Köztársaságot találjuk. A szigetet egyébként Kolumbusz Kristófnak köszönhetjük, a nevezetes 1492-es esztendőben egy nagyobb szárazföld mellett erre a szigetre is rábukkant, méghozzá ez volt az első, amit felfedezett. (Ezért is nevezik a mai napig Hispaniolának.) Történt mindez az őslakosok vesztére, hisz az amerikai történelemre és az indián holokausztra gondolva tulajdonképpen tudhatjuk is, mi következett. A bennszülöttek egészen eddig jól elvoltak, vadásztak, halásztak, gyűjtögettek, ám jött a fehérember, és elkezdett fekete rabszolgákat behurcolni, s a bónuszként addig ismeretlen betegségeket is, tehát egy csapásra elég sok minden megváltozott. Az addig egyedüli őslakosoknak tekinthető taino (arawa) indiánok egyeduralma lejárt. Ők egyébként Ayti-nek, azaz "hegyekkel borított földnek" hívták a szigetet, magukat pedig jó vagy nemes embernek. Számuk azonban a fehér ember megjelenésével rohamosan fogyni kezdett, részben a behurcolt betegségek miatt, részben pedig a telepesek hozzáállása miatt.

A tainók kezdetben ugyanis barátsággal üdvözölték az ide érkezőket, szinte istenként tisztelték őket, hisz annyira más volt mindenük. Ám később ez a kép szertefoszlott, mikor a telepesek brutális bánásmódját volt szerencséjük megismerni, mikor földjeikről elüldözték őket, mikor asszonyaikat meggyalázták. Persze az ellenszegülés a puskákkal és ágyúkkal szemben eleve vesztésre ítéltetett. Mindezzel párhuzamosan pedig tömegével érkeztek a fekete rabszolgák Afrikából. Az őslakosok és a feketék leszármazottai a marabou-k. Tainó indiánokat egyébként ma már nem találunk Haitin, a fenti okok miatt ugyanis a spanyol inkvizíció a maradékukat is máglyára vetette, elevenen megnyúzta, felnégyelte. A kereszténység nevében. Ez nem volt aranyos. A ma Haitin élő népesség gyakorlatilag teljes egészében a behurcolt rabszolgák leszármazottaiból áll.

A spanyolok mellett megjelentek a franciák is, kezdetben kalózok képében lepték el a sziget partvidékét, ám mind többen és többen érkeztek. Ők is mezőgazdasági munkálatokba kezdtek, cukonád- és dohányültetvényeket hoztak létre, és nem ismerték el a spanyol király fennhatóságát. A spanyolok és a franciák között jó ideig ment a huzavona egy olyan földért, aminek mellesleg már volt tulajdonosa. Végül az európaiak békét kötöttek, ez a Ryswick-i béke 1697-ből, aminek eredményeképpen a szigetet kettéosztották, s a nyugati rész a franciák kezébe került Saint-Domingue néven. Gazdasága gyors virágzásnak indult, rövid idő elteltével ez lett a leggazdagabb francia gyarmat, amit fekete verejtékcseppek áztattak. A rabszolgák életének külön törvénykönyve volt, a Code Noire, azaz Fekete Törvénykönyv, ezt egyébként XIV. Lajos szentesítette. Hatékonyan működött a rendszer, ám komoly veszteségekkel: a behurcolt rabszolgák harmada pár éven belül belehalt a kényszermunkába.

Az 1789-es francia forradalom híre hamarosan a gyarmatokra is eljutott, köztük Saint-Domingue-ra is, ahol 1791-ben komoly rabszolgalázadás ütötte fel a fejét: Toussaint L’Ouverture, a „Fekete Napóleon” vezetésével leverték a spanyolokat és a franciákat. A rabszolgatartók bicskája beletört a felkelésbe, ám megérkezett Napóleon 30 000 fős hadserege, s sikeresen le is verte Toussaint Louverture csapatait, aki kormányzóként független alkotmányt dolgozott ki, és kezdte volna rendbetenni az ügyeket. Toussaint börtönbe került, ahol meghalt, s ekkor Jean des Dessalines bennszülött vezér őrült haragja bosszúért kiáltott, s fordított a játék állásán. Ritka dolog a történelemben, de kitartó küzdelem árán, végül 1793-ban eltörölték a rabszolgaságot a szigetországban. Elsőként a világon! Ráadásul a konvent fél évvel később a rabszolgaság tilalmát az összes francia gyarmatra kiterjesztette.

Most már unjátok, ugye? Akkor rövidre fogva gyorsan elmondom, hogy 1804. január 1-én kikiáltották az első, feketék alapított köztársaságot, ami innentől kezdve Haiti néven élt tovább. Persze következett még néhány háború, egy újraegyesítés és szétszakadás, de a függetlenség megmaradt. A gyarmatosító birodalmak természetesen vérig voltak sértve, blokádokat vezettek be, s Franciaország komoly, 150 millió frankos kártérítést fizettetett Haitivel az elkobzott ültetvényekért cserébe. És ez az, amibe gyakorlatilag beleroppant az addig virágzó Haiti, és ez az, amit a mai napig nem hevert ki a bátor ország gazdasága. Valamint azt, hogy 1915-ben az USA lerohanta őket, és 1934-ig ott is maradt, majd egy katonai puccsal Francois Duvaliert ültették a hatalmi székbe, aki államfőnek nevezte ki magát, és egy helyre kis diktatúrát rittyentett az ország helyére. Az államkincstárt megdézsmálta, a lakosságot terrotizálta, az országot nyomorba döntötte, s a nép csak a fiára szállt hatalommal tudott végül leszámolni. Újabb katonai puccs, majd polgárháború következett, végül az ENSZ békefenntartói mentek oda dádákat osztani, s ez azóta is így van.

A helyzet tehát siralmas, és nagyjából reménytelen is, se valamirevaló államuk, se gazdaságuk, se erős társadalmuk nincs, s most a létező, nehezen összerakott életüket is szétzilálta a földrengés, amiben eleddig több mint 40 000 ember halt meg. Mintha az emberiség elit klubjából kiszorultakra a természet is erősebben zúdítaná haragját. A borzalmasan hangzó mondat, miszerint Haiti a Föld legszegényebb országa, valahol igaz lehet, bár elképzelhetjük, mennyire utálják, hogy minden róluk szóló híradásba a szerkesztők beleszuszakolják ezt a mondatot. Mintha ők pusztán ennyik lennének, a legszegényebb ország, pont. Nem olyanok, akik komolyan tettek a rabszolgaság megszüntetéséért, akiknek kultúrájuk, művészetük, érdekes vallásuk van. Mindemellett persze tény, hogy a lakosság több mint nyolcvan százaléka eddig is napi 200 forint alatti összegből gazdálkodhatott, amiből még lisztre, rizsre sem telt nekik, tehát többnyire éheztek, és nyomornegyedekben éltek. Nem kell sokat gondolkozni ahhoz, hogy rájöjjünk, a helyzet ennél még sokkal rosszabbb lesz. A világ segítsége most oda összpontosul, a World Food Programme minden létező tartalékát mozgósította, ezzel 30 000 embert két hétig is tudnak etetni. A brit miniszterelnök az állampolgárait adakozásra szólította fel, a magyar segítőcsapat is útra kelt kutyástul.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások