Test

Hülye G-pont

5427

Ha valamivel az agyamra lehet menni, az a női orgazmuskészség tudományos alapon való boncolgatása. Hogy hogyan kéne élveznünk, hogy melyik orgazmusnak van nagyobb létjogosultsága, egyáltalán, hogy melyik az "igazi és teljes" orgazmus, hogy mi van a női ejakuláció mögött, s hogy azt hogyan lehet megtanulni. Mindezek semmi másra nem jók, minthogy sokan még azon is rágódjanak, vajon jól élveznek-e egyáltalán vagy tiszta ciki és alapvetően szexuális műveletlenségre, tapasztalatlanságra, infantilizmusra (köszi Freud) vagy éppen részleges frigiditásra vall, hogy neki bizony kell a csiklója az élvezéshez. Nem elég, hogy tudományos szinten megy a huzavona a G-pontról és egyéb orgazmikus eszközökről, a magazinok is ontják magukból a sokszor csak nyomasztásra alkalmas sületlenségeket, így nyilvánvaló, hogy bizonyos korban a barátnők is kiértékelik maguk között, ki mire képes. És persze ilyenkor kiderül, mindenki őrületes, spriccelős hüvelyi orgazmusra képes, hisz senki nem óhajt alulmaradni. Na elég ebből.

Tegyük tisztába!

Döbbenetes, hogy bokáig gázolva a XXI. században még mindig Freud elporladt kezei mozgatnak bennünket, hihetetlen, hogy egy réges-rég túlhaladott és ízekre cincált férfi az, aki máig turkál a bugyinkban, és mi hagyjuk ezt. De mit is tett ő? Talán kevesen tudják, hogy Freud volt az, aki a nők eleve korlátozott szexualitását megfejelte saját találmányával, a vaginális orgazmussal és annak feljebbvaló voltával. Mivel a nők szexhez való hozzáállása akkoriban fehér foltként volt jelen a köztudatban, alapvetően és szükségszerűen ő is férfioldalról közelített a kérdéshez, innen magyarázta a női szexualitást, s a gyermekkorig visszamenve igyekezett feltárni az alapvető különbségeket férfi és nő között, ami egy szóban vált összefoglalhatóvá: pénisz. A női létforma és női szexualitás alsóbbrendűségének fő bizonyítékát a pénisz hiányában vélte megtalálni. Legyen elég felidéznünk a péniszirigység fogalmát, amit véleménye szerint a nők egy életen át éreznek, s a kasztrációs félelmet, ami a férfiakba hasít, mikor megpillantanak egy női nemi szervet - idővel ezek mindenki előtt ismert fogalmakká váltak.

Alapvetően a nők másodrendű szerepe az, ami arra késztette Freudot, hogy ne a női szexualitás jelenségeinek leírását készítse el, hanem mintegy útmutatást, szabályzatot hozott létre, hogyan is kéne működnie egy szexuálisan jól funkcionáló asszonynak - és ezen a ponton volt szükséges bevezetni a hüvelyi orgazmus fogalmát. Ezek szerint a női orgazmus két fajtája ismert, a klitorális, azaz a csikló ingerlésével kiváltható és a vaginális, ami a hüvelyen keresztül történő behatolás közben átélhető intenzívebb és felnőttesebb élmény. (Fogta magát, és kitalálta. Egy pasi.) Mivel a csikló az egyedfejlődés során a pénisszel rokonítható, azaz a pénisz és a csikló egy és ugyanazon kezdetleges sejtcsoportra vezethető vissza, Freud úgy vélte, a csiklóingerlés és az általa elért orgazmus fiús viselkedések, szükségképpen egy olyan nő életében, aki nőként viselkedik és elfogadja női szerepét, mindenképpen kiiktatandó.

A csikló kiiktatásával a nőknek tisztán hüvelyi úton kellett volna átélniük a szexuális gyönyöröket, ami fizikai felépítésüknél fogva mégsem olyan egyszerű, hisz mára jól tudjuk, a hüvely minimális számú idegvégződést rejt, de tudjuk azt is, a csikló nem pontszerű, ami szemmel látható, csak a jéghegy csúcsa. Tudjuk, hogy segítségével valóban előkészíthető és segíthető a hüvelyen keresztül, azaz behatolás közben átélt orgazmus, de annak kizárásával a legtöbb nő számára az együttlét óriásit veszít értékéből. Természetesen a behatolás és így a férfi szükségességét hangsúlyozó elmélet érthető, ha a hagyományos szerepek dicsőítését vesszük alapul, de ennél sokkal érdekesebb kérdés, hogyan tehették magukévá ugyanezt észrevétlenül maguk a nők is, legalábbis részben.

A teória felállításától egyenes út vezetett ahhoz, hogy az ily módon élvezni nem képes, csiklófixált nőket szexuális zavarokkal küzdőknek bélyegezzék, frigidnek kiáltsák ki, amire a lehetséges gyógymód a pszichoanalízis, melynek célja a nők esetében, hogy visszavezesse őket a nemük által nekik szabott helyzetbe, szerepük megtalálásába és a passzív szex állapotába. Szerencsére ez azóta megváltozott, de ne feledjük, hogy egyes korabeli orvosok odáig merészkedtek, hogy műtéti beavatkozásokkal korrigáljanak a nők anatómiáján, csiklójukat máshová helyezve - kiderül ez többek között Marie Bonaparte egy dolgozatából, melyben a híres bécsi professzor, Haliban munkásságát méltatta, s Freud elméleteit is citálta.

Jó, akkor legyen pont

Tény, hogy ehhez képes sokat fejlődtünk, de az alapkoncepció megmaradt. Miközben tudjuk, hogy ha a klitorális stimuláció az aktus alatt semmilyen formában nem folytatódik, se a közösülés szögéből fakadóan, se kézzel vagy egyéb módszerrel, a legtöbb nő felizgatva, de nem kielégítve fejezi be az aktust. Vannak, akik állítják, képesek kizárólag hüvelyi stimuláció mellett eljutni az orgazmusig, s ebben a G-pont segít nekik, de anatómiai kísérletek szerint a vizsgált nők kevesebb, mint 14 százaléka tudta megállapítani egyáltalán azt, hogy megérintették-e a hüvelyét. Mégis, mi készteti nők millióit arra, hogy a hüvelyi orgazmus hirdetői legyenek? Oka lehet ennek, hogy bár hüvelyinek érzékelik, valójában a csiklón keresztül történik az orgazmus, azaz a kettő együttes hatása ad különleges élményt a tisztán klitorális stimulációhoz képest. A csikló ugyanis nem egy pont, hanem egy szövet, ami a látható tartományon kívül a hüvely felé halad.

Másik ok lehet, hogy meg akarnak felelni a mítosznak, a társadalom tudatalattijában élő képnek, vagyishogy olyan nővel van dolgunk, aki szexuálisan tapasztalt, hüvelyi orgazmusra is képes, sőt, még a G-pontját is megtalálta egy arra tervezett eszköz segítségével. A férfiak is sokszor osztoznak e szemléletben, hisz számukra legideálisabb az, ha péniszük segítségével, behatolás közben elégíthetnek ki egy nőt, helyettesíthetetlenül. A csikló izgatásához nem kell pénisz, de még csak férfi sem, könnyen és egyszerűen gyönyört hoz, ezáltal szexuálisan lelkessé és aktívvá téve a nőt, kockáztatva a félrelépést - nézzük csak meg a csiklót eltávolító kultúrák magyarázatát. Nő ne élvezze a szexet. Meglehetősen egyszerűen mondják ki, amit a nyugati kultúra a magasabb rendű orgazmus elérésével igyekezett megoldani.

Mára a klitorális vs hüvelyi orgazmus harca jelentősen alábbhagyott, de masszívan átvette szerepét a G-pont kérdés, mint láttuk. De mi is ez a G-pont? Ernst Gräfenberg, német nőgyógyász, a női test örömforrásainak felkutatására irányuló vizsgálatai során abból a feltételezésből indult ki, hogy közösülés során pusztán a csikló izgatása nem vezet hüvelyi orgazmushoz. A hüvely fala pedig - mivel nem találhatók rajta idegvégződések - szintén nem elég érzékeny ahhoz, hogy az aktus során a nő az extázis állapotába kerüljön. A nőgyógyász 1950-ben írt először a hüvely elülső falán található területről, amely - minden valószínűség szerint - a régóta keresett, az intenzív orgazmusért felelős örömcentrum. Később egyes amerikai tudósok alátámasztották Gräfenberg feltételezéseit, a tiszteletére G-pontnak nevezték el a női hüvely e különleges területét. A G-pont, 1950-es felfedezése óta, heves viták forrása, számtalan szakértő van azon a véleményen, hogy az örömpont egy mítosz, nem létezik, mások szerint nem egy pontról van szó, hanem egy szabálytalan területről, egy harmadik álláspont szerint a G-pont területe pontosan nem beazonosítható, egy állandóan vándorló, szabálytalan gombbal van dolgunk. Legújabban a londoni King's College foglalkozott behatóan a témával, ikerpárok bevonásával, minek eredménye az lett, hogy ha egy egypetéjű ikerpár valamelyik tagja azt állította, neki bizony van G-pontja, az ikertestvér nagy valószínűséggel ugyanígy vallott. Állati izgi.

De most komolyan, kit érdekel ez az egész? Nem mindegy, ki hogyan, milyen ponttal, szövetdarabbal, szervvel vagy technikával élvez? Ennél sokkal nagyobb gond az, hogy sok nő úgy éli le az életét, hogy azt sem tudja, mi az az orgazmus - és higgyétek el, ez nem vicc.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások