Közösség

Játékból új társadalom

5480

Jó ideje már, hogy idegesíteni kezdtünk benneteket a Facebookkal, s jó ideje, hogy bár egyre elhalóbb hangon, de még mindig sokan kérdezitek, minek nekem még egy közösségi oldal, ha ott van az iwiw. Erre még mindig csak azt a választ tudjuk adni, hogy amíg ki nem próbálod, úgysem érted meg. A Facebook térhódításáról szinte nap mint nap kerülnek elő hajmeresztő számadatok, de hatásáról legyen elég annyi, hogy pár hete a British Airways sztrájk kapcsán a CNN végeérhetetlen hosszúságú anyagokat szentelt annak, hogy mindez, hogyan jelenik meg a Facebookon, hány csoport jön létre, hányan csatlakoznak, milyen tanáccsal látják el egymást, mik a legújabban felkerült dokumentumok, milyen aktivitások jellemzők, stb. A legforróbb dróttá és a legautentikusabb forrássá vált ekkor (is) a Facebook, még egy ilyen sajtóorgánum szemében is. A Facebook tehát megkerülhetetlen és egyre erősebb, ám mi most mégsem ezzel foglalkozunk, hanem azzal, ami ezt mozgatja, s azzal, ahová mindez vezethet.

Bizonyára sokan tudjátok, hogy a Facebook mögött egy Mark Zuckerberg nevű szemtelenül fiatal, mindössze 26 éves, többnyire farmerban és pulóverben flangáló srác áll, akiért csak úgy sorba állnak az öltönyös riporterek és szakújságírók, hogy mikrofonjaikon keresztül Mark a köznek is csöpögtessen egy keveset mindarról, amit a tapasztalat tanított meg neki. Tény, hogy a Harvardon végzett, és bizonyára alapos képzésben részesítették, de tudásának és személyiségének piaci értéke nem ebben rejlik, hanem abban, hogy övé a Facebook. Pont. Ám hatalma nem gazdasági, tudása nem ezért fontos. Többnyire igaz, hogy minél nagyobb egy üzletember gyermeke, annál nagyobb kitalálójának értéke is, ám ez manapság, bár ugyanúgy néz ki, mégis kissé más okokat rejt. Esetünkben például Mark és csapata az, akinek a kezébe összefut minden - rólunk. És most nem konkrét adatainkról beszélek, hanem arról, ahogyan saját adatainkhoz viszonyulunk.

Zuckenbergék azok, akiknek a lehető legszélesebb minta áll a rendelkezésükre azt illetően, hogy a világ netpolgárai milyen szabályokat állítanak föl maguk számára. Olyan adatok és viselkedési minták birtokában vannak, amiket eddig csak komoly kutatómunkák nyomán felállított hipotézisekből véltünk tudni, s mindezt olyan innovatívan képesek felhasználni, mintha csak játszanának. Nincsenek önmaguknak felállított korlátok, amiket tiszteletben tartanának, együtt mozdulnak a mozgó közeggel. Olyan ez, mint egy virtuálisan működő, önszerveződő társadalom, ami nem szigorú és bebetonozott szabályok szerint működik: nincs alkotmány, nincs útmutatás, így folyamatosan változhatnak a követni kívánt szabályok. Újszerűen gondolkoznak - úgy, mint bármilyen neten nevelkedett fiatal -, az üzleti világban újszerűen cselekszenek, s mindez egy új és piaci résre tapintó ötlettel ötvözve bombaként robban. Vegyünk észre például egy nagyon fontos részletet: a Google és a Facebook is ingyenesen szolgáltatnak, s szolgáltatásaikat addig tökéletesítik, amíg eljutsz arra a pontra, hogy módosítod saját játékszabályaidat.

Hogy miről beszélünk egészen pontosan? Bármiről, mindenről. Például az adatmegosztásról, ami egy sarkalatos pontja szinte minden Zuckenberg interjúnak. Szinte nincs olyan megnyilatkozása, ahol ne kerülne szóba az éppen aktuális helyzet, a felhasználók pillanatnyi álláspontja, s az esetleges jövőképek. Ha saját hozzáállásomat veszem alapul, egyértelműen elmondhatom, hogy az egykori "ne tudjanak rólam semmit" hozzáállásból eljutottam a "felőlem aztán kutakodhatnak a jelentéktelen kis életemben, hisz ennél sokkal többet kapok cserébe" - szintre. Hogy ez jó vagy nem, mindenki eltérően magyarázza, függően attól, hogy milyen szinten szeret összeesküvés-elméleteket gyártani. Tény azonban, hogy a Google-nek óriási szerepe volt mindebben, s velem együtt százmilliók juthattak ugyanerre a következtetésre. Mindez pedig azért különlegesen érdekes, mert a sokat emlegetett paradigmaváltás, amit az internet hozott, s az az óriási változás, amit a világméretű közösségi oldal hozott, minket is megváltoztatott, de megváltoztatta igényeinket és valahol tudatosságunkat is.

