Közösség

Szia analóg!

5453

Szeretek közhelyeket puffogtatni, úgyhogy rögtön azzal kezdem: a digitális korszak sok mindent megváltoztatott, és így történt ez a fotózás terén is. Először is nem kell már filmekkel vacakolnunk, nem kell 24 és 36 kockában gondoloznunk, bátran lövöldözhetünk mindenre ami mozog, és csinálhatunk több száz mikrofelvételt a hamutartóban árválkodó csikkről, magány címmel. A számítógépen van hely, legfeljebb egy trójai vírus nullázza le hobbifotográfusi mivoltunk kiteljesedését. Megváltozott hát a mennyiség, a koncentráció, de ami engem a legjobban szórakoztat, hogy megváltozott a turisták testtartása, látványa is. Régen mindenki fél szemével hunyorogva belefúrta arcát a műanyag dobozba, most azonban kezünket testünktől eltávolítva próbálunk látni valamit a kijelzőn megjelenő képből.

Analóg gépet legfeljebb akkor veszünk, mikor egy utazás során szétbarmoljuk a jófajta digitálisat, és mindenképp szeretnénk megörökíteni kedvesünket a nevezetesség előtt. Pedig az analógnak megvan a maga varázsa, ahogy a nyomtatott képeknek is, mikor régi emlékek a kezedbe akadnak egy fiókban a vízforraló garanciajegye után kutakodva. Persze a digitálisat is kinyomtathatjuk, mégsem tesszük, és az izgalom sem a régi már, hogy vajon a 24 kockából mennyi lett jó. És akkor a diákról még nem is beszéltünk...

Keseregni és könnyes szemmel nosztalgiázni azonban nem menő, úgyhogy gyorsan megmutatjuk nektek Martin Wilsont, aki gondolt egyet, és új értéket adott az analóg technikának, a diáknak. Megvásárolható alkotásai különálló képkockákból adják ki az összképet, ám a felettes szövetnek igazán izgalmas kis alszöveteivé válnak ezáltal. Képek a képekben, hogy a túlhaladott ismét aktuális legyen. Ám miközben csodálkozunk, ne feledjük, hogy:

Még több itt. Tetszik?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások