2010.01.13 - Marosvölgyi Rita

A konzolom én vagyok

címkék: gta játék konzol kutatás virtuális

100%

Felnőtt lét ide vagy oda, szeretünk játszani. Többségünk még a második x után sem száműzi a Twistert, a Monopolyt, a Jengát a pince, vagy a tároló mélyére. Miért is tennénk, hiszen a közös játék jó móka, csapatépítő kikapcsolódás... talán ezekkel is magyarázható az évek óta tartó Activity láz. A közös társasozás évtizedekkel ezelőtt sem különbözött a mostani kockadobálós, hangosan nevetős és győzelemittas estéktől, ellenben a konzolok még nem voltak már-már alapvető felszerelései a tiniszobáknak. Jó persze volt Commodore 64, de valljuk be a mai, netes hozzáféréssel és multiplayeres konzolokkal a neonszínben futkorászó jó öreg Super Mario és Luigi cimbije már nem vehetik fel a versenyt.

A konzolok töretlen világhódító hadjárata ellenére, a közvélekedés még mindig úgy tartja, hogy a kontroller órákon át tartó nyomogatása csakis fiús elfoglaltság lehet. Bár valóságtartalma az van, mégsem ez a színtiszta igazság, mert a lányok, ha nem is akkor arányban, de örömmel hódolnak a játékszenvedélynek. Biztosan közületek is sokan rákattantak a Simsre. Szenvedélyünk kezdődött a Sims első részével, aztán a bővítések során eljutottunk odáig, hogy nyaralni, telelni küldhettük szeretett avatarjainkat, és párválasztásukat a sajátunkéhoz hasonlóan a szívünkön viseltük. A Sims ebből a szempontból telitalálatnak bizonyult, hiszen kielégített -és ne feledjük, hogy mindmáig kielégít- rengeteg lányos igényt, hiszen lehet benne öltöztetni, flörtölni, gyereket szülni, karriert építeni... A rózsaszín babaszobából viszont még a törékeny női lélek is sötétebb és brutálisabb világba vágyik, így a veszélyre éhes női konzol-virtuóz máris Liberty City sötét utcáin találja magát, ahol tombolt a bűnözés, a korrupció, és ahol mindenki kiélheti még a legelborultabb hajlamait is. Biztos vagyok benne, hogy még a női olvasók közül is sokan tudják, hogy Liberty City nem más, mint a GTA szülővárosa, ahol lopott kocsinkba pattanva, a kedvenc rádióállomásunkat beállítva, fegyverünket a zsebünkben tudva autózunk tova a szakadó esőben. Niko Bellic lett a legsötétebb énünk virtuális manifesztációja, semmi kétség.

Liberty City

Hiába vállaljuk nyíltan, hogy olykor mi magunk is szíves örömest gyilkolászunk és árulunk drogot rosszarcú jamaikai bevándorlók társaságában, mindezektől függetlenül állnunk kell az elkerekedett szemű, kérdően minket bámuló pasik arcát, akik nem értik, hogy egy nő mégis miért vágyódik efféle kikapcsolódásra. Természetesen mélyen gyökerező sztereotípiáinkat okolhatjuk a félreértésért, mert a női szerepekkel összeegyeztethetetlen bármiféle brutalitás, még akkor is ha csak a virtuális világban éljük ki efféle vágyainkat. Kedves kételkedő férfi ismerőseink figyelmébe ajánljuk az alábbi tanulmányt, amiből nyíltan kiderül, hogy manapság már a lányok is számottevő időt töltenek a játékkonzolok társaságában. A Journal of Communication által végzett felmérésben az EverQuest II. nevű játék felhasználót vizsgálták, a nemre, illetve a játékra fordított idő közötti összefüggés fényében. Kiderült, hogy a nőnemű játékosok heti huszonkilenc órát játszanak, míg a pasik "csak" huszonötöt. Ha jobban belegondolunk, elég félelmetes, hogy ezek az arcok csupán a hét hat napjával rendelkeznek, hiszen egy teljes napjuk csak a játékra megy el. A legaktívabb női felhasználók heti ötvenhét órában irányítják virtuális főhőseiket, ezzel is rávernek a srácok ötvenegy órájára, és ez egyetlen kutatás, egyetlen játék. Butaság lenne ezeket az adatokat ráhúzni az összes játékra, azzal viszont érdemes számolni, hogy a tipikus nemi szerepek mély gyökerezése miatt, sok nő talán be sem vallja, hogy olykor a valóságot kizárva, szívesebben időzik az általa irányított szereplők társaságában. Nos srácok, épp itt az ideje feldolgozni, hogy még a lányok is képben lehetnek a Counter Strike pályáival, a Call of Duty küldetéseivel, a GTA szereplőivel és persze a Need for Speed szuper járgányaival.

Eddig 993 olvasó

40 hozzászólás

regisztrálj és szólj hozzá Te is!

Hozzászólások

jan
13

Hella írta:

Én is szeretek játszani. Végre lett ps-em, most egy verekedős játékkal játszunk esténként. De az autósokat is szeretem, csak azokban ügyetlenebb vagyok. Én szórakozásnak fogom fel, így nem hiszem, hogy fanatikussá válnék...azt meg hogy csak 6 napból álljon egy hét emiatt, azt nem tudom elképzelni.