Nézzük meg például Mark Zuckenberget közelebbről! Egy "fiú a szomszédból", olyan mint bármelyikünk - leszámítva azt a pár millió dolcsit -, nincs benne semmi kirívó, semmi különc, semmi irritálóan nagyképű vagy jómódú. Volt egy jó ötlete, ami bejött, de féltékenyek már csak azért sem lehetünk rá, mert az ötlete minket szolgál, mint ahogy minket szolgál az az újszerű hozzáállás is, amit a Google ugyanúgy magáénak érez, mint a Facebook. Lehet ugyanis nekem bármilyen jó ötletem, ha megvalósítása és üzemeltetése során nem kísérem figyelemmel a potenciális vevőim/fogyasztóim igényeit, háklijait, visszajelzéseit, fogfájásait, javaslatait. Márpedig a társadalom nagy része még ezen szocializálódott: ha valami nem tetszik, fordulhatunk a mélyen eltemetett panaszkönyvhöz, írhatunk válaszra sem méltatott levelet, esetleg kitölthetünk kérdőívet, amiben ha bármit, hát az önigazolást keresik, de leginkább persze magunkban méltatlankodhatunk. Megszoktuk, hogy nincsenek eszközeink, s csatornáink, amikkel és amiken keresztül interakcióba léphetnénk a minket kiszolgálókkal vagy a minket képviselőkkel, megszoktuk, hogy ha mi nem adjuk nekik pénzünket, a majd adja más alapon senkit sem érdekel, s tulajdonképpen bele is törődtünk ebbe. Beletörődtünk abba, hogy a szolgáltatók csak színleg vannak értünk, és többnyire nem is leplezik annyira ennek ellenkezőjét. A pénzünket akarják.

Ám, mint ahogy már utaltunk rá, eljött az internet világa, s ebben az új világban s a benne formálódó kisebb világokban az új "polgárok" új szabályokat alkothattak meg, amihez csak annyi kellett, hogy partnerre leljenek. S mivel a nethasználat - legtöbbször - egy újfajta kozmopolita, s sok mindenben hasonszőrű emberfajtát termelt ki magából, a szolgáltató és a felhasználó közti szakadék hirtelen összezsugorodott. A kommunikációs csatornák adottak, sőt, az úttörő, az új szeleket keltő szolgáltatók egyre több és több ilyen új csatornát nyitnak. Az egész pedig idővel egy dinamikusan változó masszává válik, amiben semmi sem stabil, csak az, amire a köz egyöntetűen azt mondja, ez jó, ezt megáldom. Gondoljunk csak a Gmail vagy egyéb Google alkalmazások változásaira, gondoljunk a Facebook adatvédelmi politikájának változásaira vagy éppen a Twitterre. Ezen belül pedig például arra, hogy az úgynevezett hashtageket, amikkel a twittelők csoportosíthatják az üzeneteket vagy éppen a retweetet, a mások általi tweetek újraközlését a felhasználók találták ki. Ők formálták, alakították, s ebbe nem sok beleszólást engedtek magának a Twitternek. Maga a Twitter lett végül az, ami alkalmazkodott.

Ezek az új koponyák már egészen máshogy gondolkodnak, mint a Harvardról pár évtizeddel korábban kikerült emberek. Az internet szabálytalansága, önmagából fakadó játékossága, a nyílt forráskódok világa, a szerzői jogok szentségét felrúgó, ám a művészetet és annak követhetetlen szerteágazóságát dinamikusan fenntartó közeg, a rugalmasan alakuló, és önmagát fejlesztő terep már rég túlnőtt az online téren. A netet kezdetben mindenki kihasználta, annak vizét saját malmára hajtotta, ám a net lassan szintén megköveteli a magáét. Az interneten a fenti szolgáltatási minőséget megszokott emberek a valós térben is igényelni fogják mindezt. Igényleni fogják a szomszéd a fiúból élményt a politikában, igényleni fogják érdekeik ilyen egyértelmű érvényesítését. Nézzük csak meg a kalózpárt estetét. Ki gondolta volna, hogy a parlamentben ülhetnek majd olyan arcok, akik a szerzői jogok kijátszásának létráján másztak odáig? Nézzük csak meg a fenti videót! Zuckenberg sztár. És Zuckenberg alkalmazottai keresett személyek lesznek a gazdasági életben és idővel a politikai életben. Nem vagyonuk miatt, nem hagyományos értelemben vett (sokszor emberi játszmákon és megfélemlítésen, függőségen alapuló) hatalmuk miatt, hanem azért, mert megbízunk bennük, mert azt gondoljuk, közénk valók. Az öltönyös, elefántcsonttoronyban élő, önmaguk érdekeit érvényesítő fejesek helyett ők lehetnek partnereink egy új világban. Egy olyan világban, ami a virtuális játszótérrről indult.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások