Levegőt!

Könnyű elembertelenedni a nagyvárosi létben. Nincs egy darabka föld, amiért felelősséget vállalhatnál, egy hely a szabadban, ahol hallhatod a lélegzeted. Hiányzik a tüdődből a friss levegő, izmaidnak a fizikai fáradtság, koszosnak és leharcoltnak érzed magad. El innen a hétvégére! De hová? Például Sárospatakra. Miért? Mert az emberarcú, lassú kisváros a tokaji hegyek ölelésében feltölt és kitisztít.

A Bodrog parti városkát már az őskorban is lakták, és történelmi és kulturális jelentősége az évszázadok során töretlen volt. A XVI. században alapított Református Kollégiumban tanított a híres, haladó szellemű pedagógus, Comenius. A várat a Dobó család, majd a Rákócziak birtokolták, itt tartották Balassi Bálint menyegzőjét Dobó Krisztinával, és itt ajánlották fel I. Rákóczi Györgynek az erdélyi fejedelemséget. Első utunk ezek után természetesen a gyönyörűen karbantartott Rákóczi-várba vezet, ahol megcsodálhatjuk a több száz éves kőrisfákat és a Vörös tornyot. A park hátsó traktusában, az igazán jól mászható fák láttán könnyen előbújhat belőlünk a gyerek, és már sercen is a talpunk a fa kérgén. Ősszel jó mulatság az irdatlan avarral betakarózni, magunkra húznia a föld illatát, és csak nevetni kifelé. A várban a látogatókat az állandó kiállításokon kívül időszakos programok is várják, például szüreti mulatság vagy csatajelenetek korhű jelmezes harcosokkal. 

Látogatásunk végén, történelemtől ittasan, érdemes betérnünk a vár pincéjében üzemelő Reneszánsz étterembe, ahol korhű környezetben mosolygós, pirospozsgás, apródruhás pincér veszi fel a rendelésünket. Mázas, kézzel festett kupákból kortyolhatjuk a italt, és hozzáillő tányérokból fogyaszthatjuk a fenséges étkeket. Ha szerencsénk van, és arra jár az étterem vezetője, még egy rögtönzött borkóstolásba is belecsöppenhetünk.

A tokaji borvidék nedűinek külön programot is érdemes szentelnünk: a Rákóczi pince előzetes időpont egyeztetés alapján szívesen bevezeti az érdeklődőket a helyi bor világába. A dohos gyertyafényben százéves hordók és katonás rendben sorakozó palackok alusszák Csipkerózsika-álmukat, amelyhez a gondos pókot takarót is szőttek. A legenda szerint a pince szalonnasütője, ahol most a kóstolás folyik, régen a fejedelem mulatóhelye volt, és a hangulatot a szép cigány lány, Cinka Panna hegedűzenéje emelte a tetőfokára. A napot a teljes testi élvezeteknek szentelve a Hotel Bodrog wellness részlegén fejezzük be: felváltva áztathatjuk magunkat a pezsgőfürdőben és a hideg vizes medencében, majd ha jó dolgunkban azt sem tudjuk, mit csináljunk, beülhetünk az infraszaunába, a gőzfürdőbe vagy a sóbarlangba (na jó, inkább sószobába).

Egy kiadós alvás után húzzuk fel a túrabakancsot, és keressük fel a város melletti tengerszemet. Ideális a túraterep a léha városi népnek: hol lankás, hol kaptatós, de mire felérünk, elfáradunk, és újra érezzük, hogy végre rendeltetésszerűen használjuk a lábunkat. A városba visszaérve nyújtózzunk el a Maminti teázó hencserein, a felvágósabbak vízipipázhatnak is egyet. Mivel minden csak tíz percre van (ó, kisváros!), búcsúzóul elsétálhatunk a Református Gimnáziumhoz, majd a Makovecz Imre tervezte művelődési házhoz és Árpád Vezér Gimnáziumhoz is. A vár mögötti Vízikapun áthaladva elmélázhatunk a Bodrog sodrásán, és hiába kell visszaindulnunk városi otthonunkba, könnyű szívvel tesszük, tudjuk: Sárospatak visszavár.